Gere Attila, ügyvezető igazgató

A kezdetek egészen 1978-ig nyúlnak vissza, ekkor nősült Villányba a helyi szőlősgazda dédszülőkkel bíró, de Szegeden eredeti szakmája szerint erdészként végzett Gere Attila. Wéber Katalint vette el, akinek a családja generációk óta foglalkozott szőlőtermesztéssel és borkészítéssel. Nászajándékként pedig szőlőt kaptak apósától, aki már akkor kézműves vörösborokat készített, hagyományos eljárással. Gere Attila az első terméssel, ami 30 hektoliter bort tett ki, inkább személyesen kereste fel a szegedi halászcsárdákat. Mivel apósa minőségi borokat készített, feltűnő volt a különbség az akkori tömegáruhoz képest, így sikerült ezt a mennyiséget 80 ezer forintért eladnia - amikor éves fizetése erdészként 23 ezer forint volt. Ezek után úgy döntött, hogy ha évi 2-3 hónap alatt négyszer annyit keres a szőlővel, mint erdészként, akkor érdemes ezzel foglalkozni.

Úttörők voltak a palackozással is, már 1987-ben elkezdték, amikor máshol még a demizsonos-kannás értékesítés dívott. Mint később kiderült, jó döntés volt idejekorán megjelenni kiváló minőséget képviselve az üzletek polcain, hogy megismerkedjenek velük a borfogyasztók. A legtöbb borászat csak 1993 után kezdett palackozni, amikor ők már öt éve a piacon voltak.

A jó ütemű befektetés egyik ékes példája az 1991-ben nyitott panziójuk Villányban, amelyet tisztán a fogyasztói igények hívtak életre. Sok turista jött át ugyanis a közeli fürdővárosból, Harkányból borkóstolóra Villányba, de szálláslehetőség akkor még nem volt. Innen jött az ötlet, hogy legyen a pincészet mellett panzió is, amely azóta egy wellness és spa részleggel is rendelkező, 4 csillagos bor hotellé fejlődött.

Másik fontos mérföldkő a pincészet életében a villányi régióba beleszerető burgenlandi szőlész-borász Franz Weninger ajánlata volt, aki 1992-ben megkereste Gere Attilát, hogy indítsanak közös vállalkozást. A burgenlandi szakember sokat segített a kezdetekkor, és a mai napig jó barátságban vannak. A már 28 éve működő Weninger&Gere Pincészet nevéhez kötődik az első nagyobb technológiai beruházás, az 1994-ben átadott, akkoriban itthon forradalminak számító acéltartályos feldolgozó részleg és a korábbinál sokkal sterilebb, professzionálisabb borkészítést biztosító saját palackozóüzem is.

A kínálkozó lehetőségek bátor kihasználása mellett segítette őket az is, hogy az 1990-es évek elején még nem volt annyira telített a magyar borpiac, mint most, a prémium szegmensben különösen kevesen voltak. A minőséget pedig már akkor is magasabb profithányaddal lehetett értékesíteni, mert volt rá kereslet. A nyereséget mindig visszaforgatták a Pincészetbe, azonban mikor további forrásokra volt szükség a növekedéshez, még a mai szemmel elképzelhetetlennek tűnő 47 százalékos kamatú hitel felvételétől sem riadtak vissza. Az akkori magas inflációs környezetben a Pincészet is minden évben minimum 10 százalékot tudott emelni az árain, hiszen a célfogyasztói réteg gyorsabban nőtt, mint az eladható bormennyiség, és a jó minőségű boroknál a fogyasztók is jobban el tudták viselni az áremelést. A Pincészet indulása óta alapvető volt számukra, hogy minden elérhető pályázati forrással igyekeznek élni: szőlőtelepítés, gépvásárlás, pinceépítés. Gere Attila önkritikus módon kicsit kamikaze típusú embernek tartja magát, mivel teljesen pozitívan gondolkodik a jövőről, inkább a pozitív kimeneteleket veszi számításba - a fékrendszer a családban, ahogy mondja, a feleségénél van.

A 2000-es évek közepére értek el oda, hogy mennyiségileg már nem akartak fejlődni – azóta nagyságrendileg 75 hektáron gazdálkodnak Villányban. 2010-től átálltak a sokkal fenntarthatóbb bioszőlészetre, így kevesebb szőlőt termelnek, tőkénként 6-7 fürt növekszik. Így nincs túlterhelve a tőke, ellenálló és erős lesz a szőlő, miközben a permetezést is természetes szerekkel végzik. A pincészet tevékenysége időközben egyre szerteágazóbb lett, üzemeltetik a panzióból kinőtt szállodát és éttermet, foglalkoznak szőlőmag-feldolgozással is, legújabban pedig a kozmetikai vonal is megjelent, amelyet Gere Attila lánya, Gere Andrea neve fémjelez.

A nemzetközi szinten is párját ritkító pincészet-kozmetikum „házasítás” előzménye, hogy a bioszőlészetre való átálláskor elkezdték hasznosítani a sokkal több hatóanyagot, élettanilag fontos összetevőt tartalmazó szőlőmagot is. Egyúttal szerették volna az amúgy is a bor tematikájú szálloda wellness és spa részét saját különlegességgel erősíteni. Eleinte helyben készítették el a szőlőmagőrlemény és -olaj alapú pakolásokat a vendégeknek, akiktől egyre sűrűbben érkezett a kérés, hogy otthon is szeretnék használni. Ebből nőtt ki svájci szakemberekkel végzett jó pár éves fejlesztési munka után a tavaly bemutatott, öt termékből álló arcápoló termékcsaládjuk, amelynek alapját a szőlőmagolaj- és kivonat, valamint a rendkívüli finomságúra őrölt szőlőmag adja.

Míg a tíz évvel ezelőtti válság nem rázta meg a pincészetet, sőt, az emberek akkor kifejezetten keresték a Gere márkanév jelentette biztos minőséget, a mostani járvány miatti visszaesést egészen másképp élték meg. „Két hétig szinte egy üveg bort sem adtunk el, akkor nem sokat aludtam” – idézte fel Gere Attila. De megoldották a remélhetőleg átmeneti válsághelyzetet, senkit sem kellett elbocsátaniuk és mindenki megkereste a korábbi bérét. A pincészet mintegy száz fős gárdájának mintegy fele a szállodában dolgozik, amely pár hétre bezárt, így akkor a munkavállalók egy részét a szőlészetbe csoportosították át idénymunkára – volt, akinek annyira megtetszett, hogy ott is maradt. Gere Attila júliusban már úgy látja, hogy lassan kezd minden visszatérni a régi kerékvágásba, a fogyasztók egy ideje újból keresik a drágább borokat is. Sőt, az is kedvezően hat most, hogy sokan töltik fel a karantén alatt kiürült otthoni borkészleteket – talált újabb okot a jövőhöz való mindig optimista hozzáállására Gere Attila.