Az eredeti foglalkozását tekintve karosszérialaka­tos alapító az iskola elvégzése után dolgozott az Ikarusnál, a Köszörűgépgyárnál és a Köfémnél is. Mint mondja: „Ad­dig maradtam egy-egy helyen, amíg volt mit tanulnom, az­tán odébbálltam. Van, aki 30-40 évet lehúz egy helyen, no, én nem ilyen vagyok!” Eleinte a maszek munkák csak kiegé­szítésként jöhettek szóba, végül aztán egy önkormányza­ti kisajátításnak „köszönhetően” a szülői ház kertjében, a ro­zoga garázs helyén épült meg egy picike műhely. Simon István kisiparos lett. A mára hétmilliárdos bevételt és évi 600- 900 milliós EBITDA-t termelő, közel 400 főt foglalkoztató, műanyagfröccsöntéssel foglalkozó középvállalat így indult 1985-ben, Szabadbattyánban. Társával és egy alkalmazottal eleinte csak a lakosságnak dolgozott lakatosmunkákon: ke­rítést, csatornázást, fűtést kiviteleztek. Egy dologra azonban már akkor odafigyeltek: a vevő legyen az első! „Ha buktam is a hasznot, csak olyan munkát adtam át, amellyel a megren­delő elégedett volt” – emlékszik az alapító.

A rendszerváltás idejére már a Garzon Bútor részére is gyár­tottak nagy sorozatban pántokat, zárszerkezet-alkatrészeket és hasonlókat. A Garzonba való beszállítás – bár elindította őket a növekedés útján – feszített tempót igényelt. Akkoriban azonban a kisiparos nem szállíthatott a gyárba, így a vevőjük nem közvetlenül a Garzon, hanem Birinyi Mihály volt, aki mű­anyaggal foglalkozott. Így kerültek kapcsolatba a fröccsön­téssel. Kezdetben a kert végében álló műhelyben dolgoztak, egyszerűbb, mástól megvett, kissé leharcolt kisipari gépek­kel. Ám a további növekedéshez új eszközök kellettek volna, valamint további munkaerő. Az álmuk egy új fröccsöntőgép volt, mert nem győzték javítgatni a régi, rossz masinákat. Ek­kor jött az igazi áttörés lehetősége, a General Electric (GE). „A GE-nek nagyon tetszett a munkához való hozzáállásunk, az igényességünk, de a gépeinket látva azt mondta, erre nem adhat nekünk munkát. Vegyünk újat. Vettünk! Új, már számí­tógép-vezérlésű gépünk lett” – emlékszik a második nagy ug­rásra Simon István.

A GE betartotta az ígéretét, a globális cég hozta is a munkát. „Innentől kézről kézre adtak minket. Sohasem kellett hirdet­nünk, és olyan sem volt, hogy munka nélkül maradtunk vol­na” – meséli büszkén Simon István. Ami pénz bejött, mindent visszaforgattak. Csak új gépeket vettek, a legmodernebb, leg­jobb technológiát, mert tudták: ez hozza majd a munkát a kö­vetkező öt-tíz évben is.

Persze a hely szűkössé vált, egymás után vették meg a szomszédos telkeket. A raktárakból valahogyan mindig gyár­tócsarnok lett, olyan sok volt a megrendelés.

Pedig ahogyan az alapító fia, a jelenlegi cégvezető, Péter me­séli, soha nem volt érdemi, vevőnyaggató értékesítés. Péter a családi cégben nem azonnal ült a vezetői székbe, végigjárta a ranglétrát.

Már javában szállítottak a GE-nek, amikor az első modern, 1,5 ezer négyzetméteres csarnokuk felépült. Akkor, amikor még a műanyagfröccsöntők többsége tényleg garázsokban, alag­sorokban, lerobbant gyártelepeken működött. „Olajfoltos be­tonpadlók és poros-koszos gyárablakok helyett mi vadonatúj, modern, műanyag padlós csarnokba vezettük a megrendelő­ket, és volt már néhány korszerű fröccsöntőgépünk is, melye­ket a konkurenseink többsége még nem engedhetett meg magának.”

A folyamatosan visszaforgatott tőke, a sok szorgalom és bátor­ság meghozta a gyümölcsét, jöttek az óriási megrendelők. „Az első multinacionális ügyfeleinknek, köztük a GE-nek rengete­get köszönhetünk. Ma már csak a bevételeink töredékét adják, de a megrendeléseiken keresztül már idejekorán megtanul­tuk, hogy pontosan mit, hogyan vár el egy nemzetközi óriás­cég a beszállítóitól” – meséli a mai cégvezető, Simon Péter.

A válság rájuk is hatással volt, leépítésre kényszerültek. 2009 nyarán viszont a nagyvállalatok tömegével szervezték ki a gyártást az olcsóbb országokba, Magyarországra is. Így a kez­deti sokkból nem sokéves szenvedés, hanem éppen egy óriási sikersztori kerekedett. A létszám újra nőni kezdett, ezért 2012 táján már újabb hatalmas (6000 négyzetméteres) és igen kor­szerű csarnok épült. Az alkalmazottak száma a félezret közelí­tette, és 70 fölé nőtt az egyesével is több tíz milliós, modern fröccsöntőgépek száma. Így a cég elektronikus csatlakozói és más fröccsöntött alkatrészei ma a világ legtöbb autómárkájá­ban megtalálhatók.

2009-et követően már a generációváltásra kezdett fóku­szálni Simon István. Lánya, Zulejka a pénzügyi és a HR-te­rületet vette kézbe, Péter pedig 2014-ben átvette a Simon Műanyagfeldolgozó operatív vezetését. Neki köszönhetően a saját gyáraik digitalizációs átállítását is jóval előbb kezdték meg, mint az jellemző lenne. Csak egy példa: a győri Auditól logisztikai auditot is kértek, mielőtt a nagy presztízst jelentő Tier 1 szintet elérték volna. Olyan jól teljesítettek, amihez ha­sonló beszállítói pontszámot Magyarországon még senki sem ért el a hatalmas német gyártónál.

Amire nagyon büszkék, hogy a minőség terén nem kötnek kompromisszumot. Péter tapasztalatai pedig jól jöttek a ter­melés további optimalizálásában. Ez különösen a mai, munka­erő-hiányos időkben előny, amikor is a csúcshoz képest mint­egy 20-25 százalékkal kevesebb munkavállalóval nagyobb termelési értéket tudnak előállítani, mint néhány évvel ezelőtt.

Természetesen a Simon Műanyagfeldolgozó története sem csak a nyereségtermelésről szól. Hosszú évek óta ingyenes gyárlátogatásokat szerveznek a fiataloknak, pontosabban a gyerekeknek, és a környék iskoláit más módokon is támogatják.