Ha zárlatos lesz egy konyhagép vagy más elektromos készülék, akkor konyhanyelven szólva „levágja a biztosítékot” a lakásban. Kevéssé szerencsés esetben a környéken is elmegy az áram. Egészen más a helyzet akkor, amikor egész városokat ellátó transzformátorállomásokon vagy a magasfeszültségű vezetékeknél keletkezik zárlat. Egy akár 400 ezer voltos távvezetéknél vagy transzformátorállomáson nyilván teljesen egyedi hálózati védelemre van szükség, ráadásul a teljesítmény-szinteket, az ingadozásokat is figyelni kell, úgy, hogy akár egy kisebb rendellenesség esetén, természetesen távolról, közvetlen emberi jelenlét nélkül is be lehessen avatkozni.

Korábban, fél évszázada, tisztán mechanikus kapcsolók, relék feleltek az erősáramú biztonságért, ma azonban számítógép-vezérlésű célhardverek óvják az áramszállító és áramelosztó rendszereket. Ezen a réspiacon vívott ki magának igen előkelő helyet a Protecta Kft.

A 80 fős középvállalattá nőtt csapat gyökerei a régmúltba nyúlnak vissza. Az eredeti, magyar villamos relévédelmi és hálózati automatikai készülékek, valamint az egyedi rendszer-filozófiai fejlesztések ugyanis a jogelőd alapító Villamosenergiaipari Kutató Intézetben, sőt a még korábbi jogelőd, az 1949-ben létre-hozott, a szakmában legendás Villenki kutatóintézetben folytak. A világszínvonalú magyar kutatóműhelyben készülékek generációi mindig lépést tartottak a fejlett államok, nagyvállalati megoldások műszaki élvonalával, időnként meg is előzve azt. A világon elsők között hoztak létre például integrált áram-körös védelmi készüléket sorozatgyártásban a nagyfeszültségű rendszerekhez.

A privatizáció lényegében 1996-ban valósult meg, amikor is sikerrel „hárították” a nagy nemzetközi vevők érdeklődését a kutatók és más vezető munkatársak. A magánosítás menedzsmentkivásárlás formájában történt meg. Hét tulajdonos megvásárolta a Protecta Kft.-t, amely azóta is 100 százalékos magyar tulajdonban van. Emellett a hardverek gyártása, mi több, folyamatos fejlesztése, valamint a kapcsolódó szoftveres megoldások és a telepítési know-how-k is itthon vannak. A kezdeti mintegy féltucatnyi kutató helyett ma már 25-30 fős csak a k+f részleg, ahol mind a mai napig ott dolgoznak a szakma „nagy öregjei”. S hogy a kutatás-fejlesztést mennyire komolyan veszik, az is bizonyítja, hogy a cég vezető munkatársai közül többen aktív szerepet töltenek be a Budapesti Műszaki Egyetem (BME), illetve az Óbudai Egyetem erősáramú kurzusaiban is.

A BME-s kapcsolat például olyan erős, hogy az erősáramú védelem tematikájú tantárgyat lényegében a Protecta szakemberei viszik. Emellett a tehetséges diákoknak rendszeresen lehetőséget biztosítanak kutatásra, gyakornoki feladatokra is a középvállalatnál. A tehetséggondozás náluk működik, mindig érkeznek ígéretes fiatalok a céghez, de az IT-területet érintő szakemberhiány náluk is jelentkezik, lenne pozíció még szoftverfejlesztőknek. A magas fizetések ellenére sem sikerül jelenleg olyan fejlesztőt találni, aki egyúttal az erősáramú fizika alapjaihoz is konyítana valamennyit.

A hazai áramszolgáltatókkal kialakult hosszú szakmai ismeretségen alapuló bizalmi viszony lehetőséget teremt a társaság számára, hogy egyes fejlesztéseit a hazai hálózaton tesztelje. A Protecta szakembergárdájának köszönhetően a hazai cég kezdetek óta versenyben van olyan nagy konkurensek mellett is, mint például az ABB vagy a Siemens. E nemzetközi nagyvállalatoknál sokszor rugalmasabban és persze költséghatékonyabban tudják kiszolgálni ügyfeleiket, mint például a nagy áramszolgáltatókat, a magyar rendszerirányító Mavirt, vagy éppen az olyan nagyvállalatokat, mint az Audi, a Lego, a Richter Gedeon. 

A készülékek felhasználási területe megköveteli a kitűnő minőséget, főleg a magas rendelkezésre állási szintet. Ennek megfelelően a Társaság hangsúlyt helyez a teljes körű minőségbiztosításra, ami magában foglalja a beszállítók gondos kiválasztását is. Lokálpatriótaként törekszenek magyar beszállítók bevonására, de ez csak részben lehetséges, hiszen az elektronikai eszközök túlnyomó része a Távol-Keleten készül. Fontos azonban, hogy az ezeken az egzotikus helyeken gyártott alkatrészek is ellenőrzött csatornákon keresztül jussanak el a gyárig, mert bizony nem ritka ebben az elektronikai szegmensben, hogy a szabadpiacon hamisított, újrafeliratozott alkatrészbe botlik a tapasztalatlan gyártó. 

A 2009–10-es válságot valamelyest megérezték, de csak annyira, hogy csökkent a nyereségesség, mivel a kapacitások kevéssé voltak kihasználva. Ez utóbbiban segített azonban a nemzetközi piac.

Első jelentős partnerük, ahogyan a legtöbb, egy nemzetközi kiállítás kapcsán jutott el hozzájuk. Olaszország legnagyobb áramszolgáltatója, az Enel. Az elmúlt évtizedben mintegy kétezer transzformátorállomását szerelték fel a magyar berendezésekkel. A munkát főként azért sikerült elnyerni, mert a nagy nemzetközi szállítók ragaszkodtak például a megszokott megoldásokhoz, míg a kisebb, rugalmas Protecta kész volt arra, hogy a megrendelő elképzelései szerint módosítsa a termékét.

Rugalmasságuknak is köszönhető, hogy az osztrák, német, holland, svájci piac mellett Egyiptomba, Thaiföldre, Uruguayba is szállítanak, és próbálják a Közel-Keleten is kamatoztatni az évtizedek alatt felhalmozott tudásukat. Ma már közel 2,5 milliárd forintos árbevételük fele a nemzetközi piacokról származik, amihez kiváló alapot ad, hogy a magyar piacon rengeteg a referenciájuk.

Szintén a több lábon állás és a fejlődés jegyében fontos akvizícióval bővítették az ágazati portfóliót. Így ma már a nagyfeszültségű villamosvédelem mellett a nagyfeszültségű telemechanika terén is otthon vannak, miután 2012-ben megvásárolták a hozzájuk hasonló méretű és hátterű, szintén magyar Prolan Zrt. irányítástechnikai üzletágának az 53 százalékát. Ezzel, a hazai erőket egyesítve még inkább tudnak olyan értéket teremteni, amellyel a hatalmas nemzetközi nagyvállalatokkal szemben versenyképes szolgáltatásokat, termékeket nyújthatnak.

A jövőbeli tervek kapcsán Eperjesi László ügyvezető egy új telephely építését emelte ki, amely fejlesztőközpontként és összeszerelő üzemként működik majd. Az ingatlant a jelenlegi Késmárk utcai „főhadiszállástól” 500 méterre, egy zöldmezős fejlesztésként szeretnék megépíteni, a telket már meg is vásárolták. A középvállalat azonban pénzügyileg kellően erős ahhoz, hogy ehhez csak kisebb részben vegyenek igénybe banki finanszírozást. Ezzel a stabilitással – és az említett új telephellyel – pedig bátran vághatnak neki a következő éveknek.