Vass Zoltán tulajdonos, ügyvezető igazgató

Harminchárom éves a cég, azóta foglalkozunk környezetvédelmi szaktanácsadással és hulladékfeldolgozással” – mondta Vass Zoltán igazgató. Az ipari hulladék feldolgozására szakosodott Éltex nagyvállalati partnerekkel dolgozik együtt, éves szinten 1,2 millió tonna kidobásra ítélt anyagot szortíroznak, tisztítanak, hogy végül újra alapanyag lehessen belőlük.
„Mire a kibányászott vasércből mondjuk egy acéltengely lesz, két és félszeres anyagveszteséget szenved el, és egy kg acél előállításakor 6 kg szén-dioxid kerül a légkörbe, miközben kisebb ráfordítással lehet újrahasznosított hulladékból elkészíteni ugyanezt a tengelyt, mintegy 3 kg szén-dioxid kibocsátás elkerülésével, megspórolásával” – mutatott rá a cégvezető, aki arra a meglepő felismerésre jutott a kezdetekkor, hogy a nyersanyaglánc legfontosabb eleme a hulladék. Míg a gyártás során a nyersanyag rengeteg folyamaton megy keresztül, a hulladék még nyesedék formájában sem igényel ennyi lépést. Ennek a gondolatmenetnek a nyomán az Éltex Kft. vezetése az újrahasznosításban piaci rést talált, ugyanis nagyon kevés cég dolgozik ilyen alapanyagokkal. A nyugati világban sokáig az volt a gyakorlat, hogy a hulladékot hajóra pakolták, és Kínába szállították feldolgozásra. Gyakran még a hajót is otthagyták, hogy az ázsiai országban szétszedjék és feldolgozzák.

Az Éltex modellje abból a felismerésből származik, hogy mindig a forrásnál a legtisztább a víz, ebben az esetben a keletkezési helyén lehet a legkönnyebben szelektíven kezelni a hulladékot. Ezért partnereik gyáraiban elkezdték analizálni a folyamatokat, átalakították a gyűjtőrendszert, hogy hatékonyan meg tudják őrizni a hulladék tisztaságát. Ennek érdekében gyakran 100-150 millió forint értékű gépeket, gyűjtő- és kezelőrendszereket is kihelyeznek a partnercégekhez, amelyek segítenek a hulladékot tisztán tartani és összetömöríteni, hogy gazdaságosan szállítható legyen, még akkor is, ha a feldolgozó hasznosító partner nem Magyarországon van.
„Amiben élen járunk, az a rendszerszemlélet, amelyet a nagyvállalati partnereinktől tanultunk. Ennek szellemében kezeljük a hulladékot, a folyamatainkról pedig pontos kimutatásokat végzünk, így a cégek is át tudják tekinteni, melyik folyamataiknál vesztegetik el a legtöbb nyersanyagot. Ez látszólag szembemegy az érdekünkkel, de valójában, ha egy cég túl sok hulladékot termel, akkor lemarad a piaci versenyben, vagy tönkremegy. Mi igyekszünk vezetni őket az úton, megmutatjuk, mi lenne jó nekik, együtt dolgozzuk ki a folyamatokat” – mondta a cégvezető.
Ez a modell sikeresnek bizonyult: az Éltex Kft. ma már csak Magyarországon belül huszonnégy telephellyel rendelkezik, ezek közül négy 100 ezer négyzetméter feletti komplexum, ahol aprító, daráló és szortírozó gépek üzemelnek, köztük olyanok is, amelyek emberi beavatkozás nélkül, automata módon is képesek elvégezni a hulladékok hasznosítását. „Büszkék vagyunk arra, hogy a Duna-Dráva Cement Kft.-vel már tizenhat éve együtt dolgozunk, gyakorlatilag szimbiózisban működünk együtt. A cementgyáron belül egy jelentős fűtőanyag-előállító üzemünk működik, ahol sokféle hulladékból jól éghető fűtőanyagot táplálunk be a cementgyártás folyamatába, és jelentős mennyiségű szén-dioxid takarítható meg ilyen módon” – mondta a cégvezető, hozzátéve, hogy a határainkon túl még huszonkét európai országban is tevékenykednek, ugyanis ezt az egyedülálló szolgáltatást szívesen látják Franciaországtól Svédországig.

Kezdetben a cég mostoha hitelkörnyezetben működött, ezért minden eszközt lízingeltek. Ez rendkívül drága megoldás volt, de ha jött egy újabb géptípus, könnyebben tudtak váltani, nem kellett eladni és újat venni. Így telt el az első húsz év, ezzel szemben ma már igénybe tudnak venni különböző kormányzati és EU-s forrásokat. Egy hazai forrást például azért sikerült elnyerniük, mert beadtak egy pályázatot a szemétlerakók hulladékának újrahasznosítására.

A cég életében a nagy gazdasági válságok – 2008. és a COVID19 – nagy kihívásokat jelentettek, ezekből rendre növekedéssel sikerült kijönniük. A koronavírus alatt a termelő cégek egy időre leálltak, így hulladék sem keletkezett. A cégvezető ekkor összehívta a menedzsmentet, és megállapodott velük: három hónapig nem veszik fel a fizetésük nagy részét, és ha sikerül túlélni, harminc százalékkal növeli a fizetésüket. „A menedzsment összezárt, a nyitás után pedig a cég megduplázta a forgalmát. Az előttünk álló öt évben pedig tovább szeretnénk fejlődni, a tervek szerint a jelenlegi 30 milliárd forintról 80-ra nőne a forgalom; az EBITDA pedig jelenleg nettó 3 milliárd, ebből szeretnénk 7,4 milliárdot csinálni azzal együtt, hogy olyan hulladékokkal is foglalkozunk, ami veszteséget okoz a cégnek” – fogalmazta meg Vass Zoltán. A cég életében jelentős változás történt idén januárban, csatlakoztak ugyanis a GRH cégcsoporthoz, amelynek többségi tulajdonosa az Equilor Zrt. Ennek köszönhetően frissült a menedzsment, ettől a lépéstől pedig azt várja az igazgató, hogy a multinacionális cégek nyelvén jól értő vállalat most már a lakossági hulladék feldolgozása felé is tud nyitni. Az Éltex Kft. ma már egy 800 fős nagyvállalat, de ez csak a magyarországi létszám, a külföldi érdekeltségeikben is dolgoznak közel 240-en. Emellett bérelnek is munkaerőt, sőt, a cég szívesen ad munkát, második esélyt a büntetésvégrehajtási intézményekben munkát vállaló elítélteknek is. Az elmúlt három évtized fejlődésére visszatekintve Vass Zoltán úgy látja, van, amit másképp csinálna, ha újrakezdené. Például bánja, hogy az első tizenöt évben nem fejlesztett gyorsabb tempóban, hiszen akkor ma már minimum kétszer akkora lenne a cég, több fókusszal, jelentősebb rendszerszemlélettel.

„Nagyon fontos a kemény munka, csakis ezzel lehet elérni, hogy nagy volumenű dolgok megvalósuljanak” – véli a cégvezető, aki azt szereti, amikor maximálisan tud teljesíteni, elmegy a végső pontig, mivel számára a meg nem valósult üzlet egyenlő a veszteséggel. A szerencse egyik fontos része a fejlődésnek. A szerencsének szerinte számos definíciója van, ezek közül ő azt tartja relevánsnak, hogy a szerencse az, amikor a tehetség találkozik a lehetőséggel, amihez persze nem árt felkészültnek lenni.