Csákvári Róbert tulajdonos, ügyvezető

A munkaerő-kölcsönzést 20 éve foglalták törvénybe, de ez a megoldás akkoriban még nem volt közismert a vállalatok előtt. Alapvetően a termelő, gyártó iparágaknál volt jellemző, de szinte kizárólag nemzetközi cégeknél, ahol előírták a saját és a kölcsönzött munkaerő arányát. Ezért kezdetben a közvetítést is multinacionális hátterű cégek végezték, de több magyar vállalkozó is felismerte az üzleti lehetőséget, ezek egyike volt Csákvári Róbert, aki ekkor alapította a Work Force Kft.-t.

„Akkoriban más volt a munkaerőpiaci helyzet, egyszerűbb volt toborozni, de a munkavállalói oldalon nehezebb volt meggyőzni az embereket a kölcsönzés előnyeiről. Nem ismerték ennek a menetét, éppen ezért nehéz volt elnyerni a bizalmukat” – mondta a cég ügyvezető-tulajdonosa. Az sem tette könnyebbé a helyzetet, hogy Csákvári szerint sok cég kezdetben nem a legális utat választotta, talán mostanra jutott el oda a piac, hogy a munkaerő-kölcsönzés már, mint magas hozzáadott értékkel bíró, atipikus foglalkoztatási forma él a szereplők tudatában.

A munkaerő-kölcsönzés elsősorban a fizikai munkakörökben jellemző, egyik legnagyobb előnye, hogy a szezonális hatások kezelésére jó eszköze a nagy gyártóknak: az autóipar, elektronikai ipar, összeszerelő üzemek esetében előfordul, hogy 3-4 hónapra kell felvenniük akár 400-500 munkavállalót. Ha egy vállalatnál még nem volt olyan létszámú HR-osztály, hogy ezt belülről meg tudták volna oldani, akkor jöhettek szóba a HR szolgáltatók. Kezdetben nem sok magyar tulajdonú cég foglalkozott munkaerő-kölcsönzéssel, a Work Force úttörőnek bizonyult ezen a területen, ráadásul a multikkal szemben rugalmasabban tudta kezelni az ügyféligényeket, gyorsan tudtak döntéseket hozni, és új piaci igényekre reagálni.

Ez utóbbi a 2008-as válság után döntőnek bizonyult, mert – bár első reakcióként mindenhonnan a kölcsönzött munkaerőt küldték el, a tendencia fél éven belül megfordult – mindenki kölcsönözni akart: „Először megijedtek a vállalatok, de utána realizálták, hogy ez az állomány rugalmasan kezelhető; ha bármilyen probléma felmerül, jobban mozgatható. Ennek a szemléletnek köszönhetően később már inkább a kölcsönzött létszámot növelték, mint a saját állományokat. Pontosan ez történt a Covid idején is” – mondta Csákvári.

A cég ugyan budapesti központtal indult, de folyamatosan bővítették az irodahálózatot, mert felismerték, hogy a vidéki cégek azokat a közvetítőket preferálják, amelyek helyben vannak. Ezért a multik stratégiáját követve ők is elkezdtek országos hálózatot építeni és emellett egyéb HR szolgáltatásokat is nyújtani, mint a szellemi munkaerő közvetítése, fejvadászat, vagy a diákmunka közvetítése. Ez utóbbira egy külön diákszövetkezetet, a Job Force-t is létrehozták 2013-ban.

Közben folyamatosan figyelték a hazai munkaerő-piaci igényeket és ezeknek megfelelően az alapszolgáltatás mellett egyre több extra megoldással is piacra léptek. Amikor például Nyugat-Magyarországon már nem volt elég elérhető munkavállaló és Kelet-Magyarországról kellett mobilizálni őket, buszt, szállást, üzemorvosi vizsgálatot, és a munkaruházat beszerzését is biztosították. A következő szakmai mérföldkő a minőségi kiválasztás igényének megjelenése volt a cégek részéről: amikor az ügyfelek már nemcsak bizonyos számú munkavállalót kértek a Work Force-tól, hanem bizonyos számú, előszűrt, interjúk és tesztek alapján kiválogatott jelölteket, hogy a fluktuációt csökkentsék.

Az elmúlt öt évben a munkaerőpiac jelentősen átalakult, sok munkavállaló kivándorolt külföldre, a nagyobb kölcsönző cégek pedig elkezdtek külföldről – Ukrajnából, Szerbiából – toborozni. „Először ukrán cégek kezdtek megjelenni Magyarországon, akik saját államporgáraikat kölcsönözték, de az ügyfeleknek ez probléma volt, mert ezek a cégek sokszor nem a legmegfelelőbb munkaerőt hozták, és a jogszabályoknak sem feleltek meg” – mondta az ügyvezető-tulajdonos. Ezt ismerték fel a Work Force-nál, és az elsők között kezdtek el Ukrajna felé terjeszkedni, illetve nagy létszámban munkaerőt behozni onnan.

Ez rengeteg feladattal járt: ki kellett építeni a megfelelő folyamatokat, az ügyintézést, betartani a jogszabályokat, amely komoly adminisztratív hátteret igényelt. Nem beszélve az olyan szolgáltatásokról, amelyek a céget megkülönböztetik a piacon: a jó minőségű szállás mellett például bevásárolnak a dolgozóknak, és 24 órás orvosi ügyeletet is biztosítanak. Az elmúlt egy évben azonban ez a piac is beszűkült, az ukrán munkavállalók elkezdtek válogatni az országok és a munkahelyek között, nagyobb bérigénnyel Nyugat-Európába mentek. Majd kitört a háború, ami miatt gyakorlatilag leállt a munkaerő-mozgás. 2021-ben egy törvénymódosítással a kormány a szerb és az ukrán munkavállalók mellett jelentősen megkönnyítette további 9 ország állampolgárainak magyarországi munkavállalását. A könnyített munkaerő-kölcsönzés által lehetővé vált a vietnámi, mongol, fülöp-szigeteki, montenegrói, fehéroroszországi, indonéz, kazah, észak-macedón, bosznia-hercegovinai és kirgizisztáni munkavállalók hazai foglalkoztatása is. „Kormányszinten is elfogadták, hogy a következő 3 évben külföldi munkaerőt kell behozni ahhoz, hogy a magyar gazdaság működni tudjon” – tette hozzá Csákvári. Ehhez minősített munkaerő-kölcsönző státuszra van szükség, amelyet jelenleg még csak kevés cég tudhat magáénak, köztük a Work Force, amely már százas nagyságrendben kölcsönöz külföldi munkavállalókat, főképp a Fülöp-szigetekről.

Ez egy nagyon finanszírozásigényes szolgáltatás, hiszen az ügyfelek jellemzően multik, akiknél különböző fizetési határidők vannak, akár 90 napos is, miközben a több ezres kölcsönzötti létszám bérét minden hónap adott napjáig ki kell fizetni. Ezt a Work Force részben saját forrásból, részben folyószámlahitelezésből fedezi, ez nem okoz a cégnek különösebb problémát, mivel tavaly 10 milliárdos rekord árbevételt ért el, az idei évre pedig még ennél is impozánsabb, 40 százalékos növekedést prognosztizáltak.