„Biztosan közrejátszottak a gyerekkori élmények, a mai napig emlékszem, mennyire szerettem részt venni keresztanyáméknál a tarhonya szaggatásában” – eleveníti fel Balogh László, amikor arról kérdezzük, hogyan lesz valakiből tésztagyáros. Ennek dacára a Balogh Tészta Zrt. tulajdonosa valószínűleg álmában sem gondolta volna pályafutása kezdetén, hogy hamarosan az ország egyik legnagyobb tésztagyárát kezdi el felépíteni. „Kanyargós út vezetett idáig, az iskolapadból villamossági szakemberként kerültem ki, de ez a pálya a legkevésbé sem vonzott, ezért egy biztosító társasághoz jelentkeztem üzletkötőnek. Felvettek, és rájöttem, hogy ez a nekem való feladat. Nagyon jól ment az értékesítés, hamarosan én lettem a cég egyik fontos üzletkötője” – meséli Balogh László.

De hogy lett ebből 180 fokos fordulat? Jászkarajenő főutcáján volt egy termelő szövetkezeti tésztagyár, ahol az asszonyok a hagyományos módszerrel, azaz kézzel gyúrták a tésztát. A kész termékeket egy Csepel teherautóval felvitték Budapestre a Nagybani piacra eladni, amíg volt rá igény. 1983-ban abbahagyták a termelést, és jobb híján, illetve mivel ehhez értettek és ezt a munkát szerették, az ott dolgozó asszonyokból 20–25-en önálló tésztakészítők lettek, köztük Balogh László keresztanyja is. 

Kofák helyett 

A tésztákat fővárosi kofák jöttek felvásárolni, de egy idő után ők is elmaradtak. Ekkor az egyik ilyen GMK tulajdonosa megkereste Lászlót, mondván, ha biztosításokat el tud adni, akkor ez működhetne a tésztájukkal is. „Tetszett az ötlet, így elkezdtük a közös munkát” – emlékezik vissza a vezérigazgató, aki gyorsan rábeszélte új partnereit egy olasz tésztagyártógép megvásárlására, amivel megsokszorozták a termelést. Az üzlet felpörgött, a tészta vevőkre talált, ám 1993-ban Balogh László azzal szembesült, hogy elfogyott az eladnivaló. Visszatértek ugyanis a kofák, és a kistermelők inkább nekik adták el a portékájukat.

„Ezen én annyira megsértődtem, hogy nyomban belevágtam egy saját tésztagyár felépítésébe. 21 éves voltam, és azt már tudtam, mi fán terem a tészta, de azt még nem, hogyan is néz ki egy vállalkozás.” 1994-ben kezdtek bele a gyártásba. Magyar kisipari gépekkel ment a munka, az első négy évben óránként 80–100 kiló tészta gyártására voltak képesek. „Akkoriban minden voltam, technikus, értékesítő, beszerző; magam jártam például a tanyákat, hogy begyűjtsem a tojást” – idézi fel a cégvezető, aki nem véletlenül látja úgy, hogy a kemény munka hozott sikert, persze megspékelve egy csipetnyi szerencsével is, hiszen az induláshoz elengedhetetlen némi vakmerőség.

A tészta jól fogyott, így az első üzem kapacitása néhány év múlva már nem volt elegendő, 2002-ben már látszott, hogy egy nagyobbra lesz szükség. Belevágtak, 2004-re készült el az új üzem. „Akkor figyeltek fel ránk a piac legnagyobb szereplői, mivel én voltam az első magyar tésztagyártó a kicsik közül, akinek folyamatos üzemre képes gyártósora volt, amit addig csak a nagyok tudtak felmutatni.”

A tojás nélküli száraztésztával nagyon jókor léptek piacra, ezt szerényebb áron lehetett kínálni, az árérzékeny vásárlók körében gyorsan népszerű lett, annyira, hogy hamarosan bevezették az egykilós családi kiszerelést, amiből mára új termékcsalád lett. A növekedést mi sem mutatja jobban, minthogy az új üzemet is kinőtték, 2013-ra túlterheltté vált. „Ezen a ponton döntenem kellett, hogy megragadok ezen a szinten, vagy továbblépek. Az utóbbit választottam. Kerestem egy olyan területet, ahol van hely építkezni, terjeszkedni, ekkor már Tiszakécskén” – mondja az ügyvezető.

Hárommilliárdos fejlesztés

Az új gyár építése 2015 júliusában kezdődött. A 8500 négyzetméter alapterületű üzembe már az első fázisban óránként 2250 kilogramm tészta gyártására és csomagolására alkalmas gépsorokat telepítettek. A beruházás költségei megközelítették a 3 milliárd forintot, melyet a saját tőke mellett 1,6 milliárd forintos banki hitelből, illetve 500 milliós uniós támogatásból teremtett elő a cég.

A Balogh Tészta Zrt. addigra már igen jelentős eredményeket tudott felmutatni. 2016-ban 9 ezer tonna terméket állított elő, az értékesítésből származó nettó árbevétele 1,32 milliárd, adózott eredménye pedig 200 millió forint volt. Amikor pedig 2017-ben megnyitott az új üzem, a cég egy csapásra Magyarország második legnagyobb gyártókapacitással rendelkező tésztagyártója lett. Jelentőségét jól mutatja, hogy az átadón Orbán Viktor miniszterelnök is beszédet mondott, többek között kiemelve: a cég annak köszönheti sikerét, hogy soha nem ijedt meg a saját árnyékától. Sosem torpant meg vagy vonult vissza, hanem a jövő útjait kereste, és folyamatos fejlesztések révén jutott el oda, ahol most tart. Nagy tanulsága sikerének, hogy egy mezőgazdasági vállalkozás hosszabb távon akkor tud megállni a lábán, ha nemcsak a magyar piacra termel, hanem kilép a nemzetközi piacra.

És csakugyan, Balogh László is kiemeli, hogy folyamatosan nő az exportarányuk. Jelentős mennyiséget szállítanak például Romániába – sokáig ez volt számukra a legfontosabb célország, csak nemrég előzte be Lengyelország, ahol egy jelentős üzletlánc is a polcaira tette termékeiket. Emellett megy még áru Szlovákiába, Ukrajnába, Szlovéniába, Horvátországba és Boszniába, de van már kínai partnerük, sőt Kubába is indulnak transzportok.

A cég stratégiai célja a piaci pozíció és a versenyképesség növelése, illetve a további exportpiacokon való meg-jelenés. Ezen törekvések generálják a folyamatos fejlesztési, bővítési igényeket, melyekhez – a pályázatokon elnyerhető támogatások és beruházási hitelek mellett – forrásul szolgál a keletkezett jövedelem vállalkozásba történő visszaforgatása is. Az 5 éves tervek között szerepel a már most is szűkös raktárkapacitás és a gyártósor bővítése.

Fotón szerepel: Balogh László  |  vezérigazgató