Ifj. Kasza Lajos, tulajdonos, kereskedelmi és műszaki igazgató, Kasza Lajos János, tulajdonos, ügyvezető, Kasza Dóra, műszaki és fejlesztési igazgató, Kasza János István, tulajdonos, ügyvezető, ifj. Kasza János, műszaki és fejlesztési igazgató

„A helyi termelőszövetkezet ipari ágazatát vezettem 1986-ig. Már ebben az időszakban is vállalkoztunk, csak nem Jászberényben, hanem Pest megyében” – emlékszik vissza a kezdetekre Kasza Lajos, a Jász-Plasztik Kft. egyik alapítója és ügyvezető igazgatója. Unokatestvérével, Kasza Jánossal közös vállalkozásukban utánfutókat gyártottak. Dolgoztak többek között Demján Sándornak is, aki a Skála megvásárlásával a kialakuló magyar kapitalizmus egyik emblematikus alakja volt.

A fröccsöntés ötlete a termelőszövetkezet melléküzemágának tevékenységéből indult, miután jó érzékkel észlelték a megoldásban rejlő üzleti lehetőséget. A fröccsöntő berendezéseket mezőgazdasági gépekből kiszerelt alkatrészekből állították össze: első munkáik között például PVC alkatrészeket gyártottak a Zala Bútorgyár részére, de gyártottak üvegasztalokhoz használatos szorítóelemeket is. Ekkoriban GMK (gazdasági munkaközösség, a szocializmus egy sajátos, magántulajdonú gazdálkodásra szolgáló lehetősége) formában működött a vállalat. Miután kiléptek a termelőszövetkezetből, kisszövetkezetként folytatódott a munka, ezt követően 1990-ben váltottak a mai napig használt kft. formára.

Egy tehénistállóból alakult ki az első üzemcsarnok, amelyben  ekkoriban már műanyag akkumulátor edényeket is gyártottak, például a Perion, vagy a sülysápi Unitechnika számára. Utóbbi társaság azonban eladósodott: vezetése 1994-ben vételre kínálta a céget, a tartozást beszámítva a vételárba. Ezzel elindult a Jász-Plasztik akkumulátor gyártási üzletága, a sülysápi üzemet pedig később áttelepítették Jászberénybe.

A műanyag üzletág első komoly megrendelői a Samsung és  az Electrolux voltak, majd 1996-ban a Sony tovább bővítette a partnerek sorát. Ezekben az években a Magyarországon megjelenő multinacionális vállalatok beszállítókat kerestek: amennyiben megfelelő volt a minőség, elindulhatott a gyártás, viszont a maihoz hasonló szabályozói környezet ekkor még, képletesen szólva, távolról sem volt jelen.

A legtöbbet a Samsungtól tanultam, ők voltak a legnyitottabbak” – emlékszik vissza Kasza Lajos. 2005-ben a Sony átvitte a televíziógyártást Szlovákiába. Míg a gyártás központjának a japánok Nyitrát javasolták, a cég inkább Galántára települt. Mindeközben Magyarországon beindult a DVD gyártás is. A cél a diverzifikáció volt – több tekintetben is. Egyrészt fontosnak tartották, hogy ne egyetlen tevékenységtől függjön a cég prosperitása, másrészt a kezdetektől fogva vigyáztak arra, hogy ne legyen túl nagy a multinacionális cégeknek történő kitettség, a bevétel legfeljebb fele származzon tőlük.

A multik gyorsan lépnek, amely kockázatos. Miután az Electrolux 2007-ben javasolta nekik, hogy kövessék Nyíregyházára, kiépítettek ott egy akkor 12 ezer négyzetméteres műanyagüzemet és raktáregységet. Bár ezután a Samsung Románia felé szeretett volna terjeszkedni, meggyőzték őket, hogy inkább Szlovákiában telepítsenek gyártó kapacitásokat. Később mégis megvalósult a romániai terjeszkedés, így Nagyszalonta mellett, Madarász községben építettek egy üzemet, ahol már monitorok és televíziók összeszerelése is zajlott.

Nagyrédén felszámolás útján vásároltak meg egy üzemet, az ottani fejlesztések révén ez az üzem idén eléri a 10 milliárdos árbevételt. Az 1990-es években az autókereskedelem üzletággal egészült ki a cégcsoport tevékenysége – Jászberényben 1997-ben indítottak el egy Mercedes kereskedést. 2005-ben a német autók egy új szalont kaptak, a korábbiban KIA autókat kezdtek el forgalmazni. „A Samsungot ismerve bíztam a dél-koreai gyártókban”. Később a Suzukival és a Mazdával bővült a paletta, a hálózat pedig időközben országos szintre lépett: Jászberény, Fót, Eger, Nyíregyháza, Veszprém és Kecskemét területén is kereskedést nyitottak. Tavaly e cégek közel 30 milliárd forintos árbevételt termeltek.

„A válság előtt a KIA és a Suzuki húzott, a válság kitörése után azonban a kisebb értékű autók forgalma jelentősen lecsökkent, a nagyobb értékű gépjárműveké viszont növekedett. A két piaci szegmens jól kiegészíti egymást”. Időközben, ahogy gyarapodott Magyarországon az autógyárak száma, a műanyag üzletág elkezdett autóipari alkatrészeket is gyártani. Mindig is fontos szempont volt a saját lábon állás, az eladósodás elkerülése. A képződött nyereség túlnyomó részét visszaforgatják a vállalkozásba. „Gyors döntéseket tudunk hozni, gyorsan reagálunk a piaci lehetőségekre. Ami egy multinál egy év alatt megy át, azt mi három nap alatt eldöntjük.” Ehhez persze tartalékok kellenek. „Olyan ez, mint az autóvezetés. Nem a kocsi elé figyelünk, hanem messzebbre, 3-5 éves távra tervezünk, ha más irányt kell venni, akkor viszont gyorsan reagálunk.”

Az üzletmenetbe sikeresen vonták be a második generációt, a fiatalok külön üzemeket, gyártási centrumokat irányítanak. A munkaerő mindig is probléma volt, az állami lakástámogatások révén azonban sikerül megtartani az értékes embereket. „Aki vesz lakást és letelepedik, az nem megy el. Munkahellyel, fizetéssel, biztonsággal lehet megtartani az embereket”. Magyarországon 3 ezer fő az állományi létszám, ehhez csatlakozik ezer külső munkavállaló. Emellett az alkalmazottak száma Szlovákiában 1200 fő, amelyet szintén kiegészít 400 külsős. Ahhoz, hogy a cég rugalmasan tudjon reagálni a munkaerő fluktuációjához
kapcsolódó nehézségekre, a válság idején is folyamatos volt a felvétel a cégeknél.

Várakozásaik szerint a következő években az energia és a munkaerő együttes jelenléte kritikus lehet, emiatt az egyes gyártási folyamatokat automatizálni, robotizálni kezdték. Emellett elmozdulás történt a megújuló energiaforrások felé – mára napelemeket is telepítenek. A felvásárlási, tulajdonszerzési ajánlatoknak ellenálltak, nem szerették volna megbontani a családi egységet. "A gyerekek döntése lesz, hogy tőzsdére viszik a
céget, vagy sem" - vázolta fel a lehetőségeket Kasza Lajos.