Vannak tőzsdeguruk, akik azt állítják, hogy válság idején kell elkezdeni az üzletet, mert majd jön a felpattanás, miután lecsengett a krízis – mondta Tímár Béla, a Di-Care Zrt. vezérigazgatója. Ők az élő példa erre, mivel 2010-ben léptek a magyar piacra, amikor még dübörgött a válság, és a bankok sem voltak hajlandók hitelezni. Nem volt könnyű az első pár évük, de az első három, nagyrészt amerikai multinacionális cégnél edződött alapító – a vezérigazgató mellett, aki vegyészmérnök, egy orvos és egy villamosmérnök-informatikus – bízott a tapasztalatában és az üzleti ötletében. A kezdetektől egy szoftverrel támogatott vércukormérő piaci bevezetésében gondolkoztak ugyanis, és azóta is a digitális vonalat tartják az orvosi segédeszközök piaca jövőjének. Fontos momentuma volt az indulásuknak, hogy kiterjedt gyógyszeripari kapcsolatrendszerüknek köszönhetően egy pénzügyi befektető – akinek már voltak egészségügyi befektetései – lett a negyedik alapító. Később egy uniós forrású kockázatitőke-befektető vállalat is segítette őket a kezdeti finanszírozási nehézségeken való átlendülésben. Utóbbi partnerüket azóta ki is vásárolták, teljesen saját kézbe véve így a Di-Care-t.
Amikor anno megnézték a vércukormérő-piacot, látták, hogy az nem túlzottan szegmentált. Egy magyar cégnek volt 89 százalékos részesedése, egy multinak (a piacvezető tesztcsík beszállítójának) pedig 10 százalék körüli – a kulcsszereplők, az úgynevezett Big Four közül három ekkor gyakorlatilag nem volt jelen a magyarországi vércukorszintmérő-szegmensben. Itt találtak tehát piaci rést, ahol megvethették a lábukat. Szerencséjük is volt, mert sikerült egy megbízható távol-keleti partnert találniuk. Méry nevű készülékük saját logós legyártására egy tajvani társasággal szerződtek – amellyel azóta is dolgoznak. A készülékcsaládjukat egyébként tényleg a funkciója miatt nevezték el Mérynek, a szlogenjük is erre utal: „A Méry pontosan méri”. A Di-Care munkatársai nagyon büszkék arra, hogy az első magyar nyelvű menürendszerű vércukorszintmérő, a Méry Pille a saját fejlesztésük volt, és a formatervezés is hazai szakemberek keze munkája. Az eszközgyártás a folyamat könnyebbik része. Ami az igazán nagy falat, az a tesztcsík minél olcsóbb és hatékonyabb előállítása jó minőségben és folyamatosan – árulta el Tímár Béla. Ebben ugyanis egy speciális enzim van, amely reakcióba lép a vér cukortartalmával. Csak néhány cég gyárt ilyen enzimet a világon, és a tesztcsíkgyártók is tőlük veszik az alapanyagot.
Nehezen indult a vállalat pályája, mert az alapítók nem igazán ismerték a gyógyászatisegédeszköz-üzletet, kívülről érkezettként pedig nagyon nehéz volt megvetni a lábukat a piacon, a szakma egy része összezárt – emlékezett vissza a vezérigazgató. Eleinte az alapítók maguk járták az országot orvosokat látogatva, s mutatták be készüléküket, üzleti modelljüket. Működött a személyes kapcsolat, az általuk képviselt közvetlen stílus, és bár az első három év még veszteséges volt, a negyediknél egyensúlyba kerültek, majd onnan nagyon szépen beindult az üzlet. A többéves együttműködés eredményeként a tajvani gyártó cégnél jobb fizetési kondíciókat is el tudtak érni, ami egy idő után a nyereségességen is meglátszott. Magyarországon 26 százalékos piaci részesedésnél tartanak. Az első üzleti tervben még 30 százalékot céloztak meg öt éven belül, de az élet közbeszólt, a harmadik esztendőnél bejött egy új szereplő, amely nyolc százalékot elvitt. Ezt nem tekintik fiaskónak a vezérigazgató szerint, inkább a terveik visszaigazolásának – meggyőződésük egyébként, hogy az eredmények alapja a pontos tervezés. Ehhez minden évben hónapra lebontott, részletes üzleti tervet készítenek, amelyet majdnem tökéletesen tartani is tudnak éves alapon.
A vércukorszintmérő eszközöket gyártók bevételének döntő többsége nem magából a készülékekből származik, hanem a tesztcsíkokból – a nagy nyomtató-előállítók üzleti modelljéhez hasonlóan, ahol a folyamatosan vásárolt, márkaspecifikus patronok termelik a profitot. Ezeket az általában 50 darabos dobozokat az inzulinterápiára szorulók esetében a referenciaár 80 százalékával támogatja a társadalombiztosítás, így a betegek csak a maradék 20 százalékot fizetik meg, ami nagyjából 540 forint. Ha árat emelnének, nem nőne a támogatás összege, ők pedig elveszítenék a vásárlóik nagy részét. Nincs nagy árverseny tehát a tesztcsíkpiacon, mivel a drágítás azzal járna, hogy egyszerűen gyártót váltanak az árérzékeny magyar fogyasztók, akik egyébként a szokás, a szimpátia és a mérő kezelhetősége alapján választanak az azonos árú csíkok közül.
A mérésszám növekedése segítené az egyénre szabott terápia beállítását, csökkenne a szövődmények száma, ami hosszabb távon a finanszírozónak megtakarítást eredményezhetne – magyarázza Tímár Béla. Van némi eredmény, a betegek együttműködése és felelős gondolkodása javul. Tíz évvel ezelőtt 1,4 körül volt az átlagos napi mérésszám az inzulinterápián lévőknél, most 1,64-nál járnak. Valamit javult tehát a páciensek hozzáállása, de a szakmai elvárás napi két mérés volna. Ehhez minden segítséget megadnak a betegeknek. Például adatletöltő kábel is van a csomagban, amellyel a mérőben tárolt adatokat számítógépen lehet megjeleníteni egy ingyenes alkalmazás segítségével. Ennek ellenére mindössze 1,8 százalékuk élt ezzel a lehetőséggel – pedig az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a kézzel írt vércukornapló adatainak a kétharmada nem felel meg a valóságnak, azaz vagy nem történt meg a mérés, vagy a beteg manipulálta az adatot. Máshol sem jobb a helyzet; az angol tapasztalatok szerint a betegek kevesebb mint két százaléka követi maga is a vércukorértékeinek az alakulását.
Ezért fontos, hogy a jövőben az adatkommunikáció egyre inkább függetlenné váljon a pácienstől, a kezelőorvos felkeresése során ne a megbízhatatlan kézzel írott naplót kelljen böngészni. Ezt a Di-Care-nél egy a rendelőknek juttatott, SIM-kártyás kommunikációs doboz segítségével oldották meg, amelyhez táblagép tartozik, és ezen jelennek meg a vércukormérőből letöltött és kiértékelt adatok. Az orvos így rögtön, még a vizit ideje alatt látja a vércukorszint ingadozását, a tendenciákat, az érintett mérési szokásait, életvitelének alakulását, s módosíthatja a terápiát, változtathat az inzulin adagolásán. Jelenleg mintegy 45 ezer betegtől érkezik folyamatosan adat hozzájuk – természetesen a páciensek hozzájárulásával, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság engedélyeivel, valamint a GDPR-előírások maradéktalan betartásával.
A jövő mindenképp a digitalizáció és az automatizáció felé mutat. Tímár Béla meggyőződése, hogy a digitális adathordozók, adattovábbítók, elemző és terápiatámogató rendszerek irányába kell haladniuk. „Lehet szeretni vagy sem, nem változtat a tényeken” – fogalmazott. A tétet úgy emelték, hogy a Di-Care új „DCM” rendszere képes valós idejű adatokat gyűjteni és megjeleníteni akár egy hozzátartozónál vagy a kezelőorvosnál. Ehhez a háztartási okosmérőknél (villany, gáz, víz) is használt technológiát alkalmaznak, ami egy kis adatforgalomra optimalizált GSM-kártya. A mérés után, ha van térerő, rögtön a felhőbe kerül az adat, ahonnan letölthető és megtekinthető egy szintén a rendszerhez tartozó, grafikonos-táblázatos digitális naplóban. Ennek a megjelenítő felületnek – amely ez év júniusától konszenzus alapján az amerikai és az európai standard – a használati jogát elsőként vásárolták meg Kelet-Közép-Európából, olyan nagy cégek után, mint az Abbott, a Dexcom, a Johnson & Johnson, a Medtronic vagy a Roche. Adat pedig már nemcsak a vércukorszintmérés eredményéről áll rendelkezésre, hanem az inzulin adagolását is figyelemmel tudják követni egy a beadó készülékre, az insulin penre helyezett gombbal, amely a használat után elküldi a beadás adatait. Extra szolgáltatásként pedig figyelmeztet az egyes esetekben akár halálos kimenetelű ismételt bevitel elkerülésére is. A rendszerük iránt több európai országból is érdeklődtek már. Jelenleg egy klinikai teszt előtt állnak, amely ugyan nem előfeltétele a CE minősítésnek – hogy exportálható legyen az Európai Gazdasági Térségben –, de mindenképp szeretnék megcsinálni, hogy bizonyított legyen a hasznossága. A cég által eddig értékesített tesztcsíkok hossza megegyezik a balatoni kerékpárút hosszával.