Bankár korában, a ︐90-es években Herdon István időnként azzal töltötte hétvégéit, hogy szemügyre vette a debreceni gyárakat és egyéb méretes létesítményeket. Így könnyű dolga volt, amikor – már egy holland–magyar tanácsadó cég kötelékében – a térségben letelepülni szándékozó külföldi vállalatoknak segített megfelelő telephelyet találni. Az ideális objektumok hamar elfogytak, így zöldmezős helyszíneket is rangsoroltak. Nem volt nehéz megfigyelni, hogy a célterületek között általában a debreceni Határ út végzett az élen, amelyet ennek nyomán az önkormányzat ipari parkká akart fejleszteni. A közművek kivezetése után, 2000-ben megérkezett az első fecske, az amerikai National Instruments (NI).

Herdon István felismerte a lehetőséget, és miután holland üzlettársai nem akartak betársulni, megtakarításait mozgósítva egyedül vásárolt telket a parkban, ahol felhúzott egy multifunkcionális csarnokot. Biztos volt benne ugyanis, hogy hamarosan jön egy cég, amelynek szüksége lesz rá. Így is történt, a DAF-nak beszállító Bumet megvette az épületet, amelyet manapság is használ. A befolyt pénzből az üzletember újabb területet vásárolt, ahol megint csak felépített egy „dobozt”, amelyet aztán a következő betelepülő megvett vagy kibérelt hosszú távra. „Az első tíz gyárunkat nem nagyon vették észre, surranópályán voltunk” – fogalmaz az üzletember arra utalva, hogy a város felől csak a két nagy üzem, az NI és az FAG látszott, a mögöttük felhúzott kisebb létesítmények nem. De az állítás más értelemben is igaz: mivel az ország keleti részén nem lehetett olyan megtérülésre számítani, mint a főváros környékén vagy a Nyugat-Dunántúlon, a térséget elkerülték a nemzetközi ipariingatlan-fejlesztők. Ez lehetőséget biztosított arra, hogy felnőjön egy tőkeszegény hazai szereplő.

Ehhez már csak azért is idő kellett, mert eleinte pénzintézeti forrást sem volt egyszerű szerezni. „Te, figyelj már, ez nagyon kockázatos” – így reagált egy bankár ismerőse, amikor megkereste, hogy adjon kölcsönt az első projektre. Azóta persze ez megváltozott, manapság jellemzően félig hitelből, félig saját erőből fejlesztenek. A park infrastruktúráját szinte teljes mértékben az utóbbi révén. A saját forrás bővítését szolgálta volna a tőzsdére lépés, ezt azonban – részben a brókerbotrányok miatt kedvezőtlenné vált piaci helyzet miatt – egyelőre levették a napirendről. Pedig ennek érdekében alakították át a holding központi vállalatát, a XID-et kft.-ből zrt.- vé, illetve közvetve ennek tudható be a tavalyi kiadós veszteség is. A szigorú könyvvizsgálat során a XID alá tartozó egyik projektcég elkészült, de a múlt év végén bérbe még nem adott épületét – a könyvekben szereplő több százmillió forint helyett – nullára értékelték. Ez okozta a tavalyi mínuszt, ami az idén minden bizonnyal jókora pluszra változik, mivel közben már megszületett a bérleti szerződés. A ciklikusság amúgy is jellemző az üzletmenetre, egyes éveket a beruházás dominál, másokat az elkészült csarnokok elvagy bérbeadása. A holding struktúra miatt a forgalom nem az ár, hanem az egyéb bevétel soron jelentkezik, a nyereséget pedig formailag a pénzügyi műveletek hozzák.

A 120 hektáros ipari parknak jelenleg a háromnegyede beépített, de a teljes – 90 százalékban Herdon István tulajdonában lévő – csoportnak közel sem ez az egyetlen tevékenysége. Felismerték ugyanis, hogy további gyárak vonzásához fejleszteni kell a térség logisztikáját. Ebből a megfontolásból vették át a debreceni repülőtér üzemeltetését 2011-ben. A forgalom egyre nagyobb – köszönhetően a Wizz Airnek és a Lufthansának –, a létesítmény azonban egyelőre továbbra is nyeli a pénzt. A nullszaldó elérését Herdon István leghamarabb 2020 környékére várja. A légikikötő mellett egy 25 ezer négyzetméteres logisztikai parkot hoztak létre, de az itteni cégek – a Határ úton tevékenykedőkkel ellentétben – nem tartoznak a XID Zrt. alá, ahogy a repteret üzemeltető társaság sem.