Id. Kling Sándor, az öccse, a felesége, valamint három gyermeké­ből kettő is a cégnél dolgozik, azaz az üzletet ugyanúgy gene­rációról generációra örökítik, ahogyan a korábbi évtizedekben.

A nagyapa még 1918-ban alapított lakatos-tűzikovács mű­helyét, gépkereskedését és vastelepét is államosították. Csak a kis kerítéskészítő lakatosműhelyben tudtak tovább dolgozni. „Emberemlékezet óta” kerítéseket és kapukat gyártanak, a Kling-felmenők kerítései mind a mai napig az ország szinte minden szegletében megtalálhatók.

„Édesapám és nagyapám mindig is iparos volt, még az ötve­nes-hatvanas években is saját műhelyt vittek alkalmazottakkal, amikor ez egyáltalán nem volt megszokott” – meséli büszkén id. Kling Sándor. Ennek is köszönhetően a hatvanas-hetvenes évek­re Magyarországon már mindenütt elterjedtek nemcsak a keríté­seik, de később, a hatvanas évektől kezdve a garázskapuik is. Ele­inte egy amerikai találmány, a Berry door alapján gyártottak és telepítettek egyszerű billenő garázskapukat. A modernebb, több darabból álló, úgynevezett szekcionált változatok később, a ki­lencvenes években kerültek be a repertoárba.

Olyan előnnyel indult tehát Magyarországon közel három évtizede a Kling család kft.-je, amely kevés cégnek adatott meg: a korábbi generációk már jóval a rendszerváltás előtt is évtize­des vállalkozói tapasztalatot halmoztak fel. Persze éppen a meg­örökölt tapasztalatból adódó körültekintés és újdonságokra való nyitottság miatt szinte rögtön tudták: nem a régi módszerek, elvek szerint kell építkezni, hanem a modern vívmányokat kell beépíteni a működésbe, különösen, ami a termékvonalakat il­leti. Ennek a hozzáállásnak volt köszönhető, hogy már a kilenc­venes évek elején leszerződtek egy ismert és legjobbnak tar­tott ipari, valamint garázskapukat kínáló amerikai vállalkozással, a Raynorral, amely az ágazat egyik vezető szállítója. Eleinte csak kereskedtek a rendszereikkel, de a hagyományokból is fakadóan hamar belefogtak a gyártásba, továbbfejlesztve, tökéletesítve a tengerentúlról hozott ismeretanyagot. A Kling nagyon gyorsan a magyar igényekre tudta szabni az amerikai rendszereket, ami­re szükség is volt, mert a szállítási idő az USA-ból nagyon hosszú­nak bizonyult, ez pedig rontotta az ügyfélélményt.

Mivel hisznek a termék- és szolgáltatásdiverzifikációban, valamint a minél teljesebb ügyfélkiszolgálásban, a kapcsolódó kiegészítők, ajtóalkatrészek nagykereskedelmébe is belefogtak. Rájuk jellem­zően a cél itt is a minél magasabb minőség elérése volt: ma már a japán Daihatsu nagyvállalat e szegmensben tartozó termékei jelentik a fő vonalat. Ám mint az egyik alapító-tulajdonos, a kez­detektől szintén a családi cégnél dolgozó dr. Kling Imre mondja: korábban és ma is a gyártás volt a fő profil, jellemzően a cég be­vételeinek 70-80 százaléka származott ebből a szegmensből. Már csak azért is, mert itt jelentősek az egyedi igények, vagyis nem egészen sorozatgyártásról van szó. Színekre és extrákra itt is szük­ség van, ahogy például az autóiparban.

Bár a válságot követően érthetően lassult a fejlődés üteme, de nem állt le. Még 2004-ben indult el a nemzetközi értékesí­tő hálózat kialakítása, kisebb-nagyobb döccenők persze vannak: az ukrán és szerb értékesítés mind a mai napig nehéz, mivel e két unión kívüli országban sok problémát, macerát és költséget jelent a szállítás, az üzlet vitele. Nem is szólva arról, hogy a ké­sőbbi ukrán–orosz konfliktus miatt a munkaerő hiánya is meg­nehezítette a munkát Kárpátalján és Ukrajna belső területein is. Az ottani jó szerelők nyugatra mentek dolgozni, így érezhetően csökkent a Kling keletre irányuló tevékenysége. Igaz, Erdély és a Felvidék felé továbbra is erősek a kapcsok, ott szintén saját alapí­tású értékesítő cégekkel van jelen a társaság. Emellett pedig, viszonteladókon keresztül, az osztrák és a svájci piacon is igyekez­nek egyre ismertebbé tenni a Kling márkát.

Visszakanyarodva a 2008 előtti időkre: már akkor kialakították az ipari megrendeléseiket, amelyek évről évre egyre jelentősebbek lettek, hiszen a vállalati partnerek számára fontos volt, hogy egy profi, több évtizedes gyakorlatot felmutató vállalkozás készítse el a kapuikat.

Ugyanakkor külföldi tapasztalataik azt mondatják velük: a magyar tulajdonú középvállalati beszállítók állami támogatása a hazai külföldi ipari fejlesztések esetén kicsit talán még gyerekci­pőben jár. Mint Kling Sándor mondja, nehezen is jutnak be a na­gyobb vállalatokhoz, mert a Magyarországon működő francia cégek francia, a németek német kapukat szereltetnek. Elmon­dása szerint még a lengyeleknél is sokkal erősebb a helyi be­szállítók támogatása, ösztönzése. Nálunk ugyancsak jó lenne, ha akár szabályokkal, akár kedvezményekkel arrafelé tolnák a nagy nyugati vállalatokat, hogy ne csak a termelésben, de már a gyá­ruk, a raktáruk, az áruházuk, illetve más ingatlanjaik kiépítésekor is a mainál sokkal nagyobb magyar építőipari részvétellel, részaránnyal húzzák fel a fent említett épületeiket.

Ez már a válság előtt is probléma volt, de a krízis alatt lett külö­nösen nagy kihívás. Bár a Kling jól átvészelte ezt az időszakot, az ipari megrendelők költségstopja és a lakossági piac drasztikus visszaesése őket is megviselte. Ám mivel mindig minden tőkét visszaforgattak a vállalkozásba, minimális volt a hitelkitettségük a legnehezebb, 2008–2011-es időszakban is.

Az utóbbi években sincs okuk panaszra, hiszen a lakossági eladások is felpörögtek, és számos intézmény, vállalat is rendel tőlük kapukat, jól lekötve a kapacitásaikat. Nehézség persze a hazai piac árérzékenysége: komoly vállalatként a lakatosiparban tapasztalható szürkegazdasággal nem tudnak és nem is akar­nak versenyezni. A digitalizáció és a nemzetköziesedés mellett természetesen a munkaerő-fluktuáció is kihívás, de leginkább talán a piac szegmentálódása az, amivel a legtöbb a feladat. A Kling nem köt nagy kompromisszumot az olcsóbb termékvo­nalaiban sem. Patinás vállalkozásként a silány távol-keleti termé­kekkel nem akarnak versenyezni, ugyanakkor a tőkeerős nyu­gat-európai konkurensekkel szemben is állniuk kell a sarat. Ez nem könnyű, mert ezeknek a cégeknek a több hónapos előre hitelezés nem okoz gondot, ráadásul sokszor jobban bírják tő­kével is, ha piacot kell szerezni vagy az árversenybe kell beleállni.

A már említett gyártásdigitalizációval a hatékonyságot je­lentősen növelhetik, ugyanakkor finanszírozási oldalról a külső tőke bevonásának formáin is gondolkodnak a Klingnél, hogy a hatalmas nemzetközi cégekkel is fel tudják venni a versenyt, és a mostaninál is több nagyvállalathoz, lakossági ügyfélhez jussanak el a minőségi, Magyarországon gyártott garázskapu­ik. Többek közt a Tesco, az Auchan, a Pick, a Telenor, a Bosch, a Hankook Tire, a DHL Logistik, a BKV Zrt., a Lego Magyarország, az Erste, a Spar, a MediaMarkt és az MVM szerepel a vállalkozás referencialistáján.

A Kling család számára jelenleg a legnagyobb és talán legérde­kesebb kihívást a modern kor eszközeire, folyamataira való átál­lás jelenti. Szerencsére a három legfiatalabb Kling gyermekből kettő továbbviszi a családi hagyományt, és a vállalatirányítás, vállalatfejlesztés „problematikáját” már leginkább az ő kreativitásuk fogja megoldani. Bár Szandra és az ifjabbik Kling Sán­dor is 30 év körüli, mégis jó ideje részesei a családi vállalkozás­nak. Az ifjabb dr. Kling Sándor is okleveles gépészmérnök, akár az édesapa. A fiú feladata – mai szóval – gyakorlatilag a hagyo­mányos gyártó vállalkozás digitalizálása. Minden téren. Ő felel azért, hogy a gyártás informatikai eszközökkel teljeskörűen nyo­mon követhető, ellenőrizhető legyen, emellett az IT felügyelete is hozzá tartozik. Édesanyja, Katalin irányításával az üzem HR-fel­adatainak elvégzésébe is bekapcsolódik. A marketing és az érté­kesítés modernizálásáért pedig a szintén mérnök végzettségű Szandra felel. A vállalat CSR-tevékenységének irányait együtte­sen határozzák meg, és nagyon komolyan is veszik: a sport mellett a kultúra támogatása a szívügyük.