Szabó Ákos tulajdonos, ügyvezető

A Devecseri Állami Gazdaság keretében indult el a baromfinevelés a Gallus Csoport jogelődje életében, és a rendszerváltásig az állami gazdaságon belül működött. A cégcsoport alapító-tulajdonosa, Szabó István itt kezdte a pályafutását agrár-gépészmérnökként, még a 70-es években. Az állami gazdaság több területen is működött, a 60-as években az árutojás-termelésé volt a főszerep, és a tenyésztojás-termelés a 90-es évek elején kezdődött el.

„A rendszerváltás utáni első nagyobb mérföldkő a saját termelés koncepcióba illesztése volt, azzal a céllal, hogy teljes mértékben kontroll alatt tudjuk tartani a saját termelésünket, a tenyésztojást is mi állítsuk elő, így jobb minőséget elérve a kelet-európai konkurenciához képest” – mondta el Szabó Ákos a cégcsoport tulajdonos-ügyvezetője. Ebből következtek aztán a telepvásárlások. „2006-ban kezdtük el a Gallus Kft.-nél a telepek, illetve a rendszerek egységesítését, az összes telepen ugyanazt a technológiát, eljárásrendeket alkalmaztuk. Ez egyértelműen a teljesítménymutatónk javulását hozta. Még ebben az évben hoztuk azt a döntést, hogy ne csak egységesítsük a rendszereket, hanem automatizáljuk is, ezáltal kevesebb munkaerővel, hatékonyabban és kisebb hibaszázalékkal tudjunk dolgozni. Szerencsére ezt már a válság előtt megtettük, a későbbi recesszió során ezek nagy előnyt jelentettek.

Ezekkel a beruházásokkal tudtuk megalapozni, hogy a teljesítménymutatóink hirtelen javulásnak induljanak. Azzal, hogy egységesítettük a rendszert az ólakban és automatizáltuk a szellőzést, a madarak etetését és itatási programját, automata tojófészkeket építettünk be, sikerült a bevezetéstől számított 1,5 éven belül 20 százalékkal javítani a kihozatali mutatóinkat, amely hozta a pénzügyi célkitűzéseinket. A válság előtt egy évvel már kiemelten kezdtük figyelni a költségeinket. Mire elmélyült a krízis, addigra már együtt éltünk ezzel. Ez ma is sokat számít, hiszen a jelenlegi helyzet is azt mutatja, hogy a munkaerő egy kényes kérdés. A cég életében az automatizálás, illetve a folyamatok leszabályozása komoly versenyelőnyt jelent. Fontos volt, hogy a cégcsoportnál mindig konzervatív finanszírozási szellem érvényesült: főként saját erőből, minimális hitelállománnyal fejlődött a beruházásai során.”

A vállalat számára a kezdetektől fontos volt a diverzifikáció. „Édesapámnak, Szabó Istvánnak volt egy víziója, hogy nem egy lábon szeretne állni, hanem a termőföldtől az asztalig a termelést teljes mértékig lefedni, így két tulajdonostárssal elkezdték a vágóhídi oldalát is megerősíteni a Gallus-csoportnak 2002-ben. Ez a Taravis Kft., jelenleg a 2. legnagyobb vágóhíd Magyarországon, 9-10% százalékos piaci részesedéssel, 15 millió brojlercsirke éves vágásával.
A Taravisnál két tulajdonostárssal kezdtük el a működést, de mára a Gallus-csoport az egyetlen tulajdonos. 2012 óta saját nevelésben is tartunk brojlercsirkét a cégcsoporton belül, így teljes mértékben lefedjük ezt a szegmenst. Emellett 2010-ben a keltetőinket elkezdtük korszerűsíteni, mert láttuk, hogy a modern technológia milyen hatással van az önköltségre, akár azáltal is, hogy a kelési százalékok javulnak, a kelési időpontja jobban szabályozható, a másik oldalon pedig az egy tojásra jutó költségek csökkennek, ha modern, hatékonyabb technológiát használunk.”

A cég életében a legutóbbi ilyen jelentős mérföldkő 2018- ban volt, amikor a csomagolt termelésre kezdett el fókuszálni a vágóhídon, ahol egalizált hozzáadott értékű termékek gyártását kezdte el priorizálni. Két évvel a covid előtt ez egy nagyon jó döntésnek bizonyult, mivel a járvány idején a HORECA szektor bezárt, és a nagy kiskereskedelmi láncokon keresztüli vásárlások erősödtek meg 2020-tól kezdve.

Időközben jelentős személyi átalakulás is történt, hiszen Szabó István 2019-ben elhunyt. Ekkor a cégnél szervezeti átalakítás is kezdődött, amely végső soron növelte a hatékonyságot.

Időközben az eredeti tevékenység sem szűnt meg, sőt, növekedett: „2018-ra elértük azt a méretet, ahol jelenleg is vagyunk, ami 100 millió tenyésztojás-előállítást jelent éves szinten, ebből 84 millió napos csirkét értékesítünk. Ez azt jelenti, hogy minden harmadik napos csirkét mi keltetjük ki.”

A vállalat azóta az értékesítést tekintve is nagy utat járt be. „A 90-es években 2 százalék volt export, most 67 százalékot tesz ki. A fő piacaink Ukrajna, Románia és Horvátország.”

További terjeszkedés is tervben van, ám ennél figyelembe kell venni, hogy az EU-ban a piacok zártnak számítanak, mindenhol fontos, hogy a termelési vonal helyi gyártású legyen. Ezért is viszonylag nehéz ezekbe az országokba napos csirkét értékesíteni. „Az exportpiacainkra ugyanakkor euróban értékesítünk kizárólag, nagyságrendileg az ebből származó bevétel 20-30 millió euró.”

A jövőről szólva Szabó Ákos elsősorban a hatékonyságot és az összehangoltságot említi, és csak aztán a további növekedést. „Három évvel ezelőtt hoztunk egy döntést, hogy amíg az összes folyamatunk nem működik olyan optimális szinten, ahogy azt elvárnánk, addig nem fogunk növekedni. Jelen pillanatban arra fókuszálunk, hogy a gyártási volumeneink cégcsoport-szinten összehangoltak legyenek, és azokat minél hatékonyabban tudjuk végezni. Ez adja a következő öt év feladatát, az állatjóléti beruházásokkal együtt, amely egyszerre uniós, fogyasztói elvárás és a saját belső igényünk is, hiszen a termelés akkor jó, ha az állatok jól érzik magukat. Ahogy ez megtörténik, utána tudunk növekedni, amely a következő 10 év munkája lesz majd”.