Szórádi Róbert, vezérigazgató

Közel negyven éve, 1983-ban kezdődött, a geodéziától az autópályán át a vasútig a legváltozatosabb feladatokkal foglalkozó UNITEF sikertörténete. A cég tervezői tevékenysége lefedi az ország egész területét, sőt számos külföldi munka is áll már mögötte és már évtizedek óta az öt legjobb hazai tervező vállalat között tartja számon a szakma.

A vezérigazgató, Szórádi Róbert elmondta: az alapítás évében az állami vállalatnál dolgozott, amikor az apját hatvankét éves korában nyugdíjba küldték. Mivel édesapja aktív akart maradni, alapított egy kisszövetkezetet – a társasági törvény hiányában ez adott a korábbi rendszerben jogi keretet a magánvállalkozásoknak – ahol másodállásban Szórádi Róbert is elhelyezkedett.

Kisebb munkákkal indultak, többnyire más szövetkezetek voltak a megrendelőik, termelőszövetkezetnek istállót, önkormányzatnak bekötőutat terveztek. A fellendülést a rendszer[1]váltás hozta meg. A kisszövetkezetből először Kft., végül Zrt. lett, és megérkezett az első nagy szakmai kihívás is, az M3-as autópálya egy szakasza tanulmánytervének készítése.

“Ez a tanulmányterv volt az első egymilliós szerződésünk. Amikor megnyertük a munkát, éreztem, hogy beindultunk, annak dacára, hogy a környezetemben még sokan nem hittek benne. Felvettünk a céghez pár pályakezdőt, belevágtunk és sikerült. Ez komoly referenciát jelentett, ami megadta végül a kellő felhajtóerőt” – emlékezett vissza Szórádi Róbert.

A vezérigazgató szerint kezdetben annak köszönhették a megrendeléseket, hogy olcsóbban, és főleg hatékonyabban tudtak működni az állami vállalatoknál, ahol teljesen más volt a munkamorál. Az ott dolgozók letudták a napi munkát, aztán siettek a másodállásba, munkaidőben csinálták a maszek munkát, stb., míg az UNITEF-nél nem volt lógás, mindenki keményen dolgozott a sikerért, és biztosítva volt minden eszköz, ami a tervezéshez kellett. Bár azóta a környezet jelentősen megváltozott, és nem a lomha állami vállalatok jelentik a konkurenciát, a cég továbbra is a hatékonysággal őrzi meg versenyképességét.

Erre szükség is van, ugyanis a cégvezető szerint a magyar piacon bőven van konkurencia, és erős a verseny. Annak dacára, hogy tervezői oldalon külföldi cégek viszonylag ritkán jelennek meg, mivel a jelentős haszonnal kecsegtető kivitelezéssel szemben számukra ez a terület alacsony profitot kínál. Az UNITEF a határainkon túl is elvállal tervezési munkákat, például Kolozsvár mellett egy elkerülő út, Szlovákiában gyorsforgalmi utak hídjainak tervezése volt a feladatuk. A külföldről származó bevétel mégsem hangsúlyos, mindössze 1-2 százalék, a többséget a hazai munkák hozzák.

“Minden országban más a közigazgatás, amit jól kell ismerni. De így sem biztos, hogy megéri külföldi munkába belevágni, Németországban például csak a másodrendű szerkesztői munkát adnák nekünk, mert mi olcsóbbak vagyunk, mint az ottaniak”– mutatott rá a vezérigazgató. Magyarországon sem indulnak el minden profilba vágó pályázaton, mivel a túlvállalás veszélyeket rejt, és ha nem határidőre készül el a terv, az rombolja a cég arculatát, megítélését, hitelét, megbízhatóságát. A cégvezető többre tartja a lassabb, de organikus fejlődést, lépésről lépésre haladni előre, szemben a gyors ugrásokkal.

A cég már akkor alkalmazott zöld megoldásokat, amikor ez még nem volt annyira divatos hívószó, mint manapság. 2008-ban épített irodájukba Magyarországon elsőként építettek be valóban hatékony hőszivattyúkat. A tetőre napelemek is kerültek, ám a vezérigazgató úgy látja, kizárólag megújulókkal nem lehet az emberiség növekvő energiaigényét kielégíteni, ehhez az atomenergiára is szükség van.

Az UNITEF-nek nincs oka panaszra. 2017-18-19 komoly növekedést hozott, három év alatt 1,8-ról 3,4 milliárdra nőtt az árbevétel. Szórádi ugyanakkor azt is hozzátette, a 2008-as gazdasági válság nagyon keményen érintette a céget, csak úgy tudták átvészelni, hogy összehúzták a nadrágszíjat, így legalább létszámot csökkenteni nem kellett.

A cég lendületét a járványhelyzet sem törte meg. A home office-ra váltás gördülékenyen ment, és az építőipart sem vetették durván vissza a lezárások. A munkát viszont megnehezítette, hiszen elmaradtak a személyes találkozók, megbeszélések, egyeztetések, mivel a tervezés csapatmunka, és így nehéz volt tartani a határidőket.

Persze nem csak a válságokkal szemben ütésálló a cég, arra is volt példa, hogy huszonkét település csatornázását tervezte meg, amit a megrendelő nem fizetett ki. “Úgy kellett kifizetnünk az alvállalkozóink számláit, hogy egy forint sem folyt be ebből a munkából. Fel vagyunk készülve a hasonló helyzetekre, ha valaki nem képes tartalékot képezni, akkor kénytelen belemenni előnytelen kompromisszumokba. Legalább annyi tartalék kell, ami fél évig árbevétel nélkül is fedezi a működési költségeket” – értékelt a vezérigazgató, aki szerint a siker alapja az, hogy nem kell egyből hazavinni a pénzt, bent kell hagyni a cégben. A vezető a nehézségek között említette a csapat bővítését, szerinte nem könnyű elhivatott mérnököt találni. A szakemberek jelentős részét elszívják az építőipar más területei, ahol gyorsabban lehet érvényesülni, egy frissen végzett egyetemi diplomás felvétele pedig három éves befektetés, ami vagy beválik, vagy nem. Viszont az UNITEF-re nem jellemző a fluktuáció, sokan húsz-harminc éve dolgoznak itt.

Ebben a szakmában nem lehet hosszú távú üzleti tervet készíteni – vallja Szórádi, mivel nem lehet előre látni, mikor milyen megrendelések lesznek. Azt viszont reméli, hogy a cége öt év múlva is a benne lesz a top 5-ben. De soha sem a number one helyezés a cél – fűzte hozzá a cégvezető, aki még nem döntött az utódlásról, a közeljövőben nem is tervezi átadni a kormányrudat. Az viszont már körvonalazódott, hogy nem a családban, inkább a cégen belül találja majd meg azt a személyt, aki alkalmas a feladatra.