Az A&G-Agro Kft.-t mezőgazdasági tevékenységek ellátására alapította 2012-ben egy testvérpár, Uri Gergő és Uri Attila. A cég tevékenységi köre rendkívül változatos, szerepel közte a baromfinevelés, belföldi árufuvarozás, takarmánygyártás, de a szántóföldi növénytermesztés és az erdészet is. Gyorsan kiderül azonban, hogy az Uri fivérek munkája elsősorban egy tevékenység köré koncentrálódik, ez pedig a pecsenyekacsa nevelése, amelyet jelenleg három északkelet-magyarországi telephelyen, 28 alkalmazottal, éves szinten másfél millió egyed nevelési kapacitással végeznek. „Szüleink 1988-ban kezdtek el libákat tartani. Nyaranta minden szabadidőnket velük töltöttük a telepen, belénk nevelődött ez az életforma, és ez alapozta meg a tudásunkat is” – meséli Uri Gergő. Amit nem tanultak meg a farmon, azt hozzátették az egyetemen. A fivérek a Debreceni Egyetem Mezőgazdasági-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karán bővítették ismereteiket, a tapasztalatokból származó régi tudás mellé került mindaz, amire a 21. században egy állattenyésztőnek szüksége lehet. Éppen az itt szerzett szélesebb látókörüknek és nagyobb rálátásuknak köszönhetően az agrármérnökök gyorsan felismerték, nem a libák fogják meghozni nekik a remélt sikert, és átváltottak egy másik víziszárnyasra. „Ahogy apánk, mi is a libával próbálkoztunk kezdetben, de rá kellett jönnünk, hogy nem lehet vele hosszú távon tervezni. Ekkor tértünk át a kacsára, amely jóval intenzívebben tartható, bele lehet építeni egy rendszerbe, kiszámíthatóbb, ráadásul rövidebb a tartási ideje” – mutat rá Uri Attila.

Nem akarnak mástól függeni

Az induló tevékenység a pecsenyekacsa bérnevelése volt, egy nagy múltú szentesi baromfifeldolgozó nagyvállalattól érkeztek a napos kacsák és a takarmány, ezeket nevelték fel az A&G-Agro telepén. Majd sorban jött a többi tevékenységi kör, mindegyik célja a kacsa-üzletág támogatása. „Mindenből van egy kis haszon, így, több lábon állva könnyebben át tudja vészelni a cég a nehezebb időszakokat. Mindig ez volt a filozófiánk, például a fuvarozást azért indítottuk el, mert nem akartunk külső kisvállalkozóktól függeni, hozzájuk alkalmazkodni. A belföldi árufuvarozást egy tizenhárom járműből álló, egyenként 40 tonna teherbírású teherautó-flottával valósítjuk meg” – magyarázza Uri Gergő. Kezdetben voltak ugyan problémák, de az Uri testvérek segítséget kaptak a család régi barátjától, Potsubay Dórától, aki ügyvezető igazgatóként csatlakozott a céghez, szakértelmének köszönhetően pedig gyorsan egyenesbe jöttek a dolgok. „Attila és Gergő édesapjával régóta kiváló a kapcsolatunk; amikor segítséget kértek, természetesen jöttem, így kerültem én is a kacsák világába. Itt ragadtam, ahogy jöttek a problémák, kezdtem meglátni a réseket, ahova be tudunk törni. A problémamegoldástól jutottunk el a teljes integráció felépítéséig, ezzel pedig szárnyakat kapott a vállalkozás” – mutat rá Potsubay Dóra.

Vigyáznak a kacsákra, mint a szemük fényére

Tavaly jelentősen megemelkedtek a gabonaárak, jól jött, hogy van egy sajáttermény-üzletág is. A cég nyíradonyi telephelyén évente megközelítőleg 6000 tonna szemestakarmányt vásárolnak fel, mely 90 százalékban kukorica.

A telephelyen található egy terményszárító, amihez két tároló is tartozik: az egyik Nyíradonyban található 5500 tonna-, a másik Létavértesen 2400 tonna tárolókapacitással. Két éve a koronavírus-járvány okozott nehézséget a termelésben, majd az Ukrajnából dömpingszerűen érkező gyengébb minőségű takarmányok, a kacsatelepek legnagyobb réme mégis a madárinfluenza. „Ha beüt a járvány, az igazi katasztrófa, a teljes állományt le kell vágni, azokat is, amelyek már előre el vannak adva” – mondja Uri Gergő. A cég tavaly nagy horderejű fejlődésen ment keresztül, sikerült ugyanis törzsállományt vásárolniuk. Ez nem is akármilyen kacsákból áll. Egy németországi nagyszülőpártól származnak, a szülőpárnak is teljesen tiszta a genetikája, nincs benne semmilyen keveredés.

„Vissza kell menni az alapokig – sokan ezt meg akarják spórolni, de ebből később jóval nagyobb káruk keletkezik, nem lesz elég jó a termelés, a súlygyarapodás sem úgy megy, ahogy kellene, egyszóval érdemes egy alkalommal többet ráfordítani” – fejti ki Uri Attila. Egy tiszta, ellenőrzött genetikájú kacsa nem olcsó mulatság, nem véletlen, hogy az A&G-Agro-nál úgy vigyáznak a törzsállományra, mint a szemük fényére. A kacsák egy világtól elzárt telepen tanyáznak, amelynek holléte szó szerint hétpecsétes titok. A befektetés haszna már most kézzelfogható, hiszen a cégnek vannak már saját napos kacsái.

Változó piaci trendek

A vágóhidaknak megvan a maguk követelményrendszere, ideértve a kacsák minimális súlyát is – gazdaságossági szempontból nem mindegy, hogy ezt 6 hét vagy ennél is több idő alatt teljesítik. „Minél hamarabb eléred ezt a súlyt, annál kevesebbet kell rá költeni, és itt jön a képbe a genetika szerepe, persze fontos a gondozás és a vakcinázás is” – emeli ki a cégvezető. Különösen fontos eredmény, hogy saját alapanyaggal tudnak dolgozni most, hogy országszerte, sőt külföldön is hiány van tojásból és napos kacsából. Emellett folynak a kísérletek, hogyan lehet a kacsacombot esztétikusan kifilézni, ugyanis változnak a piaci trendek, az egész kacsát Nyugat-Európában már alig veszik, a hazai éttermek is szívesebben dolgoznak már inkább a kacsamellel, mert nem kell a csonttal bajlódni.

A következő pár évben a terv a törzsállomány növelése, a cég három törzzsel már el tudná érni az éves szinten kilencmillió napos kacsa előállítását, de folyamatban van egy saját vágóhíd és elősütő üzem építése is. Agrármérnököktől nem meglepő módon minden úgy lett megtervezve, hogy amit lehet, azt automatizálják. Ami már készen áll – a három telep teljes technológiájával –, az saját tőkéből valósult meg, mindeddig amit csak lehetett, visszaforgattak, építkezésre költöttek a tulajdonosok. Az új munkálatokhoz viszont már pályázati forrásokat is igénybe vettek, és ezeket sikerült is megnyerniük. Mire ez a munka lezárul, teljesen integrált munka valósul meg a telepeken, ami a tulajdonosok reményei szerint az árbevételen is meg fog látszani.

Kemény munka vagy szerencse repítette őket idáig? Uri Gergő és Uri Attila úgy véli, mindkettő, méghozzá ebben a sorrendben, és ezt aligha lehetne felcserélni.