Az eredeti foglalkozását tekintve karosszérialakatos alapító az iskola elvégzése után dolgozott az Ikarusnál, a Köszörűgépgyárnál és a Köfémnél is. Mint mondja: „Addig maradtam egy-egy helyen, amíg volt mit tanulnom, aztán odébbálltam. Van, aki 30-40 évet lehúz egy helyen, no, én nem ilyen vagyok!” Eleinte a maszek munkák csak kiegészítésként jöhettek szóba, végül aztán egy önkormányzati kisajátításnak „köszönhetően” a szülői ház kertjében, a rozoga garázs helyén épült meg egy picike műhely. Simon István kisiparos lett. A mára hétmilliárdos bevételt és évi 600- 900 milliós EBITDA-t termelő, közel 400 főt foglalkoztató, műanyagfröccsöntéssel foglalkozó középvállalat így indult 1985-ben, Szabadbattyánban. Társával és egy alkalmazottal eleinte csak a lakosságnak dolgozott lakatosmunkákon: kerítést, csatornázást, fűtést kiviteleztek. Egy dologra azonban már akkor odafigyeltek: a vevő legyen az első! „Ha buktam is a hasznot, csak olyan munkát adtam át, amellyel a megrendelő elégedett volt” – emlékszik az alapító.
A rendszerváltás idejére már a Garzon Bútor részére is gyártottak nagy sorozatban pántokat, zárszerkezet-alkatrészeket és hasonlókat. A Garzonba való beszállítás – bár elindította őket a növekedés útján – feszített tempót igényelt. Akkoriban azonban a kisiparos nem szállíthatott a gyárba, így a vevőjük nem közvetlenül a Garzon, hanem Birinyi Mihály volt, aki műanyaggal foglalkozott. Így kerültek kapcsolatba a fröccsöntéssel. Kezdetben a kert végében álló műhelyben dolgoztak, egyszerűbb, mástól megvett, kissé leharcolt kisipari gépekkel. Ám a további növekedéshez új eszközök kellettek volna, valamint további munkaerő. Az álmuk egy új fröccsöntőgép volt, mert nem győzték javítgatni a régi, rossz masinákat. Ekkor jött az igazi áttörés lehetősége, a General Electric (GE). „A GE-nek nagyon tetszett a munkához való hozzáállásunk, az igényességünk, de a gépeinket látva azt mondta, erre nem adhat nekünk munkát. Vegyünk újat. Vettünk! Új, már számítógép-vezérlésű gépünk lett” – emlékszik a második nagy ugrásra Simon István.
A GE betartotta az ígéretét, a globális cég hozta is a munkát. „Innentől kézről kézre adtak minket. Sohasem kellett hirdetnünk, és olyan sem volt, hogy munka nélkül maradtunk volna” – meséli büszkén Simon István. Ami pénz bejött, mindent visszaforgattak. Csak új gépeket vettek, a legmodernebb, legjobb technológiát, mert tudták: ez hozza majd a munkát a következő öt-tíz évben is.
Persze a hely szűkössé vált, egymás után vették meg a szomszédos telkeket. A raktárakból valahogyan mindig gyártócsarnok lett, olyan sok volt a megrendelés.
Pedig ahogyan az alapító fia, a jelenlegi cégvezető, Péter meséli, soha nem volt érdemi, vevőnyaggató értékesítés. Péter a családi cégben nem azonnal ült a vezetői székbe, végigjárta a ranglétrát.
Már javában szállítottak a GE-nek, amikor az első modern, 1,5 ezer négyzetméteres csarnokuk felépült. Akkor, amikor még a műanyagfröccsöntők többsége tényleg garázsokban, alagsorokban, lerobbant gyártelepeken működött. „Olajfoltos betonpadlók és poros-koszos gyárablakok helyett mi vadonatúj, modern, műanyag padlós csarnokba vezettük a megrendelőket, és volt már néhány korszerű fröccsöntőgépünk is, melyeket a konkurenseink többsége még nem engedhetett meg magának.”
A folyamatosan visszaforgatott tőke, a sok szorgalom és bátorság meghozta a gyümölcsét, jöttek az óriási megrendelők. „Az első multinacionális ügyfeleinknek, köztük a GE-nek rengeteget köszönhetünk. Ma már csak a bevételeink töredékét adják, de a megrendeléseiken keresztül már idejekorán megtanultuk, hogy pontosan mit, hogyan vár el egy nemzetközi óriáscég a beszállítóitól” – meséli a mai cégvezető, Simon Péter.
A válság rájuk is hatással volt, leépítésre kényszerültek. 2009 nyarán viszont a nagyvállalatok tömegével szervezték ki a gyártást az olcsóbb országokba, Magyarországra is. Így a kezdeti sokkból nem sokéves szenvedés, hanem éppen egy óriási sikersztori kerekedett. A létszám újra nőni kezdett, ezért 2012 táján már újabb hatalmas (6000 négyzetméteres) és igen korszerű csarnok épült. Az alkalmazottak száma a félezret közelítette, és 70 fölé nőtt az egyesével is több tíz milliós, modern fröccsöntőgépek száma. Így a cég elektronikus csatlakozói és más fröccsöntött alkatrészei ma a világ legtöbb autómárkájában megtalálhatók.
2009-et követően már a generációváltásra kezdett fókuszálni Simon István. Lánya, Zulejka a pénzügyi és a HR-területet vette kézbe, Péter pedig 2014-ben átvette a Simon Műanyagfeldolgozó operatív vezetését. Neki köszönhetően a saját gyáraik digitalizációs átállítását is jóval előbb kezdték meg, mint az jellemző lenne. Csak egy példa: a győri Auditól logisztikai auditot is kértek, mielőtt a nagy presztízst jelentő Tier 1 szintet elérték volna. Olyan jól teljesítettek, amihez hasonló beszállítói pontszámot Magyarországon még senki sem ért el a hatalmas német gyártónál.
Amire nagyon büszkék, hogy a minőség terén nem kötnek kompromisszumot. Péter tapasztalatai pedig jól jöttek a termelés további optimalizálásában. Ez különösen a mai, munkaerő-hiányos időkben előny, amikor is a csúcshoz képest mintegy 20-25 százalékkal kevesebb munkavállalóval nagyobb termelési értéket tudnak előállítani, mint néhány évvel ezelőtt.
Természetesen a Simon Műanyagfeldolgozó története sem csak a nyereségtermelésről szól. Hosszú évek óta ingyenes gyárlátogatásokat szerveznek a fiataloknak, pontosabban a gyerekeknek, és a környék iskoláit más módokon is támogatják.