Ha valahol könnyen tetten érhető a tömegtermelés, különösen az élelmiszeripari cikkek dömpingje, akkor az a kenyérgyártás, illetve más pékáruk előállítása. Hatalmasra duzzasztott, de belül szinte üres zsemlék, kiflik, szinte ehetetlen kenyerek. Na ez az, amiből nem kérnek azok, akik még a nagyobb mennyiségű termelésben is az ősrégi recept szerint, az igaz, körülményesebben, időigényesebben előállítható kovásszal sütik mind a mai napig a kenyeret. Méghozzá napi mintegy negyvenezer vásárlónak, akik országszerte közel kilencven Félegyházi Pékség néven márkázott és egyre nagyobb részben modern kávézó-reggeliző jellegű egységben helyben is fogyaszthatják a minőségi árukat. Például a remek kakaós csigát vagy a saját márkanévvel is megáldott Félegyházi kiflit

De a hétmilliárd forint feletti 2017-es árbevételig azért hosszú, kissé kacskaringós út vezetett. Gulyás István kecskeméti üzletember eredetileg NB I-es kosárlabdázó volt, ezzel párhuzamosan lett vállalkozó. Főként büféket, kisvendéglőket üzemeltetett a rendszerváltás előtt a nagyvárosban és környékén. A kilencvenes évek végén egy omladozó, az 1920-as években épült malmot vásárolt, és évek szívós munkájával indította újra. Nemcsak a pincében, de a gépek egy részén is állt a víz, ám a kitartó munka végül sikert hozott, újraindult a még fából készült elektromos malom.

Az öreg létesítmény mellé jó stratégiai érzékkel vette meg a vállalkozó 2001-ben a kiskunfélegyházi kenyérgyárat, amely a helyi sütőipari vállalat utódjaként vegetált. Akkoriban húsz-harminc dolgozóval, áldatlan állapotok közt folyt némi termelés. Mégis, jó ötletnek tűnt, hogy a malom és a kenyérgyár egy kézben működjön. A malomipar azonban más készségeket kíván, és az ősöreg technológia fejlesztése nem lett volna kifizetődő, sőt egy modern őrlőüzem is épülni kezdett a közelben, a kis malmok fokozatosan mentek tönkre. Így végül 2004-ben megváltak a malomtól, és a családi vállalkozás erőforrásait a pékárugyártásra koncentrálták. Ez is igen tőkeigényes folyamat, különösen, ha a technológiai fejlődés mellett a minőségből sem szívesen engednek, valamint a kezdeti áldatlan állapotokat is beszámítjuk a képletbe.

Gulyás Istvánt és családját, azonkívül Csikász Jánost, aki a kenyérgyár vezetőjeként 2001-ben csatlakozott a csapathoz, viszont nem olyan fából faragták, hogy feladják a dolgot. Már a válság idejére, 2008-ra is igen erős sütőipari céggé fejlődtek. Ekkor már többtucatnyi üzletük volt, döntően a szülővárosukban, Kecskeméten és a környező városokban. Legelső boltjaik még a kétezres évek elején, Bács-Kiskun megye székhelyén nyíltak, s később az új üzleti koncepciókat is ott próbálták ki.

A lehetetlent nem ismerő, kitartó munkának és a nyereség folyamatos visszaforgatásának volt főként köszönhető, hogy számukra sokkal inkább lehetőségeket, semmint igazi veszélyt rejtett az egy évtizeddel ezelőtt kezdődött gazdasági visszaesés. Ekkorra a Gulyás család már jó ideje járta a német nyelvterületeket, és minőségi gépeket, eszközöket vásároltak, valamint megfigyelték, hogy nyugaton a pékségek nyitottak a kávézó-reggeliző irányba. A lehetetlent nem ismerő, kitartó munkának és a nyereség folyamatos visszaforgatásának volt főként köszönhető, hogy számukra sokkal inkább lehetőségeket, semmint igazi veszélyt rejtett az egy évtizeddel ezelőtt kezdődött gazdasági visszaesés. Ekkorra a Gulyás család már jó ideje járta a német nyelvterületeket, és minőségi gépeket, eszközöket vásároltak, valamint megfigyelték, hogy nyugaton a pékségek nyitottak a kávézó-reggeliző irányba

A krízis olyan értelemben kapóra is jött, hogy az akkor még tucatnyi boltból álló, inkább hagyományos pékségi hálózatukat mára közel kilencvenegységesre tudták növelni, mivel üzlethelyiségek ürültek meg jó helyeken, s ha új autót vagy házat nem is, egy finom kávét és egy péksütit megengedtek maguknak az emberek minőségi környezetben.

A 2008-as nagy gyári terület- és kapacitásfejlesztést újabb követte 2015–16-ban, amikor a fagyasztott pékáruk irányába is elmozdultak, de ez már egy másik tudatos stratégia, a brandépítés új szintre emelése után következett be. A recessziós évek elültével ugyanis végleg szakítottak az egyszerű péküzletekkel. Egy kecskeméti művészpárossal új üzleti arculatot és boltdekorációkat terveztek, belsőépítésszel trendi közösségi tereket alakítottak ki a nagyobb üzletekben, valamint almárkákat hoztak létre. Mára két tucat nagy alapterületű pékség-kávézójuk van a hálózaton belül, melyeket az egyszerű kenyérboltoktól elkülönítve, Piknikség néven működtetnek.

Fontos azonban, hogy ezek saját bérlemények, saját alkalmazottakkal, az ő rendszereikkel, így a folyamatok kézben tartásával jobban merik garantálni az állandó minőséget. A saját, immár tízezer négyzetméter feletti kiskunfélegyházi pékáruüzemből látják el hét megyében, illetve a fővárosban jelen lévő nagy bolthálózatukat, azonkívül mintegy háromszáz egyéb üzletet, amely pékárut tart.

Az új arculat is megérte a befektetést, mert a minőségibb kialakítás, a vendéglátás irányába történt eltolódás miatt mintegy ötven százalékkal nőtt az átalakított boltok forgalma. Az sem mellékes, hogy kiemelten fi gyelnek a vevői igényekre, visszajelzésekre. Így találtak rá például arra, hogy érdemes a kakaós csigát teljes kiőrlésű változatban is bevenni a kínálatba, amely azóta is az egyik slágertermékük. De jól sikerült a fél év munkájával kifejlesztett, már említett Félegyházi kifli bevezetése is, amely a régi, „normális” félhold alakú pékárukat idézi, vagy még azoknál is finomabb, nem pedig a filléres tömegtermékekre emlékeztet.

A fejlesztések az elmúlt években hozzávetőleg ötmilliárd forintot emésztettek fel, amelyet jobbára saját erőből és csak kisebb részben banki hitelből finanszíroztak. Persze a nagy láncok ma már saját „frisspékségeket” üzemeltetnek, ám ott előre gyártott keverékekből, külföldi receptúrák alapján dolgoznak. A másik kihívás, hogy a kenyér árát ma is inkább marketingeszköznek tekintik a nagy üzlethálózatok, a minőséget csak kevesebb vevő hajlandó megfizetni. Ennek dacára optimisták a Félegyházi Pékség tulajdonosai, szerintük a hosszú távú gondolkodás meghozza a gyümölcsét ebben az iparágban is.

Az utánpótlás biztosított, hiszen nemcsak Gulyás István és felesége dolgozik a cégnél, hanem a Corvinust elvégzett gyerekek, Gergő és Szilvia is. Az édesanya a pénzügyi területért felel, Gergő a kereskedelmi szegmenst vezeti, Szilvi pedig a marketingtevékenységet irányítja.