Nem tollpihegyártás folyik Apcon: közel kéttucatnyi, egyenként 6090 tonnás öntőgép dolgozik azon, hogy a legnevesebb autógyáraknak sebességváltó, motor és egyéb fontos alkatrészeket gyártson. A vevők közt van a BMW, a VW csoport (köztük a magyar Audi), a Daimler, a Ford, a GM és közvetve a Ferrari és a Maserati is. Az alumíniumöntvényeket 400 és 1600 tonna közötti nyomóerővel préselik ezek az óriásgépek, mégpedig úgy, hogy a 700 fok feletti, folyékony alumíniumból 45 másodperc alatt szilárdul alkatrésszé az öntőformában a nyers termék, amely még további fázisokon keresztül válik kész alkatrésszé. A
CSABAcast Kft. üzeme teljes gőzzel működik, így nem véletlen, hogy vadonatúj gyárcsarnokot kellett építeni pár száz méterre az eredeti üzemtől, amely tavasz óta próbaüzemben gyárt, és ősszel már meg is kezdi az éles termelést – ám ne szaladjunk ennyire előre.
A gyártóhelyet 1946-ban, a háborúból megmaradt alumíniumhulladék újrahasznosítására hívták életre, de 1949ben államosították és Fémthermia Állami Vállalatként működött 1989-ig. Ezután osztrák, német majd svájci tulajdonosokat követően egy osztrák és egy magyar vállalkozó közösen vette meg. Nem sikerült azonban az üzemet nyereségessé tenni, így még a pénzügyi válság előtt (tehát annak negatív hatásai nélkül is) felszámolás indult az akkor ADAcast nevű cégnél. Ebből a bezárással fenyegető állapotból mentették meg a gyárat az öntödei ágazatban jól ismert szakemberek, Majoros Béla és Majoros Csaba (a békéscsabai Csaba Metál tulajdonosai), valamint Hetzmann Béla, Váradi Zoltán reorganizációban tapasztalt menedzserek mint tulajdonosok.
Eléggé nehezen hihető, de tény: még az egykori ADAcast felszámolása alatt, az első csonka évben is elérte az új tulajdonosi kör, hogy az öntöde 140 millió körüli nyereséggel zárja a 2008as évet. A válság az amúgy is szinte teljes „tabula rasa” állapotában érte a céget, így további különösebb megrázkódtatást nem okozott. Egyszerre volt költségcsökkentés például az alapanyagbeszerzésben, a termelési folyamatokat racionalizálták és optimalizálták és megtörtént az irodai „vízfej” eltüntetése, közel harmadára csökkentése is. A beszerzés és a termelés racionalizálása mellett az egyik legnagyobb fegyvertény – Hetzmann Béla elmondása szerint – az volt, hogy már a legelejétől fogva nemet mondtak az olyan megrendelésekre, melyek veszteséggel, vagy akár túl alacsony nyereségtartalommal voltak teljesíthetők. A sikerben oroszlánrésze volt a jelenleg is a tulajdonosokkal dolgozó helyi menedzsmentnek és középvezetőknek, akik az új tulajdonosi szemléletet és stratégiát követve aktívan és hatékonyan vettek részt az üzem talpra állításában.
Az említett neves gyártók mellett végül visszaszerezték a korábban az ügyfelek közt szereplő, de a 2008 előtti bajokat látva elpártoló Miele háztartásigépgyártót is, mely számára mosógépalkatrészeket állítanak elő a mai napig. (A bevétel mintegy 80 százaléka az autóipari beszállításból származik, mégpedig közvetlen, Tier 1es beszállító a CSABAcast a legtöbb alkatrész esetében.)
Végső soron tehát már a pénzügyi válság legnehezebb évei is tudatos építkezéssel teltek, és az öntöde főnixmadárként támadt fel hamvaiból. A tíz évvel ezelőtti 3,5 milliárdos bevételből 10 milliárd közelébe nőttek, de már 2014 vége felé érezték, hogy szűkös az eredeti telephely, nem férnek el az újabb és újabb gépek. Mint Hetzmann Béla mondja, az utóbbi években tucatnyi nyugateurópai öntöde zárt be, és szinte az összes, jól menedzselt keletközépeurópai aluöntvénygyár jelentős kapacitáskihasználtsággal üzemel, átvéve a kieső nyugati gyárak megbízásait. (Az ázsiai konkurencia itt nem különösebben erős, talán Törökország az egyetlen igazi Európán kívüli versenytárs az autóipari szegmensben.)
A 2015 óta folyó új gyárcsarnokberuházás mintegy ötmilliárd forintba került, melyből egyet egyedi kormánydöntés keretében kaptak, a fennmaradó részt felerészben banki hitelből, felerészben a cég elmúlt években megtermelt eredménytartalékából teremtették elő. Az új üzem kiválóan felskálázható, az idén várható továbbra is 10 milliárd körüli bevétel 2020ra 15 milliárdig nőhet, de a zöldmezős új gyáregység tovább bővíthető, így akár 2030 milliárdig is el lehet menni bevételben.
Tőkebevonást rövid távon nem terveznek, ám nagy kihívásnak tűnik, hogy az autógyártók az elektromobilitás felé kacsingatnak, a CSABAcast pedig a hagyományos erőátviteli és motoralkatrészekben erős. Meg kell tehát találniuk azokat a szegmenseket, ahol a hibridautók és a tisztán elektromos járművek számára is kellően nagy alkatrészkínálatot tud szállítani a Heves megyei, agilis öntöde, amely immár a legnagyobb öt hazai tulajdonú ilyen gyár közt van.
Az e-autók jelentette kihívás mellett rövidebb távon komoly feladat a megfelelő munkaerő megtalálása és megtartása. A képzettebbek sokszor nyugatra mennek, a képzetlenebb fiatalok pedig a béremelések ellenére a korábbinál nehezebben motiválhatók – tapasztalja Hetzmann Béla.
A CSABAcast tulajdonosai és menedzsmentje az új gyártóbázis létrehozásával biztosította a komplex termelés további optimalizálását, nyugateurópai munkakörülményeket teremtett az összes dolgozójának, és lehetővé tette az árbevétel további, ambiciózus növelését is. Az elektromos autók jövőbeli térnyerésével felkészülten akarnak szembenézni, így eautógyári területen keresnek akvizíciós célpontokat, egyegy további nagyobb megrendelés esetén pedig előfordulhat, hogy pár éven belül mégis tőkepiaci források után néznek.