Az indulásunk véletlen volt, de utána már semmi sem történt véletlenül nálunk – így emlékezett Guy és Doron Dymschiz, a Duna House Holding Nyrt. két tulajdonosa. A németországi születésű testvérpár 1998-ban, a magyarországi lakóingatlanpiac nagy fellendülésének idején érkezett Budapestre, és külföldi befektetőknek segítettek jó vásárlási célpontokat találni. Aztán a kétezres évek elején a nemzetközi érdeklődés alábbhagyott. A Dymschiz testvérek döntéshelyzetbe kerültek, de aztán itt maradtak, mert úgy látták, hogy nagyon hiányzik a magyar ingatlanpiacról egy erős közvetítői hálózat. Nekiláttak hát a franchise építésének. Hivatalosan 2003-ban indult el a Duna House, és innentől fokozatos volt az építkezés. Előbb egy iroda, aztán három, először a belső emberek nyithattak saját franchise-irodákat, majd egyre többen csatlakoztak kívülről is. Előbb a fővárost fedték le, aztán megjelentek vidéken is.
A területi fejlődést hamar követte a szolgáltatási paletta bővítése is. Kapcsolódó szolgáltatások indultak, ingatlankezelés külföldi befektetőknek, pénzügyi termékek (lakáshitelek) közvetítése, energiatanúsítványok készítése, értékbecslés, valami mindig adódott, szépen bővült a portfólió. 2008 után a pénzügyi és ingatlanválság ugyan visszavetette a hitelközvetítési szegmenst, mérsékelte a csoport eredményességét is, de a növekedés mégis teljesen folyamatos maradt. Hamar felmerült a külföldi terjeszkedés gondolata. Először csak egyetlen prágai irodával indult el a nemzetközi nyitás, majd 2016 áprilisában a csoport megvette a piacvezető lengyel franchise-hálózatot, s regionális szereplővé lépett elő. „A piaci különbségek ellenére úgy látjuk, hogy több a hasonlóság a működésben, mint a különbség. Ugyanazokkal a problémákkal küzd a lengyel hálózat, mint amire Magyarországon már találtunk jó megoldásokat, ezért a következő években már komoly eredményt várunk Lengyelországtól” – mondta Doron és Guy Dymschiz.
De egyáltalán mi is az a speciális know-how, mit tud a Duna House, amit érdemes külföldön is elindítani? A testvérek szerint fontos, hogy mindent előre át kell gondolni, de ha elindult valamerre a cég, akkor a megvalósításban már érdemes következetesnek lenni. „Aki csinál valamit, az hibázik is, de azért a túl sok hiba nem jó. Mi sohasem a versenytársainkkal foglalkozunk, hanem magunkkal, azzal, hogy miként lehet innovatívnak lenni, javítani a folyamatokat. Nagyban kell gondolkodni, jó csapatot kell építeni, a legtöbb vezetőnk 8-10 éve dolgozik a cégnél” – sorolják a sikerfaktorokat.
Tervek továbbra is vannak. A Duna House Nyrt. 2015-ben már szeretett volna megjelenni a Budapesti Értéktőzsdén, de éppen a tervezett IPO előtt nagyot változott a szabályozási környezet. A kormány 2 százalékos hitelközvetítői jutalékplafont vezetett be, ami derült égből villámcsapásként limitálta az egyik fő üzletág bevételi lehetőségeit. Ám a cég nem adta fel, alakított a modellen, s végül ez az üzletága is nyereséges tudott lenni.
Tőkére mindezek mellett továbbra is szükség van, hiszen horizontális és vertikális bővülési tervek is vannak. 30 irodánál tart a Smart ingatlan elnevezésű új brand, de növekedési motor lehet a saját iroda szegmens, és egy ingatlanbefektetési üzletágat is létrehozott a cég. Egy partnerrel négy telket is vett a csoport, ahol a MyCity projekt keretében több mint 400 lakást fejlesztenek. „Nem tervezzük ingatlanberuházóvá átformálni a céget” – mondják a tulajdonosok, de az 5 százalékos áfa, illetve a CSOK nagyon jó környezetet teremt. Elindította a csoport az Impact Alapkezelő Zrt.-t is, amely az első magyar lakásalapot kezeli. Az alacsony hozamkörnyezet csak segítheti a már ma is 600 milliárd forintos hazai ingatlanalap-piac bővülését. „Ez egy olyan pénzügyi termék, amely kiválóan helyettesítheti a reálbefektetést” – mondják a magyarul már remekül beszélő Dymschiz testvérek, akiket ma már nyugodtan lehet magyar üzletembereknek is tekinteni. Hogyan érzik magukat Magyarországon? – adódhat a kérdés. „2000 óta élünk itt, Budapest az életünk központja, magyarok a feleségeink, itt születtek a gyermekeink, kell még a kötődésünket magyarázni?” – nevetnek.