Mohai Miklós, ügyvezető igazgató

A Futurmedet egyfajta „vagyonkezelő startupként” hozta létre Lantos Csaba 2007-ben, miután otthagyta az OTP vezérigazgató-helyettesi pozícióját. Kezdetben kifejezetten egészségügyi befektetésekből állt a portfolió, amit főleg szolgáltató, kereskedő profilú cégekből válogatott össze, ami idővel úgynevezett „life science”, vagyis élettudományi fókusszal bővült. A társaság family office-ként működik, de amíg az angolszász üzleti kultúrában az ilyen formáció tehetős családok vagyonát kezeli, ez esetben inkább a tükörfordítás helytálló: a cég statisztikai létszáma 3 fő, ami a gyakorlati munka során is csak néhány fővel bővül. „Alapvetően háromféle irányban keresünk. Az egyikbe az olyan egészségügyi vállalkozások tartoznak, amelyek működésük során nemcsak profitot képesek termelni, hanem a saját iparágukban tudnak olyan változást hozni – mindegy, hogy ipari vagy szolgáltatási innovációval – amivel a társadalom szélesebb körét juttatják valamilyen előnyhöz” – mondta Mohai Miklós, a cég ügyvezető igazgatója. Erre jó példa a diabetológiai termékeket, vércukorszintmérőket és tesztcsíkokat forgalmazó cégük, amely piacra lépésével Mohai szerint egyértelmű technológiai ugrást kényszerített ki a szektorból. De tartozott a portfolióba magánkórház is, ahol magas szintű, professzionális munka folyt, határozott piaci keresletre épülve.

Egy másik irány az olyan innovatív, korai fázisban lévő ipari fejlesztéseket végző cégek, amelyek a befektetés időpontjában talán még kész prototípussal sem rendelkeznek, de látják benne, vagy valamilyen módon már bizonyított a piaci potenciáljuk. Az ilyen típusú innovációkhoz ma már természetes, hogy az alkatrészek a világ minden részéről érkeznek, de fontos, hogy a terméket végül Magyarországon gyártsák, ahogy az is, hogy az értékesítésnél viszont már minél nagyobb nemzetközi jelenlétet tudjanak elérni. Az egyik ilyen befektetésük a Norma, amely az egyes betegségek diagnosztizálását támogató orvosi műszert fejleszt, továbbá mind a humán, mind az állatorvosi területen nemzetközi figyelemre számíthat.

Ahhoz pedig, hogy az egészségügyi fókuszú portfóliót kockázati szempontból kiegyensúlyozzák, pénzügyi és ingatlanbefektetésekben is érdekeltek. „Hiába jelöltük ki az egészségügyet, mint fő fókuszt, emellett előfordul, hogy befektetünk, mondjuk egy szerszámgépgyárba, mert időnként egyszerűen adódnak olyan lehetőségek, amelyek bár nem kapcsolódnak a portfolióba, de üzletileg nagy bennük a potenciál” – tette hozzá az ügyvezető. A cégek működésében elég aktívan részt vesznek, mint befektető, ami limitálja is, hogy mekkora portfóliót tudnak a megfelelő aktivitással kezelni, miközben lehetőségekben nincs hiány: évente 200-300 vállalkozástól kapnak megkeresést, amelynek jó, ha 10-20 százalékával leülnek tárgyalni, és csak néhány esetben születik befektetési döntés.

A sokszínű portfoliót nem könnyű kezelni. Arról már letettek, hogy ezeknek a cégeknek a működését szakmai szempontból összehangolják, és klasszikus cégcsoportot építsenek, ahol ki lehet használni a szinergiákat, például közös könyvelő által. „Ahány cég, annyi érdek, egy asztalhoz leültetni is borzasztóan nehéz őket, inkább arra törekszünk, hogy ha vannak olyan témák, amelyek több céget érintenek, akkor kiscsoportban foglalkozunk az érintettekkel. A szinergiákat így is ki lehet használni, néhány szereplős együttműködéseket kell kialakítani” – mondta Mohai.

Az ügyvezető szerint két fontos szempont különbözteti meg a Futurmedet a piacon. Az egyik, hogy hosszú távban gondolkodnak, és nem determinálja a befektetési tevékenységüket az alap zárásából adódó időbeli nyomás. Nincsen a más befektetési alapokra jellemző kihelyezési – menedzselési – lezárási életszakaszuk, bármikor dönthetnek egy követő befektetésről, második-harmadik finanszírozási körben való részvételről.

„Ez utóbbi nagyon sok befektetésünket segítette át nehéz időszakokon” – tette hozzá. Emellett a nagy exiteik esetében minden alkalommal sikerült 10% feletti megtérülési rátát elérniük, amit a 10 éven túli befektetési horizont miatt szép teljesítménynek értékelnek. A rugalmasságukat pedig fenn[1]tartják a potenciális exitek esetén is, amit Mohai úgy fogalmaz meg, hogy „semmit sem árulunk, de minden eladó.” Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bármikor, bármelyik befektetésükről naprakész információik vannak, amit át is tudnak adni és készek gyorsan lépni.

A cég eddig szinte kizárólag saját forrásból táplálkozott, pótlólagos forrásként pedig a kedvezményes hitellehetőségeket aknázták ki, ezen azonban a jövőben szeretnénk változtatni. Hogy tőzsdére mennek-e, vagy inkább kötvényt bocsátanának ki – vagy a kettőt kombinálják – arról még nem született döntés, de Mohai szerint a cégben megvan a potenciál a tőzsdei bevezetéshez: „kiegyensúlyozott portfóliót tudunk kínálni a potenciális befektetőknek, amiben vannak érett vállalkozások, amelyek profitot termelnek, olyanok is, amelyek ennek a kapujában állnak, és vannak friss ötletek, amelyeket, ha megfelelő forrásokkal eljuttatunk a piacra lépésig, akkor igenis sikeresek lesznek.”

Az ügyvezető hisz benne, hogy a magyar mérnöki és orvosi tudás kiemelkedő és nagyon sok olyan cég van Magyarországon, ahol ki tudnak találni valami olyan innovációt, ami elsőrangú minőséget képvisel. Ezért is fókuszálnak azokra a startupokra, amelyek magyar tudással nemzetközileg versenyképes terméket tudnak előállítani, vagy ilyen kaliberű szolgáltatást nyújtani, amivel ki tudnak jutni nagy nemzetközi piacokra és ott sikeresen működnek.