Hogyan lehet a lényegeset a lényegtelentől megkülönböztetni, a látszattól megfosztott valóságot érzékelni? Ilyen, szinte már filozofikus kérdések foglalkoztatták gyermekkorában is Bodrogai Ferencet, az ismert Forest-Papír alapítóját.

A bölcseleti élet helyett végül Ferenc igencsak gyakorlatias pályát választott. A világról határozott, karcos és karizmatikus véleménnyel rendelkező ifjú a tervbe vett halászati-vadászati középiskola helyett papíripari szakmunkásnak tanult, mert éppen pályaválasztáskor az osztályban megjelent két úr azzal a hírrel, hogy finn–magyar kooperációban papírgyártás indul az ország több pontján, így a szülőfalujához közel, Lábatlanban is, hát kapott az alkalmon. De köszönhetően annak, hogy a képzésre jelentkező fiúk Dunaújvárosban tanulnak, csak 1970-ben, végzős szakmunkásként került „haza”, a lábatlani gyárba.

Határozott, mégis a részletekre figyelő személyisége révén sorra nyerte „a szakma kiváló tanulója” versenyeket. Így még 19 éves sem volt, amikor egy több száz tonnás papírgyártó gépet bíztak rá, holott a szakmában jóval 40 felett szoktak ilyen felelősséget a „szakik” nyakába akasztani. A fiatal srác viszont imádta a szakmáját, és már akkor ismerte annak fortélyait.

Ferenc igen aktív részese lett a hazai papírgyártásnak, a legjobb dolgozók közt volt. A kiváló, agilis munkaerőnek a vezetők ösztöndíjat szavaztak, melynek eredményeként 1980-ra elvégezhette a KMF papíripari üzemmérnöki szakát.

Ekkortájt kapta meg a szalvétagyártási terület irányítását Lábatlanban. Ám ő az a típus, akinek a jó sohasem eléggé jó, így alapjaiban szervezte át a gyártás folyamatait, a gépeket karbantartókra is kiterjedő motivációs rendszert alakított ki. Többek között ennek eredményeként 220-ról 420 t/hóra nőtt a papírgyár teljesítménye. A közel megduplázódó termelés csakhamar készletgazdálkodási problémákhoz vezetett.

„Rendnek kell lenni a fejekben és a környezetben, különben nem működnek jól a dolgok” – vallja Ferenc. A rendszerváltáshoz közeledve a kereskedelmi terület vezetését bízták rá, ahol 36 fős, igen sikeres szervezeti egységet állított fel. A kilencvenes évek privatizációs hulláma azonban a lábatlani gyárba görög nagytulajdonost hozott, aki Ferenccel nem volt egy hullámhosszon, így – mintegy két sikeres évtized után – beadta a felmondását.

Pár hónapig a családi horgászbolttal voltak nagy tervei, különös újításait a hazai horgásztársadalom is jegyzi, de végül három vezető kollégájával új papírcég alapítását határozták el: ez lett a Forest-Papír. „Az első 6-8 évben szinte napról napra éltünk, mindösszesen fejenként 1-1 milliós indulótőkét tudtunk összedobni, és rengeteg buktató került az utunkba” – emlékszik vissza. A 90-es években sok új cég futott fel, de kicsi csapatukat egymás után érték a szerencsétlenségek. A fűzfői papírgyárnak például – öt nappal a szerződéskötést követően – elhunyt a vezetője, aki a helyi kereskedelmi csapat újjászervezésében kérte Ferenc segítségét. A hermándi papírgyárral kötött megállapodást pedig a leendő partner leégő üzeme hiúsította meg. Ezután az eszéki gyufagyár termékeivel próbálkoztak, ehhez a budaörsi papírgyártól rendeltek csomagolást. Már készen voltak az első gyufák, amikor a budaörsi üzem is leégett. „Pedig még nem is voltak ott a gyufáink” – jegyzi meg ironikusan Bodrogai Ferenc.

A Forest-Papír szekere akkor kezdett igazán gurulni, amikor a kereskedelemben annyira megerősödtek, hogy saját gépet vásárolhattak. Az első olasz szalvétagépüket llérekért vették, és Ferencre jellemző módon, cégvezető létére csavarhúzóval a kezében próbálta minél profitábilissá fejleszteni azt.

Az ezredforduló környékén vették meg első (lerobbant), lábatlani telephelyüket, de az erős papíripari reputációjuknak és a sok munkának köszönhetően a válság évére már nyolcmilliárd forint körüli forgalmat bonyolítottak.

Szerencséjükre épp ekkor indították egymilliárdos beruházással új gyárukat. A szokatlan húzás bejött: ekkor ugyanis még a nyugat-európai nagy gyártók is súlyos gondokkal küszködtek, így a Forestnek a bevétele már 2009–10-re 11 milliárd forint lett, nyeresége pedig 1,3 milliárd fölé nőtt. A felpörgő lakossági üzletágra később rengeteg „kérő” jelentkezett, az olasz Sofi del (a világ hatodik és Európa második legnagyobb papírgyártója) például többször megkereste őket. Bodrogai Ferenc végül 2015-ben döntött az értékesítés mellett.

Hogy miért adta el cége márkanevét és a teljes lakossági üzletágat? Állítása szerint azért, mert a multik uralta kiskereskedelemben, különösen az FMCG-szektorban csak globálisan is nagy gyártók vannak olyan alkupozícióban, mellyel a nyereségességet hosszabb távon fenn tudják tartani.

A karizmatikus hazai vállalkozó így most két új területre fókuszál. Az Assist-Trend Kft. teljes körű higiéniai szolgáltatáspalettát kínál hoteleknek, vendéglátóegységeknek és intézményeknek, a tisztítószerektől kezdve a higiéniai papírtermékeken át egészen a mosodai távfelügyeleti szolgáltatásokig. A másik irány az élelmiszer-gazdaság: a Ferenc által megálmodott hazai Áldomás program mellett egyre nagyobb szerepet kap az Omega Bázis Kft., amely ABY márkanéven forgalmaz különleges eljárással csíráztatott magvakat és egészségmegőrző hatású növényi olajokat. A mai napig sportoló vállalkozó egy tízest nyugodtan letagadhatna a korából, így hitelesen képviselheti ez utóbbi üzleti vonalat is.