Az első időkben hányattatott sorsú cég 1989-ben alakult, az Iparbank, a Budafoki Papírgyár és egy svájci cég leányvállalataként. 1991-ben hitelből megvásárolták a vállalat első termelőgépét, az akkori inflációs környezetben két évvel később mégis csődbe mentek, de akkor még újratőkésítették a céget. Majd 1994-ben leégett a papírgyár, megszűnt az Iparbank, később a svájciak is tönkrementek, így senkinek nem volt érdeke a céget tovább működtetni. Bekerültek a bankkonszolidációs programba, a jelenlegi tulajdonosi kör ekkor, 1996-ban vásárolta ki a hiteleket és a részvényeket. Ezek után még évekig kalandosan alakult a Budaval története, végül 2004-ben indult el a tudatos piacépítés útján, és állt növekedő pályára a vállalkozás. Reszegi László 2005-ben kezdett itt dolgozni, 2009 óta kereskedelmi vezető, 2013 óta az igazgatóság elnöke és 2017 óta vezérigazgató. Erre az időszakra tehető a nemzetközi terjeszkedés megkezdése is. „2004-ben alapítottuk meg a romániai leányvállalatunkat, 2008-ban egy termelő üzemet is létrehoztunk Kolozsvár mellett. 2009-ben léptünk be a szlovák és a cseh piacra, majd 2013-ban Prágában hoztunk létre egy leányvállalatot. Szlovéniában, Horvátországban és Szerbiában is terjeszkedtünk, tavaly januárban pedig elindítottuk az olasz leányvállalatunkat” – sorolja Reszegi László, aki büszke rá, hogy az exporthányaduk elérte a 83 százalékot, amit a jövőben 90 fölé szeretne emelni.

Nem mindegy, hogy tapad

Fő tevékenységük a nyomdai feldolgozásra alkalmas öntapadó papír és fólia alapanyagok gyártása tekercses és íves kiszerelésben. „Öntapadós termékeket gyártunk; az alap egy szilikonozott hordozó, amin van egy ragasztóréteg, és egy nyomathordozó. Az alapra felhordjuk a szilikonréteget, majd a ragasztót, és összelamináljuk a rétegeket, mindezt nagy anyatekercsekben végezzük. Végül a vevőink számára milliméter pontosan méretre vágjuk. A rendeléstől kezdve általában 24-48 órán belül megtörténik az áruindítás. Ez egy nagyon flexibilis iparág, ahol nagyon gyorsan kell dolgozni” – mondja Reszegi László és hozzáteszi: mindez nem is olyan egyszerű, mint azt az ember gondolná. Hiszen a gyártás szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy milyen az adott öntapadós címke. Bizonyos termékek esetében az a cél, hogy könnyen el lehessen távolítani, máskor pedig – például egy mirelit csirke esetében – hogy a nedvesség, zsír, felületi egyenetlenségek ellenére is a helyén maradjon. Az igényeket a végfelhasználás módja alakítja, egy-egy változó mind új terméket generál, így a Budaval Zrt. több mint 300 féle címkealapanyagot gyárt. A gyártás egyelőre csak Magyarországon történik, a cég legkisebb gépe képes a magyar piacot 100 százalékban lefedni.

Jelenleg 105 főt foglalkoztatnak a leányvállalatok dolgozóival együtt, ebből 70-en dolgoznak Budapesten, mivel itt működik az IT támogatás, a kontrolling, a pénzügy, a beruházások és a karbantartás is. Reszegi László foglalkozik az értékesítéssel, beszerzéssel, termeléssel, fejlesztéssel és részben a karbantartással is, egy gazdasági vezérigazgató-helyettes segíti a munkáját. Az elmúlt két évben pedig sikerült kiépíteni egy középvezetői réteget, amire nagy szükség volt, tekintve a növekedés gyors ütemét.

Nem tankönyvi példa

A Budaval Zrt. hatalmas multikkal verseng az ügyfelekért, például a 9 milliárd dolláros árbevétellel rendelkező, New York-i tőzsdén is jegyzett Avery Dennisonnal, hogy csak a legnagyobbat említsük. Mégis megállják a helyüket, és képesek növekedni. „Ennek az az egyszerű oka, hogy mi normálisak vagyunk. Vagyis munkaidőn kívül is felvesszük a telefont, megpróbáljuk megoldani az ügyfél problémáit. Nem tart hetekig, míg meghozunk egy döntést, és nem cserélődnek a munkatársaink 1,5 évente. Így az ügyfél ugyanazzal az emberrel tarthatja a kapcsolatot, akár egy évtizeden át. Ez pedig különösen fontos, hiszen általában az ügyfeleink is KKV-k, ahol jellemzően szintén a tulajdonosok dolgoznak. Érdemes állandó, jó kapcsolatot ápolni velük, hiszen ez egy szűk piac, akár 20-30 évig is lehet dolgozni szinte ugyanazzal az ügyfélkörrel” – mondja Reszegi László, aki nem hisz a multinacionális vállalatokban. „Ha olyan jól működnének, nekünk nem lenne helyünk a piacon. Tankönyv szerint, nekünk nem lenne esélyünk egy 300-szor nagyobb céggel szemben” – teszi hozzá. Vevőik a keskenypályás flexonnyomdák, amelyekből a régióban országonként 30-50 működik, ami önmagában kijelöli a növekedés korlátait. A Budaval éppen ezért inkább a nemzetközi terjeszkedés irányába indult el, ami szintén nem könnyű, mivel egy amerikai befektetési alap is éppen ezen a területen vásárolja fel a kisebb cégeket. Abban viszont Reszegi László egészen biztos, hogy ezt a céget nem fogja beszippantani egy nagy multi.

A címke a legfőbb marketingeszköz

„Az életszínvonalat és a nemzetközi versenyképességet az növelné, ha technológiailag innovatív vagy nagyon termelékeny iparágakat magyar tőkéből lehetne fejleszteni. A magyar nyomdaszektor szinte alig exportál. Vagyis ugyanazt a tortát, a magyar piacot osztják fel egymás között újra és újra, de ha ugyanazt a tortát szeleteljük fel mindig, akkor egyik évben az egyik cég kap kicsit nagyobb szeletet, a másik évben egy másik. Ezen végül nem nyerhet senki nagyot, ez nem teremt értéket” – mondja Reszegi László.

A cégvezető mindennek ellenére bizakodó a Budaval jövőjével kapcsolatban, még akkor is, ha a 2023-as év egészen más kihívásokat tartogat, mint az előző négy, amelyet a stabil 10-15 százalékos növekedés jellemzett. A cég több mint 80 százalékban az élelmiszeripar számára gyárt, idén viszont az látszik: az emberek ezen a téren is visszafogták a fogyasztásukat a magas energiaárak miatt, sőt, már a gyógyszeriparban is érzékelhető a spórolás. Ugyanakkor Reszegi László szerint a csomagolás, és a kereslet az egyszerű és az igényesebb címkék iránt nem fog eltűnni, amíg létezik marketing. „Ez egy fontos marketing eszköz. A címke nagyon erősen meghatározza, hogy az ember mit vesz le a polcról” – teszi hozzá.