Bognár Miklós tulajdonos, ügyvezető, ifj. Bognár Miklós ügyvezető, Bognár Péter logisztikai vezet

Bognár Miklós 1981 szeptemberében bement Törökszentmiklóson a tanácshoz és lakatos iparengedélyért folyamodott. „Miért akar maga maszek lenni? – kérdezte tőle a tanácsi alkalmazott. Úgy gondolom többre vagyok hivatott” – hangzott a válasz, s ez az elhivatottság azóta is jellemző az immár fiai által vezetett vállalkozásra.

Akkoriban nagy igény volt a vaskerítés gyártására, sorra fedték be a teraszokat, ehhez fémszerkezetekre volt szükség – akadt megrendelés bőven. A telephely a családi ház garázsa volt. A rendszerváltás előtt egy szerszámkészítő műhelyben dolgozott, nagyon sokat tanult a szakmából. „Még ma is visszajönnek a régi dolgok, a vágás ma is vágás, a fúrás ma is fúrás, az esztergálás ma is esztergálás, még ha a legmodernebb gépek végzik is” – meséli.

Nagyszülei kisbirtokosok voltak, nem függtek senkitől mondták nagyapái, ami nagyon vonzó volt számára. Ennek szellemében kezdte el kiépíteni saját vállalkozását – kezdetekben még munkaidő után. Anyagi lehetőségei függvényében bővítette a gépparkot is, elkezdődött például a csőbilincsek sorozatgyártása. Akkoriban kezdték el a településeken bekötni a gázt, nagy mennyiségű csőbilincsre volt szükség. A Bognár család apraja-nagyja dolgozott, együtt szerelték össze a csőbilincseket.

A ‘90-es évek elején járunk, megjelentek Magyarországon a külföldi üzletemberek. Keresték a kapcsolatot a jó minőségű termékek gyártására. Az első nagy megrendelés egy német ügynöktől érkezett, aki aztán a végén 27 400 márkával adós maradt. Később az ügynök szintén német megrendelője jelentkezett az áruért, nagy szüksége volt rá, kifizette – ma is üzleti kapcsolatban vannak egymással, de már a gyerekek bonyolítják az üzletet. Dolgozott Ausztriában és Németországban is egy ideig – „méltatlan, néha megalázó körülmények között”, viszont megismerte a nyugati gyártási kultúrát, egy üzem korszerű felépítését.

Magyarországon akkoriban kisebb acélszerkezeteket gyártottak. Még nem is volt megfelelő alapanyagellátás a kiskereskedelem számára, Németországból hozott anyagokból dolgoztak. A minőség már a kezdetektől fogva kiemelt szempont volt, ezzel alapozta meg a későbbi vállalat mai arculatát. Kapcsolatba került ugyancsak egy német vállalkozással, amely acél lépcsők gyártására keresett magyar vállalkozót – ez az együttműködés nagy lökést adott a vállalkozásnak. Így alakult át a kezdetben Bognár és Társa Bt.-ből a ‘90-es évek végén Bognár és Társa Kft.-vé.

A rendszerváltás után a nehéz- és a könnyűipar mélyrepülést szenvedett el, a régi üzemcsarnokokba kisvállalkozások költöztek. Bognárék is megvásároltak egy 900 négyzetméteres csarnoképületet, ahová már nagyobb géppark költözhetett be. A szocialista nagyipar által már nem használt gépeket meg lehetett vásárolni, szakképzett munkaerő is volt. Az új telephelyen már több főállású alkalmazottat is tudott foglalkoztatni. Az igazán nagy volumenű termelés itt indult be. 2001-től költöztek Szolnokon egy új telephelyre, egy volt bútorgyári területet alakítottak át megvásárlás után saját céljaiknak megfelelően. A vállalat irányításába fokozatosan kapcsolódott be a két fiú, Miklós és Péter. Az irányvonal maradt a hagyományos – minőség, exportorientáltság – emellett új értékekkel gazdagítják a vállalati kultúrát, új üzleti lehetőségeket kutatnak fel.

A jelenlegi árbevételből kétharmad arányban részesedik az export. Arra törekednek, hogy ne legyenek teljesen egy megrendelőnek kiszolgáltatva, így szállítanak például Svédországba, Angliába, Franciaországba, Ausztriába, Németországba, Hollandiába, Dániába. A következő egy-két év legfontosabb szempontja a termelékenység növelése, a költséghatékonyság javítása lesz. A nemzetközi terjeszkedésben a skandináv piac, ezen belül is Norvégia szerepel a következő időszakra vonatkozó tervekben. Az üzemet egyre nagyobb mértékben megújuló energiával látják el, naperőmüvet telepítettek.

„A pandémia kitörése az egész világot, partnereinket is beleértve sokként érte”. Magyarországon több üzem is bezárt, nagyjából egy fél év alatt tanulta meg a piac, hogy miként is lehet kezelni a válságot. „Próbáltuk a meglévő kapcsolatainkat kiszélesíteni, újakat is keresni. Sikeresen be tudtunk lépni a kieső indiai, kínai, távol-keleti szállítások helyére”. A közel 110 főt foglalkoztató vállalkozás a járványt elbocsátások nélkül át tudta vészelni, mindent elkövettek, hogy megtartsák a munkaerőt.

Az orosz-ukrán válság újabb sokkot idézett elő, ami arra kényszeríti a társaságot, hogy újabb lehetőségeket keressen. Ilyenkor nagyon hasznos a még az alapítás idejéből származó filozófia – a több lábon állás. A pandémia idején például fellendült az automata raktárrendszerekhez szükséges gépek iránti kereslet. Az autóipar vonzáskörének kereslete viszont csökkent. „Összességében a termékpaletta kiegyenlíti egymást”.

A cég a terjeszkedését túlnyomó részt pályázati lehetőségekkel, a nagyobb beruházásokat bankhitelek segítségével bonyolítja.

Ha vissza lehetne menni az időben és valamit másképp csinálni, Bognár Miklós nyelveket tanulna. „Mindenképpen megtanultam volna legalább németül, biztos el tudtam volna kerülni pár buktatót”. A fiatalabb generáció számára viszont ez már nem probléma. A szerencse szerepe óriási az üzleti életben viszont élni is tudni kell vele – vélekedik az alapító –, jó helyen, jókor, felkészültnek, kitartónak lenni, ez a legfontosabb.