A szakembernek azonban fiatal házasként nem volt tőkéje ahhoz, hogy önálló tevékenységbe fogjon. Mégis olyan családi céget épített fel a semmiből, amely a hazai szállítmányozásban az egyik legjelentősebb, komplexitásban pedig a nemzetközi versenytársakon kívül nincs is nagyobb náluk Magyarországon. Utóbbiak már számolnak is velük.

„Én még meg tudom mondani, honnét lett az első millióm. Az akkor Svájcban élő, orvosdiagnosztikai területen tevékenykedő nagybátyám buzdított az önállóságra. A 3,2 millió forintos kezdőtőkét is tőle kaptam, amelynek a felét két éven belül vissza is fizettem neki, így lettünk üzlettársak. Édesanyám testvérének feltétele csupán egy üzleti terv volt” – idézi fel a kezdeteket Fülöp Zsolt. Az üzleti terv a nemzetközi szállítmányozásról szólt, az 1990-ben, az alapítón kívül két alkalmazottal indított Trans-sped Csoport pedig – a szakember szakmai kapcsolatainak és gyakorlati tapasztalatának köszönhetően – hamar megtalálta helyét a logisztikai piacon. A svájci rokon még két-három alkalommal adott áthidaló hitelt a növekedéshez, de nem szólt bele a cég működésébe, jó ideig 50 százalékos „csendestárs” maradt.

A társaság kezdetben csak szállítmányozással foglalkozott, 1994-ben azonban a világ egyik legnagyobb gyapotkereskedő cége kényes szállítmányainak a tárolására megvásárolták a Debreceni Konzervgyár 3,5 hektár területen lévő 5200 négyzetméteres raktárát. Ez „nagy ugrás” volt a vállalat életében, hiszen ekkor kezdtek el vámtevékenységgel is foglalkozni. Kaptak vámszabad területi engedélyt, s akkoriban vették meg a Nógrád Volán nemzetközi fuvarozási egységének 50 százalékát is. A meglévő területekhez folyamatosan vásároltak újabbakat, s így egy 30 hektáros, egybefüggő logisztikai és ipari park alakult ki, melyet különálló cégük, a Debreceni Logisztikai Központ és Ipari Park (Delog) Kft. üzemeltet.

A ma még több külön társaságból álló Trans-sped Csoportnál állandóan fókuszban volt a fejlődés alapképlete: beruházni és terjeszkedni. Az uniós csatlakozást követően néhány komolyabb pályázatot nyertek, összesen mintegy 2 milliárd forint összegben. Egyébként mindig a versenypiacon tevékenykedtek, állami és önkormányzati megrendelésük soha nem volt. Ezzel szemben több nagy megbízójuk van, s törekszenek a diverzifikációra. Megbízóik döntő többsége nagy ipari kibocsátó; jellemzően multinacionális nagyvállalatok, amelyek igénylik a komplex kiszolgálást és a többéves együttműködéseket, a gyárkapukon belül végzett logisztikai folyamatokat.

A Trans-sped Csoport tudatosan integrálódik a magyar ipar - ba. A Dunapacknak például fuvarozást végeznek egy közös cégen keresztül. A volt Tiszai Vegyi Kombinátnál pedig csővezetéken veszik át a műanyagipari készterméket, hogy utána egészen a vevőkhöz történő kiszállításig saját hatáskörben kezeljék. A megfelelő minőségű árut zsákolják, raklapra rakják, zsugorítják, raktározzák, fuvaroznak, ezenkívül a csomagológépeket is karbantartják. A Tatabányai Ipari Parkban található, japán tulajdonú autóüveggyárnál pedig – ahol a termék döntő többsége külföldre kerül – a raktározástól a logisztikai háttérig széles tevékenységi kört fednek le. A logisztikában egyébként a belföldi és az exporttevékenységet nehéz élesen különválasztani egymástól, többek között a magyar telephellyel, gyáregységekkel rendelkező külföldi megbízók miatt.

A cégcsoport telephelyeinek és fióktelepeinek a száma harminc, s több mint 180 000 négyzetméternyi területen raktároznak. Partnereiket mintegy 750 munkavállalóval és több mint kétszáz közúti gépjárművel szolgálják ki. A vasúti és konténeres szállítmányozás, fuvarozás, raktározás, valamint a vámkezelés mellett értéknövelő logisztikával is foglalkoznak. Miután két éve sikeresen akvirálták a finn tulajdonú Transpoint International (HU) Kft.-t, olyan üzletágak is a szolgáltatásaik közé kerültek, mint a tengeri és légi szállítmányozás. Ez az akvizíció azért is volt nagy jelentőségű a család életében, mert ekkor lépett be a céghez a nagyobbik fiú, Szabolcs. Ő menedzselte a felvásárlást, neki köszönhető a modern vállalati kultúrára való átállás elindítása is. Az apa büszke is erre. Az említett társaság „beolvasztása” után több százmillió forintos informatikai fejlesztésekbe, köztük egy új vállalatirányítási rendszer bevezetésébe fogtak bele, amelynek előnyeit már 2018. január 1-jétől ki akarják használni.

Fülöp Zsolt mindig azt mondta a gyermekeinek, hogy „bármi lehetsz, csak szeresd, amit csinálsz, és a legjobbat hozd ki magadból”. Azaz nem erőltette a családi vállalkozást, bár a fiúk kaptak annak idején nyári munkát a cégnél: gyomot kellett szedniük az iparvágányok közül, vagy raktárt takarítottak. Végül a jó példa ragadós volt, és nemcsak Szabolcs kötött ki a cégnél – mára ügyvezetőként –, hanem öccse, Levente is, aki jelenleg projektmenedzserként a logisztikai informatikai fejlesztéseket vezeti. A svájci nagybácsi időközben kiszállt az üzletből, mégpedig úgy, hogy előbb 10 százalékot eladott 50 százalékos üzletrészéből a cégirányítónak, a megmaradt 40 százalék tulajdoni hányadot pedig öt részre osztva odaajándékozta saját három gyermekének és Fülöp Zsolt két fiának.

Fülöpék két év egyeztetés után három esztendeje megvették a svájci gyermekektől a tulajdonrészeiket, így a cégben azóta csak az alapító apa és két fia a tulajdonos.

„Társaságunk legnagyobb értékét a régóta nálunk dolgozók és a frissen érkezők együttműködése jelenti” – mondja Fülöp Zsolt, hangsúlyozva, hogy mennyire megbecsüli a munkavállalóit a cégcsoport. Figyelemre méltó, hogy a vállalatnál 218 törzsgárdatagot tartanak számon. Azokat sorolják ide, akik 2017-ig tíz vagy ennél is több éve a cégnél tevékenykedtek. A csoport folyamatosan szeretné növelni árbevételét az elkövetkező években. A menedzsment középtávon arra számít, hogy a belföldi és az exportárbevétel aránya várhatóan nem tolódik el a kivitel irányába, továbbra is a hazai és regionális termelővállalatok és kereskedők kiszolgálására koncentrálnak. Jelentős hitelállományuk van az ingatlanfejlesztések miatt. A közeljövőben az egyik legújabb megbízásuk kapcsán egy automata raktár felépítését tervezik, ugyanakkor folyamatos létszámnövekedéssel is számolnak. Újabb akvizíciókat a következő években tudatosan nem terveznek, de ha belebotlanak valamibe, nem futnak el. Egy hároméves koncepció keretében inkább arra koncentrálnak, hogy létrehozzanak egy zrt.-t, egységes vállalati struktúrával, irányítással. Azon dolgoznak tehát, hogy cégbirodalommá nőtt családi vállalkozásuk modern nagyvállalattá váljon, s így növeljék versenyképességüket.