Nehezen tudta eltartani a soványka pedagógusfizetéséből négytagú családját a hetvenes években a nagykátai szakmunkásképző gépiparitechnikus-oktatója, Bíró Ferenc. Gondolt egyet, és 1975-ben kiváltotta a másodállású kisiparos engedélyt, hogy tápiószőlősi műhelyében hétvégi autójavítással szerezzen egy kis mellékest. A munkába befogta jó kezű serdülőkorú fi át, Zoltánt is, de így is csak keveset hozott a konyhára az eseti autószerelés. Ezért – mint a rendszerváltás előtt oly sokan – inkább belevágtak a kisipari termelésbe egy leselejtezett, ódon esztergán. Csavarokat, alkatrészeket készítettek a megrendelő vállalatoknak.

A kilencvenes évek derekán hirtelen elfogytak a megrendelések, miután eltűntek a szocialista időkből maradt állami cégek. Kapóra jött, hogy – a bővítési lehetőség érdekében – Bíróék időközben kiköltöztek a falu szélére, de nem volt vezetékes víz, csak egy kút. A szivattyút pedig nap mint nap légteleníteni kellett, amit Ferenc megelégelt. Egy nejloncsőtekerccsel került elő a műhelyből, amelynek a végén egy maga fejlesztette, töltényhüvelyszerű szelep fityegett. Az eszközzel – légtelenítés mellett – tartályok mélyéről is ki lehet szippantani a folyadékot, aminek nagy hasznát vették a délszláv háború alatti benzinhiány idején az üzemanyagot ilyen alkalmatosságokban vagy kannákban tároló déli szomszédjaink. A szelepes cső hozta a családi vállalkozás további növekedéséhez az „első milliókat”.

Bíró Ferenc és Zoltán a már kiépített partneri körre és a névadó tevékenységre 2001-ben alapította meg a Ferzol Lemezmegmunkáló Kft.-t. Az árbevétel szépen nőtt, egészen a válságig: 2009-ben negyedével zuhant a forgalom, a 110 alkalmazottból 45 főtől meg kellett válni. Ferenc és Zoltán az előremenekülés mellett döntött. Új csarnok építésébe kezdtek, hogy amíg elkészül a 430 millió forintos beruházás, munkát tudjanak adni legalább a megmaradt dolgozóknak. Ekkor csoda történt: egymás után kezdtek befutni a megrendelések. A partnerek ugyanis úgy gondolták, „ha ennyire jól áll a Ferzol, hogy a válságban fejleszt”, akkor érdemes rá építeni. Ennek nyomán a tápiószőlősi céghez hozták a megbízásokat. Egy év alatt, 2010-re 15 százalékkal, 1,85 milliárd forintra nőtt a vállalat bevétele, és visszavették a krízis miatt menesztett kollégákat.

Azóta a Ferzol forgalma a háromszorosára nőtt. Az árbevétel tavaly megközelítette a 6 milliárd forintot, és Bíró Zoltán az idén, valamint jövőre is 20 százalék körüli növekedésre számít. Manapság már közel 70 céggel vannak kapcsolatban, amelyek tevékenysége a mezőgazdaságtól az elektronikán és a szerszámgépiparon át a banktechnikáig, valamint az autóiparig terjed. További vevők is várhatók, mert sok vállalat hozza vissza Európába a minőségi gyártást Kínából, és Bíró Zoltán szerint nagy az esély arra, hogy a kontinensen belül Magyarországra.

A Ferzol már régen kinőtte a 2009–10-ben épített közel 9 ezer négyzetméteres csarnokát. A fejlesztés azóta lényegében folyamatos: 2013-ban felhúztak egy 5,5 ezer négyzetméteres raktárt, majd tavaly – félmilliárd forintos beruházással – egy ugyanekkora üzemet. Ehhez a legújabb gyártástechnológia társul, a kapacitást megduplázó ultramodern, lézeres lemezmegmunkálókkal, hajlító- és hegesztő-, számítógéppel vezérelt présgépekkel együtt. Az elmúlt három évben az összes beruházásra csaknem 1,5 milliárd forintot fordított a vállalat, és folytatódik is a versenyképesség javítását szolgáló automatizálási, robotizálási program. Egy nagy új terv is körvonalazódik: Bíró Zoltán az országhatáron belül – még meg nem nevezett térségben – egy második telephelyen is szeretné mielőbb beindítani a gyártást. Egy dolgon viszont nem terveznek változtatni: a vállalatot továbbra is családi tulajdonban akarják tartani.