Szabó Miklóst a véletlen, egészen pontosan a kertszomszédjai terelték az állattartás felé. Ők beszélték rá ugyanis, hogy a gyenge minőségű szatmári földeken libaneveléssel kezdjen el foglalkozni. Az 1991- es alapítás óta az üzlet alaposan felfutott: Tranzit-csoportja ma már az európai húslibatenyésztés mintegy 20 százalékát – a hazai körülbelül felét – adja, vágóhídján évente közel 2 millió állatot dolgoznak fel.
A sikerhez vezető úton jó néhány kaptatót kellett legyűrni. A piac, amelyen meg akarták vetni a lábukat, egyáltalán nem számít könnyűnek. A libahús elsősorban Ausztriában és Németországban keresett, ott is csak szezonális jelleggel, évi két alkalommal: Márton-napkor és karácsonykor. Így egész évben finanszírozni kell a termelést, miközben az árbevétel csak év végén folyik be, és igen érzékeny az árfolya mok változására.
A kezdetek óta a tartástechnológia teljesen megváltozott, ami jelentős beruházásokat tett szükségessé. Megszűnt ugyanis az a gyakorlat, hogy az állatokat mindennap kihajtják a legelőre, helyette a zárt udvaros tartás került előtérbe. Így kiadásaikon belül még nagyobb lett a takarmány részaránya, alapvetően tehát ettől függ az előállítás költsége. Az egymást érő beruházásoknak köszönhetően már nincsenek beszállítóknak kiszolgáltatva, ők maguk gyártják le az állataik számára szükséges évi 80-100 ezer tonna tápot. Saját vágóhidat is vettek 2010-ben, azóta a teljes vertikumot átfogják a törzstenyésztéstől kezdve a feldolgozáson át az eladásig. A csoport legelső cége, a Tranzit-Ker Zrt. foglalkozik az állattenyésztéssel, a feldolgozást és a kereskedelmet a Tranzit-Food Kft. végzi.
A nehéz időszakok átvészelésében segített, hogy kacsatartással is elkezdtek foglalkozni. Mivel a belőlük készült termékek olcsóbbak a libahúsnál, jóval kiegyensúlyozottabb a keresletük. Többek közt Japánba és Kanadába is komoly mennyiséget szállítanak, de a változó fogyasztói szokásoknak hála az itthoni felvevő piac is kezd megerősödni.
Mivel a csoport mögött sosem állt tőkeerős nagybefektető, és a privatizációba se kapcsolódtak be, mindent piaci alapon kellett felépíteniük. „Szemben a legtöbb versenytársunkkal, folyamatosan visszaforgattuk a nyereséget, a fejlesztésekkel pedig sose álltunk le” – foglalja össze a siker titkát tömören Szabó Miklós.
A külföldi terjeszkedéssel óvatosak: inkább lefújták egy 10 milliárdos kínai üzem építését, amikor látták, hogy leányvállalatukat nem tudnák teljes kontroll alatt tartani. Termékeik e nélkül is eljutnak számos távol-keleti országba. Kazahsztánban pedig egyelőre függőben van egy víziszárnyas-tenyésztési rendszer körülbelül százmillió dolláros kiépítése, ahová ők adnák a teljes szakmai know-how-t.
Az ezer embert foglalkoztató csoport a mérete ellenére megőrizte családi jellegét: az alapító nemcsak a testvérével dolgozik együtt, de már a gyerekeik is részt vesznek a munkában. Olyannyira, hogy a Tranzit-Ker Zrt. első számú vezetője most már az alapító fi a, Szabó Ákos. Abban mind egyetértenek, hogy a kilátások kifejezetten jók: a Föld lakossága nemcsak létszámban, hanem anyagilag is gyarapszik. Már az afrikai országok között is akad olyan, ahol termékeikre van fizetőképes kereslet. „Ilyen körülmények közt az élelmiszeriparnak folyamatosan bővülnie kell” – szögezi le Szabó Miklós. Ez náluk egy nagyszabású, 12 milliárd forintos projektben ölt testet, amellyel 2018 elejére szinte az összes munkafolyamatukat megújítják.