Életében nem adott összesen annyi interjút Rabb Sándor Alex, mint ebben az évben. Nem csoda, hiszen tavasszal jött ki Andrew Vajnával, az idén elhunyt amerikai–magyar producerrel közösen alapított cégének nagy dobása. Csaknem két esztende­ig készültek rá: a világ legnagyobb videostreaming-szolgáltatója, a Netflix bízta meg őket A titkos háború című negyedórás epizód elkészítésével a Love, Death & Robots néven futó, csak rövid ani­mációs filmeket tartalmazó sorozatába. A korábbi, szakmai ber­keken kívüli viszonylagos ismeretlenség is érthető, mert a videó­játék-szcéna egy zártabb világ, nehéz kitörni. „Így már legalább a szüleim is tudják, mivel foglalkozom” – fogalmazott a szakember.

Már a debreceni Fazekas Mihály Gimnázium speciális matek ta­gozatán beleszeretett az informatikába Rabb Sándor (aki az Alex nevet az amerikai állampolgárság megszerzésekor vette fel), majd az ELTE-n végzett programozómatematikus szakon. Első munkahelyként rögtön a programozás akkori fellegvárába, a Szá­malkba vezetett az útja, de egy év után rájött, hogy ha már nem lehet a világ legjobb programozója, akkor valami mást próbál ki. Mondhatni kapóra jött a rendszerváltozás, kinyílt a világ, ő pedig élt a lehetőséggel. Öt esztendeig foglalkozott különböző vállalko­zásokkal az autókereskedelemtől a magazinkiadáson át egy biz­tonsági cég alapításáig. Végül az USA-ban kötött ki további ka­landokat keresve 1996-ban, de határozott elképzeléssel, miszerint vizuális effekteket akar készíteni filmekhez. És aki keres, az talál. Maga is meglepődött, amikor bekerült a Titanic VFX csapatába, James Cameron sztárrendező kezei alá, ahol rengeteget tanult – nehéz is volt később „überelni” ezt a szintű munkát. Egy-két ka­nyar után az ő útja és Andrew Vajnáé keresztezte egymást, két év amerikai közös munkát követően pedig Magyarországon próbál­tak szerencsét, s elindították vizuális effekteket és 3D-s animáció­kat készítő vállalkozásukat, így jött létre a Digic Pictures 2002-ben. A koncepció végig a rendkívül valósághű látványvilág, kidolgo­zott, részletgazdag karakterek, nagy hozzáadott érték és színvo­nal nyújtása, nem pedig az olcsóság volt. Érdekesség, hogy a cég nevét Andy Vajna találta ki a digital és a magic szó összerakásából. Négy emberrel indultak, ma már 320-an vannak – Alex mégis las­súnak nevezi a növekedést. „Nem tudunk felvenni egy új munka miatt egy hónap alatt 400 embert, mint ahogyan ez lehetséges lenne Los Angelesben. Mi hosszabb távon, lassan, de stabilan nö­vekedtünk” – mondta. A hazai szakképzett munkaerő száma be­határolt, a külföldieket pedig nehéz megtalálni, idecsábítani, fel­venni. Most is 90 százalékban magyar munkaerővel dolgoznak. A külföldiek közül a japánok vannak a legtöbben, de 15 ország­ból érkeztek hozzájuk kollégák. A másik fejlődési akadály pedig az angolnyelv-tudás még mindig általánosnak mondható hiá­nya a szakmában. Teljesen kétnyelvű a vállalat, amit nem kön­nyű menedzselni Magyarországon a tulajdonos szerint. Bár fiatal a munkaerő, az alkalmazottak több mint fele 20 és 30 év között van, nem törvényszerű a jelentkezőknél, hogy beszélnek ango­lul, pedig az ügyfeleknek, a nagy játékfejlesztőknek fontos, hogy a kulcspozícióban lévő emberekkel ezen a nyelven kommunikál­janak. Most arra koncentrálnak, hogy tehetséges és tanulni vágyó fiatalokat vegyenek fel.

A Digic Pictures az alapcég, amelyik 3D-s animációval foglal­kozik. A csoport másik társaságánál, a Digic Servicesnél az embe­rek vagy tárgyak szkennelése és mozgásuk rögzítése folyik. Míg az utóbbi a Digic Motion Capture stúdiójában zajlik színészek és kaszkadőrök segítségével, addig a szkennelés az irodaház saját 3D Photoscan stúdiójában történik, ahol 112 kamera készít egy­szerre egy egész alakos felvételt, és ebből összeáll egy háromdi­menziós, körbejárható, forgatható, mozgatható modell, amelyet animációhoz használhatnak. Egy arc, az érzelmek kifejezésének a reprodukálása az egyik legnehezebb része a folyamatnak – eh­hez 72 arckifejezésről készítenek felvételeket a kisebb, 56 kamerá­val felszerelt stúdióban, ezekből aztán bármilyen animációt meg tudnak csinálni – avatott be a kulisszatitkokba Alex. A szkennelést az animáción kívül is hasznosítják. Például drónnal épületeket tudnak „letapogatni”, és akár az interjú helyszínétől, a budapes­ti Graphisoft Parktól nem messze fekvő Aquincum romjait is újjá tudnák építeni virtuálisan.

A nemrég alapított Digic Studios pedig a már említett jövőbe­li nagy projekt, az egész estés film fő műhelye lesz. Nem hirte­len ötletről van szó, a kezdetektől a saját tartalomgyártás és egy teljes animációs produkció elkészítése lebegett célként a tulajdo­nos-ügyvezető szemei előtt. Már dolgoznak is egy pár perces rö­vidfilmen, amely majd az egész estés alkotás alapja lesz. A korlát eddig az volt, hogy elképesztő mennyiségű tartalmat kell létre­hozni viszonylag rövid idő alatt. A nagy amerikai stúdiók – példá­ul a Pixar és a DreamWorks – több mint ezer embert alkalmaznak erre. Itthon viszont nincs ekkora kapacitás. A gyorsaság ebben az időigényes és bizony elég pepecselős munkában azért is fontos, mert amit ma csinálnak, két év alatt elavul. Ha például egy 50 fős cég elkezdene egy 100 perces filmet készíteni, nagyjából öt esz­tendő alatt fejeznék be – és ekkor már akár kezdhetik is elölről, ak­korát fejlődött közben a technológia. Egy egész estés filmet leg­feljebb 20 hónap alatt kell legyártani, hogy a technológiai kereten belül maradjanak. Az animáció pedig nem olcsó műfaj: egyperc­nyi anyag náluk 100–300 ezer dollárba (28–84 millió forintba) ke­rül. De ezzel közel sincsenek elszállva az áraik – a Disney percdíja például egymillió dollár körül van. Ezért egy egész világot terem­tenek a semmiből: az utolsó fűszálig mindent a nulláról kell létre­hozniuk. A netflixes epizódon dolgozott például egy olyan kollé­ga, aki két hónapig csak téli, szibériai fákat készített – érzékeltette az alapító-tulajdonos az animációs munka időigényességét.

A jövő tehát a tartalomé – a tervek között szerepel a Netflixszel vagy akár egy nagy hollywoodi stúdióval való együttműködés is. Ehhez könyvjogokat szereztek, ötleteket, koncepciókat gyűj­tenek – folyamatosan keresnek olyan szerzői jogokat, amelyekre lehet animációs tartalmat építeni, legyen szó képregényről vagy akár gyerekkönyvről. A különálló, Digic előtagú cégeket összefo­gó Digic Holdingban 51 százalékban Alex, 49 százalékban pedig az AVI (Andy Vajna Investments) a tulajdonos – ez utóbbi részese­dés a producer halálával egy alapítványba került. „Barátok és üz­lettársak voltunk 21 évig” – mondta erről. A szakmai vonalat Alex vitte, Andrew Vajna pedig tudással és tapasztalattal támogatta a Digic Pictures felívelését, várva, hogy megtegyék a lépést a nagy mozi felé. A sors szomorú fintora, hogy nem láthatta az eddigi legjobb munkájukat: pont a producer januári halála után egy hét­tel készült el a netflixes epizód.

Vérbeli amerikai kultúrát visznek a budapesti cégnél, ami nemcsak a rendkívül jól felszerelt irodán látszik meg – a teljesség igénye nél­kül: saját mozi, masszázsszoba, konditerem, coachingszolgáltatás áll a munkavállalók rendelkezésére –, hanem a magas szinten űzött társadalmi felelősségvállaláson is. Komolyan veszik a CSR-t a Digicnél, egyszerűen azért, mert jó érzés csinálni. Meglepve ta­pasztalták egyébként, hogy vannak olyan partnereik, akiknél a munka odaítélésénél döntő volt elköteleződésük a társadalmi fe­lelősségvállalás iránt. Számos jótékonysági szervezetet támogat­nak, gyűjtik a száraz élelmiszert, mennek óvodát festeni is – de talán a „charity of the month” kezdeményezésük a legfigyelemre­méltóbb. Ennek keretében a munkatársak ajánlhatnak támoga­tandó szervezetet a cégnek, amelyet aztán bemutathatnak mind a 300 kollégájuknak. Így ha abban a hónapban épp nem is az ál­taluk javasolt szervezetet választják ki, annak híre elterjed a tár­saságnál, sőt azon túl. Emellett vállalnak ingyenes, pro bono fel­adatokat is: egy-egy kis produkciónak készítenek animációt, vagy épp profi fotóssal segítenek különféle kampányokat.

Nemcsak a vizuális effektek előállítását, hanem a vállalat­irányítást is megtanulta az USA-ban a cégvezető. Világosan látja, hogy mérföldkőhöz jutottak – eddig volt elég az organikus fejlő­dés. Jelentős külső forrás bevonását igényli, ha céget szeretnének felvásárolni a régióban, vagy nemzetközi hálózatot létesítenének, ráadásul még mielőtt hozná, egyelőre viszi a pénzt nagy álmuk, az egész estés film is. Fontolgatják, hogy pár év múlva tőzsdére lépnek – és bár nem rosszak a mostani eredményeik, Alex még­is inkább előbb pár saját tartalmú projekten szeretne végigmen­ni, ezek után céloznák meg a börzét. A saját mozifilm egy olyan álom, amelyért érdemes bevállalni a rögösebb utat is.