László Miklós, ügyvezető igazgató

Tanárként kezdte pályafutását, majd öt évig egy debreceni csapágygyárban volt programozó László Miklós, az ADIX-Trade Kft. egyik ügyvezető igazgatója. Itt találkozott későbbi üzlettársával, Juhász Lászlóval, aki mérnökként az egyik gyáregységet vezette. Néhány közös projektet követően vágtak bele a vállalkozói létbe. “Harmincéves fejjel, a rendszerváltás pezsgő világát látva úgy gondoltuk, ha most nem próbálunk meg valamit tenni, később már nem lesz rá lehetőség. A kezdeti útkeresés során több tevékenységgel próbálkoztunk – varroda, büfé, rendezvényszervezés, építőanyag kereskedelem – melyek vegyes eredményt hoztak. Végül, szinte véletlenül indult el a csapágy nagykereskedem. Csináltuk szívvel-lélekkel, reggeltől-estig, szinte magunk, nagyon kevés munkatárssal” – emlékezett vissza a cégvezető, aki szerint a kezdeti sikereket az hozta meg, hogy odafigyeltek a környezetükre és a partnereikre, illetve jól sikerült megválasztani a helyes irányt a cég fejlesztéséhez, amely így folyamatos növekedést eredményezett.

A szocialista rendszerben a csapágy stratégiai termék volt a hadiipari felhasználás miatt, így csak állami cég gyárthatta, forgalmazhatta. Egy nyugati gyártó mégis engedélyt kapott rá, hogy képviseletet tartson fent Magyarországon. Majd, amikor felszabadult a piac, gyorsan kiépítette a viszonteladói hálózatát és elkezdte lefedni a piacot, amelyen ott voltak az egykori csapágygyárakból alakult cégek is. Ebben a közegben kellett érvényesülnie a frissen alakult ADIX-Trade-nek, amit úgy tudtak elérni, hogy alacsonyabb költségekkel dolgozva kedvezőbb árat, nagyobb rugalmassággal biztosítottak versenytársaiknál. A csapágyakért házhoz mentek a gyártóhoz, majd egyenesen a vevőhöz vitték, így meg tudták takarítani a készletezés és a raktározás költségeit.
“Bár egy fillérünk sem volt, de sikerült személyes jó kapcsolatot kialakítani a gyártókkal, így kaptunk tőlük fizetési haladékot, az árut egyből eladtuk, abból fizettük ki a szállítókat. Így sikerült megszerezni az első forintokat, amit már tőkének lehetett nevezni” - mesélt az indulásról az ügyvezető hozzátéve, a céget ma már nem az alacsony árak tartják versenyben, hanem a hazai konkurenciához képest széles termékpaletta, és komplett szolgáltatások, amelyeket a vásárlóknak nyújtanak.

Az ADIX 1999-óta a külpiacon is aktív. Romániában kezdett terjeszkedni, ma már a csoport árbevételének 45%-a innen érkezik. Noha fájdalmas pofonoktól sem volt mentes a terjeszkedés, mára a szomszédos országban is sikerült egy életképes céget felépíteni.

A cég hagyományos terméke a mai napig a csapágy. Emellé zárkóztak fel különböző hajtástechnikai termékek, szerszámok, munkavédelmi ruházat. Egyre nagyobb a szerepe az egyedi, testre szabott termékeknek melyek gyártását saját nagyváradi műhelyükben folyamatosan fejlesztik. Így például az ipari automatizáláshoz használt lineáris tengelyek gyártása és testreszabása, szíjak vágása, munkaruhák feliratozása egy ideje házon belül történik és további fejlesztési tervek vannak az asztalunkon. Közben szolgáltatásaikat is folyamatosan bővítik. A legújabbak egyike ipari automaták kihelyezése és ezeken keresztül biztosítani a felhasználási pontokon a szükséges anyagokat, termékeket. A másik kiemelkedő a vállalatoknak biztosított C-part menedzsment, mely sok költségtől és fejfájástól szabadítja meg szerződött partnereiket. A legtöbb terméküket német gyártótól szerzik be, de ez nem meglepő, ha a német mérnöki hagyományokra gondolunk.

A járványhelyzet ugyan számos partnerüknek – elsősorban az autó és repülőgépipari beszállítóknak – jelentős visszaesést okozott, a cég sikeresen talált olyan ipari szegmenseket, amelyeket elkerült a leállás, illetve bővülő szolgáltatásaikat újabb partnerek is igénybe veszik. Továbbá a kijárási korlátozás új igényeket is generált, amihez tudott alkalmazkodni a cégcsoport. Az ügyvezető szerint a 2008-as gazdasági válság jóval sötétebb időszak volt, főleg a romániai lábat ütötte meg, mivel ott az előző évben extra költségeket is vállalva nagyon dinamikusan növekedtek, ám ahogy beütött a válság, finanszírozhatatlan költséget jelentett a hirtelen felépített hálózat alacsony termelékenységű része. Egy részét be is kellett zárni, de még így is másfél évig küszködtek a negatív hatásokkal.

“Mai szemmel nézve hiba volt ennyire pörgetni a terjeszkedést, viszont tanultunk belőle, és tavaly gyorsabban meghoztuk a szükséges döntéseket, megváltunk a kevésbé hatékony munkaerőtől, azonnal bezártuk, amit kellett, és jobban odafigyeltünk a kintlévőségeinkre is” – emelte ki László Miklós, aki most, hogy újra javulnak a partnerek megrendelési mutatói, abban bízik, hogy három-négy éven belül sikerül harminc-negyven százalékos organikus növekedést elérni. Noha a csapágypiacot is kiélezett verseny jellemzi, az ügyvezető nem tart a hazai konkurenciától, és az olcsó ázsiai dömping sem jelent fenyegetést, legfeljebb a nagy nemzetközi multik okozhatnak fejfájást. Ezért új szolgáltatásokkal, és az ellátási láncok költségeinek csökkentésével erősítik a cég pozícióit. Az egyedi, testreszabott termékek gyártásában erősítenek, amely előnyt adhat a multikkal szemben. Emellett informatikai megoldások terén fejlődnek, és tanulmányozzák a nemzetközi B2B platformokat.

A fejlesztések részeként tavaly költöztek be az ADIX új központjába, de máris tervben van egy új csarnok építése, amihez állami támogatásra is pályáztak. Kisebb támogatásokat korábban is elnyert már a cég, ezeket leginkább munkatársak képzésére és infrastruktúra fejlesztésre fordították. Előbbi azért fontos, mert László Miklós szerint nehéz valóban alkalmas munkaerőt találni. Szerencsére a kis cégben – Magyarországon és Romániában nagyjából negyven-negyven alkalmazottjuk van – alacsony a fluktuáció, éves szinten három-négy embert kell pótolni.

Az ügyvezető korából fakadóan természetesnek tartja, hogy foglalkoztatja az utódlás kérdése, a staféta átadására több forgatókönyvvel is készül. Vezető kollégákat és gyermekeit is igyekszik úgy irányítani, hogy a vezetői feladathoz szükséges tapasztalatokat megszerezzék és a tulajdonosi kalap is megfelelő színvonalon be legyen töltve. A vakszerencsében ugyanis nem hisz. Mint mondta, ha valaki sokat dolgozik, és igyekszik mindenhol ott lenni, az tűnhet úgy, mintha olykor jókor lenne jó helyen. Ez csak illúzió. A szerencse mögött mindig kemény munka áll.