Az ETF-ek lényege két hasonlattal ragadható meg a legplasztikusabban. Egyrészt felfogható egyfajta közraktárjegyként, csak a közraktárba szállított áruk helyett itt pénzügyi instrumentumok kerülnek elhelyezésre az ETF-ben, másrészt egy speciálisan kialakított és működtetett, a hagyományosra sok tekintetben hasonlító befektetési alapként is. Az ETF elterjedését a költségelőnye, a rugalmassága, adózási előnye és likviditása adja, ezek pedig az előbb említett speciális struktúrából erednek. Az ETF térnyerését az egyéb befektetési formákkal szemben alapvetően a passzív indexkövető befektetési stratégiák súlyának növekedése és az informatikai fejlesztések támogatják. Ezek az eszközök egy egyre automatizáltabb és így olcsóbb, valamint hatékonyabb hozzáférést is biztosítanak a piacokhoz.

A befektetési alapok és az ETF-ek közti különbség alapvetően az ETF egyedi keletkeztetési és megszűnési módjából ered. A hagyományos befektetési alap befektetési jegyének vásárlása/eladása esetén maga a befektetési alap, mint jogi személy hajtja végre a mögöttes ügyleteket. Pénzmozgás esetén a befektetési stratégiában leírt módon kereskedik a piacon, az ebből felmerülő költségek, adózási kötelezettségek pedig minden befektetési jegy tulajdonost érintenek. Az ETF keletkezése és megszűnése esetében egy úgynevezett likviditást nyújtó, árjegyző piaci szereplő (liquidity provider) hajt végre ügyleteket az alaptermékekkel, így az ebből felmerülő költségek, adók a többi ETF tulajdonost nem érintik, csak az ETF-ben tranzaktáló ügyfelet. Ez adja az ETF egyik költségelőnyét a befektetési alapokhoz képest.

Fontos kiemelni, hogy az ETF és az árjegyző szereplő között alapesetben nincs pénzmozgás, a piacon megvett értékpapírok (pl. részvények) és az ETF instrumentum cseréje történik csak meg. Ennyiben hasonlít az ETF a közraktárjegyre, hiszen kvázi „beszállításra” kerülnek az index követéshez szükséges eszközök és cserébe kibocsátásra kerül egy értékpapír (ETF), amely a részvényekre szóló követelést testesít meg. Így egy kellően likvid alaptermék jön létre és megfelelően működő piac esetén bármikor hatékonyan keletkeztethető/megszüntethető az ETF egység, amely folyamat az arbitrázs miatt biztosítja az index által követett piac és az ETF piaci ára közti együttmozgást. A likvid alaptermékkel rendelkező ETF esetében napon belül is folyamatosan közzéteszik a nettó eszközérték egy nagyon közeli becslését (iNav – intraday net asset value), így még könnyebben azonosítható, ha esetleg a másodlagos piacon eltérés alakul ki az ETF piaci ára és az adott, követett index ára közt. 

Fontos kiemelni tehát, hogy az ETF nemcsak a tőzsdén kereskedett – azaz a már meglévő ETF-ek adás-vétele – hanem a keletkeztetési és megszűnési folyamat egyszerűsége, illetve hatékonysága miatt is, folyamatosan zajlik az üzletkötés (pénzmozgással járó adásvétel és pénzmozgás nélkül az eszközök cseréje) a likviditás nyújtó árjegyzők, az ETF entitás (tulajdonképpen az ETF-et kezelő alap) és a kereskedni akaró piaci szereplők közt. Az ETF entitás kizárólag az indexkövetéshez szükséges tranzakciókat hajtja végre, amelyek általában az indexek átsúlyozásából, vállalati eseményekből (pl.: osztalékfizetés) következnek.

A fentebb leírt struktúra a fizikai replikációt írja le, ami tulajdonképpen alapesetnek tekinthetünk. Ekkor a részvények tényleges megvásárlása, illetve eladása történik az ETF keletkeztetése, illetve megszűntetése esetén. Azonban a fizikai replikáció esetében sem szükséges az összes indexben levő papír megvásárlása, elegendő lehet az index egy szűkebb szegmensének megvétele, amely teljesítménye már kellő mértékben követi az indexet, de az optimalizálásnak köszönhetően a kereskedési költségek jelentősen csökkenthetőek. Tehát például az S&P500 esetén sem feltétlenül szükséges mind az 500 részvény azonnali adás-vétele. Ez különösen fontos a hazai részvényindex, a BUX esetén. A hazai tőzsdét, illetve az indexet lényegében 4 nagy részvény dominálja, piaci kapitalizációjuk a teljes index 90 százalékát adja. Így a BUX index „lekövetéséhez” elegendő lehet e négy részvény adás-vétele, ami ugyan növeli ezen részvények likviditását, de negatívan hat a többi index komponens likviditására. A fizikai replikációval szemben a szintetikus replikáció esetén nem az adott részvények kereskedése, hanem azon kívüli instrumentumokkal történik az index követése. Ez lehet akár egy csereügylet (ún. swap ügylet), esetleg más, az ETF által követett index-szel korreláló indexek, vagy akár egyéb részvények.

Az ETF-ek esetében elsődleges piaci vásárláskor felmerül még az ETF megkeletkeztetési/visszahívási díja (un. creation/redemption), ami elméletileg alkuképes, de akár számottevő is lehet (max.3%). Ez a költség másodpiaci kereskedés esetén nem merül fel, de az ott történő kereskedés feltétele (lenne) a megfelelő likviditás. A folyamatos tőzsdei árjegyzés lehetőséget ad a nagyobb napi mozgások lekövetésére, szemben a naponta egyszer árat jegyző alapokkal. Az indexkövető befektetési alapok esetében nincs bid/ask spread, viszont magasabb kezelési költséget számítanak fel (1-3%-ot).

Alapvetően néhány jelentős vagyontömeggel rendelkező ETF uralja a feltörekvő és fejlődő piacot, amelyek közül kiemelhető a Vanguard FTSE EM indexet követő instrumentuma (72 milliárd dolláros vagyon) és a Blackrock Ishares Core MSCI EM indexet követő ETF-e (50 milliárd dolláros vagyon).

Gyakorlatilag az első 10-12 ETF teszi ki a piac több mint 90 százalékát, azaz nagyon koncentrált a piac. A vizsgált piacon hozzávetőleg 100-120 piaci ETF van, de a gyors keletkezési ütemük miatt és az egységes adatbázis hiányában, nehéz megbecsülni számukat. A legnagyobb feltörekvő és fejlődő piaci ETF-ek ország-súlyozása nagyjából hasonló mintát követ; Kína, Tajvan, India, Brazília, Dél-Afrika és Hong-Kong teszi ki az ETF-ek mintegy 70%-át.

Ezen ETF-ek megjelenését az általános ETF támogató tényezők mellett (mint költség, adózási előnyök, rugalmasság, likviditás, egyszerűség) az is támogatja, hogy egyes országok piacához meglehetősen komplex feladat hozzáférni. Ez akár eredhet a nem teljesen nyitott tőkemérlegből vagy egyéb adminisztratív faktorokból is, ugyanakkor egyes ETF-ek – bár magasabb költségek mellett – vásárlásával e korlát lebontható. Például az egyiptomi piachoz való közvetlen hozzáférés bonyolult lehet, míg például a Vaneck EGYPT ETF segítségével ez közel 1 százalékos költség mellett relatíve hatékonyan kivitelezhető.