A Budapesti Értéktőzsde örömmel invitálna hazai társaságokat a parkettre. Miért érdemes a magyar cégvezetőknek megfontolniuk a tőzsdére lépést?

Vannak olyan európai országok – Lengyelország, Nagy-Britannia vagy például a skandináv államok –, ahol a vállalatok intenzíven használják a tőkepiacokat, Magyarországon azonban sajnos még kisebb a tőzsde szerepe a cégek életében. Nézzük meg, hogy hazánk vajon miben különbözik ezektől az államoktól. Sok a közös jellemző, mindenhol alacsony a kamatkörnyezet, így a vállalatok most olcsón juthatnak hitelhez. Uniós országokról van szó, így fejlesztési források is mindenhol vannak. Lengyelország például biztosan összemérhető e tekintetben is Magyarországgal. Mégis, ha a tőzsde felmerül, itthon gyakori az a vélekedés, hogy a társaság életében ez most nem fontos. Mi lehet ennek az oka? Nem tudok másra gondolni, hogy valamilyen gondolkodásbeli különbségről van szó. Pedig a vállalatok szintugrásához igenis mindenhol szükséges tőke. Ha egy cég magasabb, regionálisabb szintre szeretne lépni, mindenképpen érdemes megismerkednie a tőzsdei forrásbevonás lehetőségével.

Vagyis leginkább a növekedéshez ajánlatos a börze?

Mindenképp. Aki már a parketten van a cégével, az tudja, hogy a részvényesi érték folyamatos növelése érdekében sohasem szabad hátradőlni, mindig bővülni kell. Nézzük meg, hogy az utóbbi években hány lengyel cég jelent meg a magyar piacon, akár akvizícióval, akár organikus terjeszkedéssel, és hány magyar vállalat nyitott a lengyel piacra. Sajnos jelentős különbséget fogunk észlelni. Ezért a tőzsde fejlődése, vagyis az, hogy a cégek használják a parkettet, és az, hogy a lakosság megtakarításai részben itt váljanak nagyobb értékké, határozottan nemzetgazdasági érdek is. Éppen ezért ezen ügy szolgálatában nem volt nehéz közös nevezőt találnunk a kormányzattal. Sokféle fejlesztési, szabályozási javaslatot tettünk, remélem, hamarosan már konkrét bejelentésekkel is szolgálhatunk.

Maga a BÉT mit tehet, hogy vonzóbbá tegye a magyar cégeknek a tőzsdére lépést?

Nekünk alapvetően arra kell ösztönöznünk a cégeket, hogy igyekezzenek feljebb lépni a vállalati piramison belül, és mindig próbáljanak bekerülni a sikeres, exportképes társaságok közé. Ennek érdekében új szolgáltatásokat indítunk, oktatási programot, ismeretterjesztést, mentorálást, mindenbe igyekszünk belevágni, csak hogy a magyar cégvezetők jobban megismerkedjenek a tőkepiaccal. Egy kifejezetten a kis- és középvállalkozásokra fókuszáló platformot is létrehozunk. Londonban 25 éve működik ilyen szegmens, de már Varsó is 10 esztendeje rajtolt; nagyon időszerű, hogy mi is elinduljunk.

Mennyire találnak nyitott fülekre az érveikkel a hazai vállalatvezetők körében?

Elkezdtük a megbeszéléseket, szép számmal találkoztunk már hazai cégvezetőkkel. Nagyon pozitív élményeim voltak, a sikeres magyar vállalatok élén a legtöbb esetben szerény, kitartó, igyekvő emberek állnak. Vannak, akik már milliárdos nyereségeket termelnek, de mégis szorgalmasak, „nem szálltak el”. Jó velük találkozni, és igyekszünk is minél több társaságot megtalálni. Egyfajta szűréssel és scoringgal nézzük, hogy mely cégeknek nyújthat valódi perspektívát a tőzsde. De az is nagyon fontos, hogy ebben a munkában ne maradjunk egyedül, legyenek olyan bankok, befektetési szolgáltatók és tanácsadó cégek, amelyeknek szintén fontos a tőzsde, ők is ajánljanak minket az ügyfeleiknek. Ha sikerül ilyen partnereket találnunk, akkor nem önállóan kell felépítenünk a piacot, hanem – divatos kifejezéssel – kialakulhat egy ökoszisztéma.

Látják már ennek a jeleit?

Természetesen. Nagyon jó vállalatok vannak Magyarországon, ugyanakkor mindenki egy kicsit más. Nincs egységes recept, egyedi megbeszéléseket folytatunk, és egyedi ötleteink is vannak. Érdekes tapasztalat, hogy sok olyan sikeres céget látunk, amely nagyon eredményesen működik, de eddig mindig csak a saját forrásaikat forgatták vissza a vállalkozásba, még bankhitelük sincsen. Úgy tűnhet, hogy ők nagyon messze vannak még a tőzsdére lépéstől. De ha egyszer a fontolva haladás után a magasabb szinteket, a nemzetközi piacokat célozzák meg, felgyorsíthatják a váltást azzal, hogy külső befektetőkkel szövetkeznek.

Ezek a cégek sokszor családi vállalkozások…

Igen, de ez egyáltalán nem zárja ki a tőzsdei létet. Ha a család az elmúlt évek, évtizedek eredményeinek egy részét realizálja, akkor akár a kontroll megtartásával is nyilvánossá teheti a cégét. Magyarországon ugyan még nem elterjedt, hogy a családi vállalkozások a börzén forognak, de Európában sok, kifejezetten meghatározó tőzsdei kibocsátó családi alapon működik. A menedzsmentben ilyenkor természetesen már nem csupán rokonok vannak, de a család mégis megtartott egy vezető pakettet. Olaszországban, Franciaországban, Portugáliában például ezek a cégek alkotják a gazdaság gerincét, és a tőzsdén is minden harmadik kibocsátónak ilyen háttere van. Magyarországon is egyre több családi vállalkozás érkezik el az első generációváltáshoz, ilyenkor a tőkepiaci megoldásokon is érdemes elmerengeni.

Ám az elmúlt években kevés volt a jó sztori a hazai parketten. Mennyire tudják meggyőzni a vállalatokat, hogy igenis érdemes nekifutni, mert egy magyar tőzsdére lépés is lehet sikeres?

Úgy érzem, a magyar vállalati szféra is érti, hogy a tőzsde most fehér lappal indult. Egyszerre értik azt is, hogy eddig miért nem volt fókuszban, de azt is, hogy miért fontos és miért lehetnek most jobb lehetőségei. Bízom benne, hogy mire ez az interjú már megjelenik, két sikeres tőzsdei bevezetésen is túl leszünk. Mindez nagyon lényeges, mert ha lesz kínálat, akkor megteremtődik a kereslet is.

A kereslet valóban fontos; egy friss tőzsdei cég milyen befektetőkre számíthat a BÉT-en?

Egy új társaság eleinte a hazai befektetőkre számíthat. Részben a lakosságra, részben a komoly vagyonokat kezelő intézményekre, a biztosítókra, a befektetési alapokra, a nyugdíjpénztárakra. Az ő portfóliójukon belül kellene minél nagyobb szeletet kihasítania a magyar részvényeknek. Aztán természetesen bizonyos méret felett már a klasszikus külföldi befektetők is megjelennek.