Soltész Gergő, ügyvezető-igazgató

Bár sok egrihez hasonlóan, Soltész Gergő gyermekkorában testközelből ismerhette meg a szőlőművelést, akkor még csak a metszéssel, szürettel járó kemény fizikai munka jutott neki belőle. Így már az általános iskolában a bankigazgatói karriert célozta meg magának, a közgazdaságtudományi egyetem elvégzése után a bankszakmában helyezkedett el, és gyerekkori álmát valóra váltva eljutott az egyik legnagyobb magyar bank vezérigazgatói tisztségéig.

Később azonban engedett a szülőföld, és nem utolsó sorban, a kiváló egri borok hívó szavának. Először 2013-ban vállalt szerepeta több mint ötven éve működő Pincészet irányításában, amelyet akkor édesapja vezetett – ekkor még félállásban. Két éven keresztül a banki munka mellett ingázott Budapestről, míg végül 2015-ben költözött családjával Egerbe, hogy minden idejét a borászat fejlesztésének, és a ma már mintegy 200 munkavállalóból álló csapat felépítésének szentelhesse. Volt bankos kollégái közül sokan nem értették, miért vált a kényelmes vezérigazgatói bőrfotelből a vidéki szőlészeti életmódra. De nincs benne emiatt hiányérzet. Sőt, külön öröm számára, hogy gyermekei – mind a négyen – végre látják is, hogy mivel foglalkozik az édesapjuk.

Velük egyébként már elkezdte az óvatos szocializációt, a szőlészetborászat mesterségének megszerettetését, hogy „majd 30 évesen maguktól ezzel akarjanak foglalkozni.” A szántóföldön, a kombájnon utazás azonban nem csak a gyerekeknek nagy élmény – tette hozzá.

Az Ostoros Családi Pincészetben jelenleg évente 50-60 ezer hektoliter bort állítanak elő. Ennek egy részét a tradicionális magyar fehér szőlőfajták adják: a leányka, az olaszrizling, az ottonel muskotály és a debrői hárslevelű. A Pincészet a reduktív borkészítésben komoly helyzeti előnnyel bír más kisebb pincészetekhez képest, mert a széles fajtaválasztéknak köszönhetően nagyobb a merítés; a nagy értékű, korszerű gépek pedig kíméletesebben kezelik a mustot, annak íz- és illatanyaga is jobban megőrződik, így gyümölcsösebb borok készülhetnek – avatott be a részletekbe. Az ászokhordókban pedig a hagyományos, héjon erjesztéssel készült vörösborok érlelődnek: a kékfrankos, zweigelt, a merlot, a cabernet sauvignon és a blauer portugieser. A palackozóban évente átlagosan 5,5 millió üveget töltenek meg.

Sajnálatos, hogy csökken az egy főre jutó borfogyasztás (Magyarországon jelenleg hozzávetőleg 25 liter körül van évente, míg Olaszországban 35, Franciaországban nagyjából 42 liter az átlag), az elmúlt években egyre több piaci szereplő jelent meg a kiskereskedelmi értékesítésben, így összességében csökken a torta mérete – vázolta a piaci helyzetet Soltész Gergő. A Pincészet számára így a jelenleg 20 százalék körüli export arány és a vendéglátáson keresztüli értékesítés növelése a két fő stratégiai irány.

Utóbbihoz Soltész névvel egy új borcsaládot is megalkottak – a különleges, Bukta Imre festőművész képeivel díszített címkéjű, egyedi dizájnú borok egy része már forgalomba is került a legnagyobb magyar szállodaláncokban és éttermekben. Az idén további előrelépéseket terveztek ezen a fronton, de a jelenlegi vírushelyzet közbeszólt, a vendéglátásból, szállodákból, éttermekből eltűntek a vendégek – az igazi felfutást ezért csak későbbre várják. Bizakodásra ad okot, hogy az új borcsalád kezdeti fogadtatása nagyon jó volt.

A járvány ettől eltekintve azért nem hagyott annyira mély nyomot a Pincészet árbevételén, mert főleg a kiskereskedelmi áruházláncoknak szállítanak, ahol nem csökkent számottevően a kereslet. Ennek köszönhetően a tavalyi év hasonló időszakához képest nem jelentős az elmaradás az árbevételben. Segítette a vállalkozást az is, hogy a borágazat bekerült a járulékkönnyítésben részesülő szektorok közé, ami jelentős megtakarítást tett lehetővé a pincészetek számára. Egyes esetekben a Pincészetnél is csökkentették a munkaidőt, átcsoportosításokat hajtottak végre, vagy a további munkaerő felvételének elhalasztásával reagáltak a megváltozott helyzetre.

Banki szakemberként fontos Soltész Gergő számára, hogy komfortosan érezze magát az általa irányított cégek finanszírozásával kapcsolatban. Éppen bankos múltja miatt nem idegenkedik adott esetben külső forrás bevonásától, hitelfelvételtől sem – sőt, a mostani, vírushelyzet miatti, kivételes helyzetben vonzó finanszírozási programok is elérhetőek. Fontos szempont számára ugyanakkor, hogy a tervezett projekt önmagában is életképes legyen, elfogadható hozammal és megtérülési idővel.

Emellett a szántóföldi növénytermesztés, ami a csoportszintű árbevétel mintegy ötödét adja, fontos pillér a cégcsoport működésében. A járvány kitöréséig pedig a legjövedelmezőbb üzletág az árbevétel mintegy 5 százalékát adó, de kiemelkedő, 15 százalék körüli adózás előtti profitrátával működő vendéglátás volt. Ez a marzs az idén jelentősen visszaesik, Soltész Gergő szerint mondhatni akár azt is, hogy a járvány öt éves átlagban megszünteti a szegmens kimagasló profitabilitását.

Sok vállalat bicskája beletörik a generációváltásba. Soltész Gergő úgy látja, hogy az így végbemenő szelekció hosszabb távon inkább pozitívan járul hozzá a gazdaság fejlődéséhez, mivel nagyon szétaprózódott a magyar kkv struktúra, és a jelenlegi bérköltségnyomás mellett nem tudnak olyan magyar cégek kialakulni, amelyek régiós szinten is meghatározó szereplővé válhatnának. Az Ostoros Családi Pincészet pedig éppen erre a pozícióra pályázik. A sikeres bankigazgatói karriert követően, most a legmodernebb gépekkel felszerelt, nagyüzemi termelés és a kiváló minőségű borok együtt ideális alapot biztosítanak ahhoz, hogy a Pincészet a következő években régiós terjeszkedésbe kezdjen. A sort egy két évvel ezelőtti felvásárlással kezdték, és jelenleg is vizsgálják a további lehetőségeket. A határ pedig az (egri) csillagos ég.