Dr. Karancsi János és dr. Karancsi Jánosné Erika 1989 előtt csu­pán két átlagéletet élő polgár volt Debrecenben. Jelenleg már sikeres középvállalatuk van. Az üzletfejlesztést és az értékesí­tést ma operatív szinten a lányuk, dr. Karancsi Lilla viszi. Elmon­dása szerint hihetetlenül szorgalmas emberek a szülei, akik nyugdíjaskoruk ellenére a mai napig igen aktívan részt vesz­nek a 65 állandó és többtucatnyi eseti munkatársat foglalkoz­tató speciális nyomdaipari cég életében. A társaságnak évek óta stabilan egymilliárd forint feletti az árbevétele, és tisztes nyereséget biztosít.

A fordulatos cégtörténet azért is érdekes, mert nem voltak mindig vállalkozók a szülők. Az apuka jogászként, az édesanya pedig vegyészként végzett. Eredetileg, fiatalabb korukban egyikük sem gondolta volna, hogy valaha is önálló nyomda­ipari vállalkozásba fognak.

Az édesanya, Erika a Biogal Gyógyszergyárnál a beszerzési osz­tályt vezette, az édesapa pedig a Hajdúsági Építőipari Vállalat­nál a jogi és a személyzeti területért felelős igazgató volt. Erika már a rendszerváltás előtt többször belefutott abba a kihívás­ba, hogy a vezető debreceni gyógyszergyár számára rendkívül nehéz olyan nyomdát találni, amely a gyógyszerek csomago­lásának elengedhetetlen kellékét, a betegtájékoztatót képes gyorsan, jó minőségben és hatékonyan kinyomtatni. „Aho­gyan jobbára ma is, akkor is menekültek az ilyen feladatok elől a nyomdák. Nehéz, macerás, pepecs technológiát igénylő munkáról van szó. Az eredménnyel pedig nehezebb büszkél­kedni, mint egy szép könyvvel, vagy akár egy színes és csillo­gó céges katalógussal, brosúrával” – emlékszik vissza a kezde­tekre Karancsi Lilla.

A kezdeteknél kifejezetten jól jött, hogy az építőipari cég­nél vezető pozícióban lévő édesapára éppenséggel egy alig hasznosított vállalati nyomda irányítását is rábízták korábban. Ezért, amikor elérkezett a rendszerváltás, akkor Erika hozta a megrendelőt a Biogal képében, János pedig vitt a vállalkozás­ba némi éles nyomdaipari, litográfusi tapasztalatot. Így jó ide­ig másodállásban dolgozott a házaspár, majd 1995-ben meg­alakult a mai középcég, a Pharma Print Kft. jogelődje, az Onix Nyomda Kft.

Természetesen az első esztendőkben mindenféle mun­kát elvállaltak, hogy a drága nyomdagépek kapacitásait mi­nél jobban lekössék. Ugyanakkor évről évre nagyobb szele­tet hasítottak ki a gyógyszeripari cégek, amelyek egymásnak adták a kilincset. Mert hiszen az említett „pepecs munkát” szinte senki sem akarta vállalni. Arról nem is beszélve, hogy itt úgynevezett másodlagos csomagolóanyagról van szó, amely közvetlenül a gyógyszeripari tablettákkal, folyadékok­kal vagy más anyaggal nem érintkezik, mégis roppant szi­gorú szabályozás vonatkozik e betegtájékoztatókra. Még az alapanyagot is rendszeresen be kell vizsgáltatni azért, hogy mennyire szennyezett például baktériumok által. A Phar­ma Print papírját műtőben és más tisztaszobában is lehetne használni, annyira mentes minden szennyeződéstől – árulja el Karancsi Lilla.

Másféle, de szintén szigorú követelményeket támasztottak még a kilencvenes években a további nagyvállalati megren­delők is, mint például a Hajdúsági Iparművek, a Curver vagy pár évvel később a General Electric. Így a kicsi, de gyorsan nö­vekvő céget nem csupán a teljes körű szabálykövetésre vagy transzparenciára szorították rá, hanem a kompromisszum­mentes minőségi szintet is folyamatosan megkövetelték.

Később pedig, amikor jött a nagy „nyomdaipari megtisztulás” – és kis családi nyomdák százai mentek tönkre –, a Pharma Print számára óriási előny volt a kiugró minőség. A „zéró hibás” mű­ködésre Karancsi Lilla a mai napig nagyon büszke.

Azonkívül, hogy a bevételek több mint fele már 2008 előtt is a gyógyszeriparból származott, az ágazat kellően válságálló­vá tette a már akkor az egymilliárd forintot közelítő bevéte­lű vállalkozást.

A nagy fordulat, a bővülés igazi felgyorsulása 2010–11-től következett be. Ekkor mintegy egymillió eurós beruházással, részben pályázati segítséggel új, saját telephelyet vásároltak a Debreceni Innovációs Parkban. De ami még ennél is fonto­sabb, közel 400 millió forintért új gépsorokat állítottak üzem­be, jelentősen megnövelve ezzel a kapacitásukat.

Ez ugyanakkor nagyobb felelősséget is jelentett, hiszen a ka­pacitás még nem bevétel és nem nyereség: azt le is kellett kötni. Értékesíteni is kellett, nem elegendő csupán a pályáza­ti segítség – sales nélkül csak kihasználatlan „vas” a legmoder­nebb nyomdagép is. Így hát Lilla kiköltözött Berlinbe egy idő­re, hogy feltérképezze a lehetőségeket.

A szakember filozófiája az, hogy a pénzt ott kell keresni, ahol van. Így egyedül nekivágott a lehetetlennek. A szakma­beliek szerint ugyanis a német gyógyszerpiac egy bevehe­tetlen erődítmény. Lilla viszont nem az a típus, aki könnyen feladja. Szakmai rendezvényekre, konferenciákra járt, és mind­össze két hónappal a kiérkezése után prezentálhatta is a Ka­rancsi család vállalkozását, méghozzá csupa professzionális, konzervatív német úriember közt, egyedüli hölgyként. A Phar­ma Printet szép lassan befogadták a szakmába. Ugyanakkor az igazán értékes eredmények eléréséhez idő kell, így az első nagyobb megrendelést csak e bemutató után hat évvel szál­líthatták le. Azaz végső soron a bevehetetlenségről szóló mí­tosznak volt némi alapja…

Érdekességképpen: a német piacnyitás során először egy gö­rög gyógyszercég kötött velük üzletet. A Pharma Print ma­gabiztos nemzetközi szállítási rutint szerzett általuk, továbbá ragyogó referenciát, melyek révén felgyorsultak a megrende­lések a vágyott német/svájci piacon is.

A nemzetközi nyitás stratégiájának a sikerét bizonyít­ja, hogy mára az árbevétel mintegy felét a külpiaci üzletek hozzák. Szállítanak többek közt Németországba, Romániá­ba, Oroszországba, Görögországba, Szlovákiába és Svájcba is. Az említetteken túl pedig olyan üzletfeleik vannak, mint az Aenova, a GSK, a Richter Gedeon, a Sanofi, a Mylan, az Egis, a HBM Pharma, a Genepharm, a Rafarm vagy a Pharmathen.

Persze mindeközben a fejlesztések tovább zajlanak. Az idén az újabb, nagyságrendileg egymillió eurós beruházással a ka­pacitásaikat ismét jelentősen növelik. Így a mai 250-300 mil­lió betegtájékoztatónak elvben a dupláját is képesek lesznek kinyomtatni.

Külön érdekesség, hogy időközben Lilla, azaz művészne­vén LLL PorzeLLLan – Fine Porcelain Jewellery néven (www. porzeLLLan.com) saját luxusékszermárkát hívott életre. Alko­tásai a magyar magas kultúra és a hagyományosan elismert hazai porcelánkészítés XXI. századi virtuóz interpretációi.

Lilla és szülei a társadalmi felelősségvállalást is a szívükön vi­selik. Felelős vállalkozóként és a debreceni cívisközösség osz­lopos tagjaiként János és Erika a Debreceni Baptista Gyüleke­zet fő támogatói közé tartoznak. Erika nagy szíve legendás, így a Baptista Gyülekezet szociális bizottságának a vezetője, vala­mint a gyülekezet kórusának szeretett énekese. János pedig igazi házigazda, a gyülekezet rendezvényein saját kezűleg ké­szíti el a gulyást vagy a pörköltet. Ötszáz fős rekordot jelent eddig azon vendégek száma, akiket jóllakatott. János művé­szetpártoló tevékenységét a város vezetése a Debrecen Város Mecénása megtisztelő cím adományozásával tüntette ki.

Lilla szülei nyomában szeretettel adja át nemzetközi tudását. A hetedik évfordulóját ünneplő TEDxNagyerdő konferencia ala­pító tagja és lelkes támogatója.