„Nagyon sokat tanultunk az évek során, s rengeteget buktunk, de ez együtt jár a vállalkozói léttel” – érzékeltette Czafik Zsolt alapító-vezérigazgató, hogy nem egyenes út vezetett el idáig. Egy olasz nagykereskedő mondta az első bolognai szakkiállításukon, hogy a bőrükön fogják megtanulni, mit jelent a gyártás. És igaza lett: a kádakhoz akkor használt akril nem volt a legjobb minőségű, ki is kellett dobni pár kamionnyi terméket. Ők találták ki az egész előállítási folyamatot, mivel ez az iparág nemhogy Magyarországon, még Európában sem nagyon létezett a kétezres évek elején – tette hozzá testvére, Czafik Ákos, akivel együtt vitték sikerre az üzletet, és aki most a külpiacokért felel. Ekkor még nem voltak szakemberek, sem gépek, sem know-how, így próba-hiba módszerrel haladtak előre. De megérte: a tavalyi 8,8 milliárd forint után az idén már 12 milliárdos árbevételt és tízszázalékos létszámbővítést terveznek.

A kereskedői véna korán megmutatkozott Czafik Zsoltban, aki még a 90-es évek végén, szinte tinédzserként kétbőröndnyi farmerrel tért haza egy ázsiai hátizsákos túráról. Innen indult a későbbi Wellis-birodalmat megalapozó farmer-nagykereskedelmi biznisz: befuttatták a Full Moon márkát, nadrágjaikat Magyarországon és egész Európában terítették, százezres nagyságrendben. A későbbi vezérigazgató 2003-ban, éppen egyik farmerkereskedelmi útja során, Kínában találkozott először gőzkabinokkal és hidromasszázskádakkal – maga a terület nem volt ismeretlen, hiszen édesapjuk fürdőszobaboltot vitt Dabason. Már gyerekként kiszúrta a nagyiféle öntöttvas kádak mellett a különleges, lyukas darabokat, amelyeken keresztül buborékok jönnek – emlékezett vissza Czafik Zsolt, aki rögtön meglátta a felfutási lehetőséget az Európában akkor még kialakulófélben lévő piaci szegmensben, és testvérével úgy döntöttek: belevágnak.

Hamarosan érkezett is néhány konténernyi kész hidromasszázs-termék a Távol-Keletről Magyarországra. Amelyeket aztán különféle minőségbeli problémák miatt szerelhettek szét és újra össze - rosszabb esetben magánál a vevőnél. Emiatt már a vállalkozás indulásakor, 2004-től a biztonságosabb megoldásnak tűnő itthoni összeszerelésre rendezkedtek be – így nemcsak a minőségi problémákat küszöbölték ki, hanem egy-egy terméket egyedi igényre is tudtak szabni, ami komoly versenyelőnyt jelentett. Pár év múlva szintet akartak lépni, és elkezdték a hazai gyártás előkészítését.

Aztán jött a sok cég életébe piros betűvel bevésődött 2008-as év. A válság miatt mindenki le akarta őket beszélni arról, hogy gyártóüzemet létesítsenek. Ekkorra azonban már startra készen álltak: megvolt a forrás, a csarnokszerkezet már állt, és úgy döntöttek – mint utólag kiderült, megint helyesen –, hogy nem állítják le a beruházást. A gyártás 2010-ben kezdődött a dabasi telephelyen. Az építőipar visszaesése miatt a portfóliójukban szintén szereplő szaniterpiac gyakorlatilag megállt a krízis során, a kültéri medencék viszont jól fogytak Nyugat-Európában, ami kihúzta őket a gödörből. Kellett hozzá egy helyes stratégiai döntés is: elengedték a fürdőszobabiznisz nagy részét – a farmercéget is ekkor számolták fel –, és a kültéri medencékbe, hidromasszázsba rakták az összes tőkéjüket. Így pár százalékosra zsugorodott a szaniterek aránya az értékesítésben, de mára újra visszajövőben vannak: jelenleg az értékesítés tíz százalékát adja a terület, amely a jövőben várhatóan tovább nő – a lakásépítések előre látható felfutásával párhuzamosan.

A jakuzzik gyártása és kínálata hasonló elven épül fel, mint az autóké – magyarázta Czafik Zsolt. Vannak az alapmodellek, melegvíz- és buborékfelszereltséggel, erre jönnek rá a különböző extrák: több fúvóka, nagyobb nyomású víz, színterápia, távvezérlés, vízfertőtlenítés, áramoltatás és magasabb szintű hőszigetelés. Áruk a belépő kategóriát jelentő három-négyezer eurótól – mérettől függően – akár 35 ezerig is terjedhet. Ekkora összegért már komoly beüzemelési és szervizszolgáltatás is jár a kádakhoz, s az árfekvés miatt azon sem kell csodálkozni, hogy főleg exportra termelnek: a termékek 80-85 százaléka kerül ki mintegy négyszáz külföldi viszonteladójukon keresztül elsősorban a skandináv, a francia, az angol piacra és a Benelux államokba. Ez pedig évente több ezer jakuzzit jelent – egészen pontosan az idén tervezik elérni a tízezres darabszámot, amellyel a tíz százalékát fednék le a kültéri jakuzzik európai piacának. Jólesik az összehasonlítás a második legnagyobb gyártóval, amely történetesen egy spanyol vállalat, és „mindössze” 2500 medencét, kádat állít elő évente.

Azonban megoldást kell találni a cég – és az egész magyar gazdaság – legnagyobb kihívására, a munkaerőhiányra. A Wellis dabasi központjában csaknem ötszázan dolgoznak, de mivel a rendelésállományuk már most másfélszerese a tavalyinak, bővíteniük kell, ami komoly nehézséget okoz. Annál is inkább, mert a gépparkban megvan a kapacitás: a második, illetve harmadik műszak beindításával a jelenlegi mennyiség háromszorosát is le tudnák gyártani. A robottechnológia szintén az alapfelszereltség része a Wellisnél: négy robot üzemel a kádtestek gyártásánál, és most érkezik egy ötödik, amely a lyukakat vágja majd a medencébe – egy-egy prémium medencébe több száz lyukat is vághat egy óra alatt, amellyel két ember háromórás munkáját végzi el. Egyébként az alap- és oldallapokat Magyarországon gyártják, hasonlóan a kádak testéhez, ezeket vákuumformázással készítik; ez utóbbihoz az alapanyagot – az akrillapot – az Egyesült Államokból importálják. Az elektronika egy kanadai cégtől, a fúvókák és egyéb alkatrészek pedig az adott területek legnagyobb nemzetközi beszállítóitól érkeznek Dabasra.

A még mindig csak a harmincas éveikben járó tulajdonosok víziója, hogy világelsők legyenek, a legjobb termékeket kínálják, és európaiként bejussanak a jakuzzi őshazájának tartott amerikai piacra. Itt egyszázalékos részesedés is többezres darabszámot jelentene a cégnek. Nem is tétlenkednek, túl vannak egy sikeres „roadshow-n”; és októberben egy Las Vegas-i szakkiállításra viszik el a medencéiket. Feltérképezik az igényeket és megnézik, milyen a fogadtatása egy európai terméknek. Sokan nem tudják ugyanis, de az amerikai és az európai jakuzzik formatervben eltérnek egymástól, így nagyon rá kell érezni az amerikai ízlésre, nagyon el kell találni az európai dizájn iránti keresletet. Ha látják a megfelelő igényt, a következő mérföldkő a tengerentúli gyáralapítás lehet, akár zöldmezős úton vagy egy jó lehetőség esetén meglévő gyártó cég felvásárlásával. Magabiztosságuk egyik alapja, hogy az amerikaihoz hasonló ízlésű angliai piacon pár év alatt a harmadik legnagyobb szereplővé nőtték ki magukat.