Ahogy beköszöntött a rendszerváltás, Szabadics József szinte azonnal maga mögött hagyta a Kis-balatoni Vízi Társulat fő-építésvezetői pozícióját. Tudta, hogy ezzel a biztos megélhetésről mond le, de ki akart lépni az állami vállalat korlátai közül, hogy egy saját vállalkozás keretében végre megvalósíthassa az elképzeléseit. Az sem szegte kedvét, hogy újdonsült cégében eleinte a mélyépítési feladatokat egy használt, alig működő, lengyel gyártmányú munkagéppel kellett elvégezni. Mivel a maga ura volt, olyan, a minőséget garantáló szabályokat is be tudott vezetni, amelyek a hazai építőiparban ekkor még nem vertek gyökeret. A megalakulás után pár évvel a Szabadicsnál már olyan előírás született, amely szerint a négy évnél idősebb gépeket – legyen szó akár egy markológépről vagy egy teherautóról – azonnal cserélni kell.

Az előrelátó intézkedések meghozták a gyümölcsüket. A 90-es évek végére Lengyeltótiban már egy egymilliárdos, Csurgón pedig egy több mint kétmilliárdos projektet valósítottak meg. Mellettük szólt, hogy az egyre nagyobb számú konkurenciát árversenyben is le tudták győzni, a minőségi munkavégzéshez pedig mindennél jobban ragaszkodtak.

„Azt mondják, az aligátor azért tudott fennmaradni az évmilliók alatt, mert mindig alkalmazkodott a környezetéhez. Ez a stratégia nálunk is bevált: a járműparkunk állandó megújításával és a piaci igények naprakész követésével folyamatosan a felszínen tudtunk maradni” – állapítja meg a Szabadics Zrt. jelenlegi vezetője, Kovács Tamás.

Persze van, amire gondos tervezéssel sem lehet felkészülni: amikor beütött a válság, a Szabadicsnál igyekeztek minél hamarabb meghozni a fájdalmas döntéseket. Jellemző, hogy a felmerülő problémákra olyan gyors válaszokat adtak, hogy a recesszió még javában tombolt, amikor náluk már a profil kibővítése volt a téma: így került fel a szolgáltatási palettájukra az árvízvédelmi rendszerek építése is. Alighogy megjelentek az új területen, rá pár hónapra már ők intézték a Dráva töltésépítését és Komárom árvízvédelmi fejlesztéseit is. Miután látták, hogy a 60-as, 70-es években kialakított ivóvízrendszereket is egyre több helyen újítják fel, ebbe a szegmensbe is beszálltak.

Mivel a közmű- és mélyépítésben Nyugat-Magyarországon sikerült megkerülhetetlen szereplőkké válniuk, a válság után robbanásszerűen indult be a növekedésük: 2014-re 11 milliárd forintot nőtt a forgalmuk a korábbi évhez képest. A közelmúltban Szigetköz revitalizációjában éppúgy részt vettek, mint Zalaegerszeg vagy Szigetvár ivóvízminőség-javító programjaiban. Csak tavaly 46 projektet valósítottak meg. A munkákból befolyó pénz jelentős részét új eszközökbe fektették: a napokban vásároltak egy modern kotróhajót, amely a folyó és a tómedrek tisztításában segít majd.

A társaság jelenleg újabb kihívások előtt áll, hiszen az EU-s projektek késedelmes indítása miatt 2016-ra az árbevétel előreláthatólag jelentősen csökkenni fog. De büszkék arra, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben is törekszenek a társaság legnagyobb értékét jelentő munkatársi állomány megőrzésére, mert tudják, hogy a jövő kihívásainak csak elkötelezett szakembergárdával tudnak megfelelni.