Id. Kling Sándor, az öccse, a felesége, valamint három gyermekéből kettő is a cégnél dolgozik, azaz az üzletet ugyanúgy generációról generációra örökítik, ahogyan a korábbi évtizedekben.
A nagyapa még 1918-ban alapított lakatos-tűzikovács műhelyét, gépkereskedését és vastelepét is államosították. Csak a kis kerítéskészítő lakatosműhelyben tudtak tovább dolgozni. „Emberemlékezet óta” kerítéseket és kapukat gyártanak, a Kling-felmenők kerítései mind a mai napig az ország szinte minden szegletében megtalálhatók.
„Édesapám és nagyapám mindig is iparos volt, még az ötvenes-hatvanas években is saját műhelyt vittek alkalmazottakkal, amikor ez egyáltalán nem volt megszokott” – meséli büszkén id. Kling Sándor. Ennek is köszönhetően a hatvanas-hetvenes évekre Magyarországon már mindenütt elterjedtek nemcsak a kerítéseik, de később, a hatvanas évektől kezdve a garázskapuik is. Eleinte egy amerikai találmány, a Berry door alapján gyártottak és telepítettek egyszerű billenő garázskapukat. A modernebb, több darabból álló, úgynevezett szekcionált változatok később, a kilencvenes években kerültek be a repertoárba.
Olyan előnnyel indult tehát Magyarországon közel három évtizede a Kling család kft.-je, amely kevés cégnek adatott meg: a korábbi generációk már jóval a rendszerváltás előtt is évtizedes vállalkozói tapasztalatot halmoztak fel. Persze éppen a megörökölt tapasztalatból adódó körültekintés és újdonságokra való nyitottság miatt szinte rögtön tudták: nem a régi módszerek, elvek szerint kell építkezni, hanem a modern vívmányokat kell beépíteni a működésbe, különösen, ami a termékvonalakat illeti. Ennek a hozzáállásnak volt köszönhető, hogy már a kilencvenes évek elején leszerződtek egy ismert és legjobbnak tartott ipari, valamint garázskapukat kínáló amerikai vállalkozással, a Raynorral, amely az ágazat egyik vezető szállítója. Eleinte csak kereskedtek a rendszereikkel, de a hagyományokból is fakadóan hamar belefogtak a gyártásba, továbbfejlesztve, tökéletesítve a tengerentúlról hozott ismeretanyagot. A Kling nagyon gyorsan a magyar igényekre tudta szabni az amerikai rendszereket, amire szükség is volt, mert a szállítási idő az USA-ból nagyon hosszúnak bizonyult, ez pedig rontotta az ügyfélélményt.
Mivel hisznek a termék- és szolgáltatásdiverzifikációban, valamint a minél teljesebb ügyfélkiszolgálásban, a kapcsolódó kiegészítők, ajtóalkatrészek nagykereskedelmébe is belefogtak. Rájuk jellemzően a cél itt is a minél magasabb minőség elérése volt: ma már a japán Daihatsu nagyvállalat e szegmensben tartozó termékei jelentik a fő vonalat. Ám mint az egyik alapító-tulajdonos, a kezdetektől szintén a családi cégnél dolgozó dr. Kling Imre mondja: korábban és ma is a gyártás volt a fő profil, jellemzően a cég bevételeinek 70-80 százaléka származott ebből a szegmensből. Már csak azért is, mert itt jelentősek az egyedi igények, vagyis nem egészen sorozatgyártásról van szó. Színekre és extrákra itt is szükség van, ahogy például az autóiparban.
Bár a válságot követően érthetően lassult a fejlődés üteme, de nem állt le. Még 2004-ben indult el a nemzetközi értékesítő hálózat kialakítása, kisebb-nagyobb döccenők persze vannak: az ukrán és szerb értékesítés mind a mai napig nehéz, mivel e két unión kívüli országban sok problémát, macerát és költséget jelent a szállítás, az üzlet vitele. Nem is szólva arról, hogy a későbbi ukrán–orosz konfliktus miatt a munkaerő hiánya is megnehezítette a munkát Kárpátalján és Ukrajna belső területein is. Az ottani jó szerelők nyugatra mentek dolgozni, így érezhetően csökkent a Kling keletre irányuló tevékenysége. Igaz, Erdély és a Felvidék felé továbbra is erősek a kapcsok, ott szintén saját alapítású értékesítő cégekkel van jelen a társaság. Emellett pedig, viszonteladókon keresztül, az osztrák és a svájci piacon is igyekeznek egyre ismertebbé tenni a Kling márkát.
Visszakanyarodva a 2008 előtti időkre: már akkor kialakították az ipari megrendeléseiket, amelyek évről évre egyre jelentősebbek lettek, hiszen a vállalati partnerek számára fontos volt, hogy egy profi, több évtizedes gyakorlatot felmutató vállalkozás készítse el a kapuikat.
Ugyanakkor külföldi tapasztalataik azt mondatják velük: a magyar tulajdonú középvállalati beszállítók állami támogatása a hazai külföldi ipari fejlesztések esetén kicsit talán még gyerekcipőben jár. Mint Kling Sándor mondja, nehezen is jutnak be a nagyobb vállalatokhoz, mert a Magyarországon működő francia cégek francia, a németek német kapukat szereltetnek. Elmondása szerint még a lengyeleknél is sokkal erősebb a helyi beszállítók támogatása, ösztönzése. Nálunk ugyancsak jó lenne, ha akár szabályokkal, akár kedvezményekkel arrafelé tolnák a nagy nyugati vállalatokat, hogy ne csak a termelésben, de már a gyáruk, a raktáruk, az áruházuk, illetve más ingatlanjaik kiépítésekor is a mainál sokkal nagyobb magyar építőipari részvétellel, részaránnyal húzzák fel a fent említett épületeiket.
Ez már a válság előtt is probléma volt, de a krízis alatt lett különösen nagy kihívás. Bár a Kling jól átvészelte ezt az időszakot, az ipari megrendelők költségstopja és a lakossági piac drasztikus visszaesése őket is megviselte. Ám mivel mindig minden tőkét visszaforgattak a vállalkozásba, minimális volt a hitelkitettségük a legnehezebb, 2008–2011-es időszakban is.
Az utóbbi években sincs okuk panaszra, hiszen a lakossági eladások is felpörögtek, és számos intézmény, vállalat is rendel tőlük kapukat, jól lekötve a kapacitásaikat. Nehézség persze a hazai piac árérzékenysége: komoly vállalatként a lakatosiparban tapasztalható szürkegazdasággal nem tudnak és nem is akarnak versenyezni. A digitalizáció és a nemzetköziesedés mellett természetesen a munkaerő-fluktuáció is kihívás, de leginkább talán a piac szegmentálódása az, amivel a legtöbb a feladat. A Kling nem köt nagy kompromisszumot az olcsóbb termékvonalaiban sem. Patinás vállalkozásként a silány távol-keleti termékekkel nem akarnak versenyezni, ugyanakkor a tőkeerős nyugat-európai konkurensekkel szemben is állniuk kell a sarat. Ez nem könnyű, mert ezeknek a cégeknek a több hónapos előre hitelezés nem okoz gondot, ráadásul sokszor jobban bírják tőkével is, ha piacot kell szerezni vagy az árversenybe kell beleállni.
A már említett gyártásdigitalizációval a hatékonyságot jelentősen növelhetik, ugyanakkor finanszírozási oldalról a külső tőke bevonásának formáin is gondolkodnak a Klingnél, hogy a hatalmas nemzetközi cégekkel is fel tudják venni a versenyt, és a mostaninál is több nagyvállalathoz, lakossági ügyfélhez jussanak el a minőségi, Magyarországon gyártott garázskapuik. Többek közt a Tesco, az Auchan, a Pick, a Telenor, a Bosch, a Hankook Tire, a DHL Logistik, a BKV Zrt., a Lego Magyarország, az Erste, a Spar, a MediaMarkt és az MVM szerepel a vállalkozás referencialistáján.
A Kling család számára jelenleg a legnagyobb és talán legérdekesebb kihívást a modern kor eszközeire, folyamataira való átállás jelenti. Szerencsére a három legfiatalabb Kling gyermekből kettő továbbviszi a családi hagyományt, és a vállalatirányítás, vállalatfejlesztés „problematikáját” már leginkább az ő kreativitásuk fogja megoldani. Bár Szandra és az ifjabbik Kling Sándor is 30 év körüli, mégis jó ideje részesei a családi vállalkozásnak. Az ifjabb dr. Kling Sándor is okleveles gépészmérnök, akár az édesapa. A fiú feladata – mai szóval – gyakorlatilag a hagyományos gyártó vállalkozás digitalizálása. Minden téren. Ő felel azért, hogy a gyártás informatikai eszközökkel teljeskörűen nyomon követhető, ellenőrizhető legyen, emellett az IT felügyelete is hozzá tartozik. Édesanyja, Katalin irányításával az üzem HR-feladatainak elvégzésébe is bekapcsolódik. A marketing és az értékesítés modernizálásáért pedig a szintén mérnök végzettségű Szandra felel. A vállalat CSR-tevékenységének irányait együttesen határozzák meg, és nagyon komolyan is veszik: a sport mellett a kultúra támogatása a szívügyük.