Bojár Gábor szoftverfejlesztőként alaposan megelőzte a korát. Még mielőtt cégalapításra adta volna a fejét, az 1970- es évek végén kollégáival együtt létrehozott egy olyan prog­ramot, amely elsőként a világon egy asztali kalkulátoron tér­ben tudta megjeleníteni a geológiai szerkezeteket. Még csak 1982 volt, amikor Graphisoft néven elindította saját IT-cégét, melynek első munkája az akkor még tervezés alatt álló paksi atomerőmű bonyolult csővezeték-hálózatának a térbeli megje­lenítése volt. Az első hazai sikert követően azonnal kiléptek a vi­lágpiacra, és 1984-ben, a hannoveri kiállításon mutatták be háromdimenziós építészeti tervezőszoftverüket, az ArchiCAD-et.

A társaság életében mérföldkő volt, amikor 1998-ban beve­zették vállalatukat a tőzsdére. „Sokan tartanak a tőzsdei beve­zetéssel járó kötelező transzparenciától. Azt hiszik, hogy így a konkurenseik fontos információkhoz férnek majd hozzá. Pedig a versenytársak a publikus adatokkal sok mindent nem tudnak kezdeni. Ellenben az átláthatóság kiváló eszköz a bizalomépí­tésre. Nekünk több olyan üzleti partnerünk van, amelyik épp azért állt velünk szóba, mert tőzsdén vagyunk. Mindemellett a részvények árfolyamváltozása – mivel objektív képet ad a cég állapotáról – segíti a menedzsment munkáját” – szögezi le Bojár Gábor.

A parkettre lépés idején az előttük álló legnagyobb kihí­vás a tehetségek további vonzása volt. A nyolcvanas években könnyű dolguk volt ezen a téren, hiszen a talentumok akkor még nem tudtak könnyen külföldre menni, így a nemzetközi porondon is sikeres hazai Graphisoft kivételesen vonzó mun­kahelynek számított. 1990 után azonban nehezebb lett a hely­zetük, hiszen kinyílt a világ, s a tehetségek megszerzésében és megtartásában a kaliforniai Szilícium-völggyel kellett ver­senyezniük vonzó, exkluzív munkakörnyezettel. Először Zug­lóban akartak felhúzni egy ötszintes irodaházat, de az egyik bankár lebeszélte Bojár Gábort az építkezésről. „Nem csak az a baj, hogy egy lakókörnyezetben építkeztek. A kerítés, amely körbeveszi a telket, a növekedési ambícióid határait mutatja. Azt jelzi, hogy nem akarsz igazán nagy lenni” – szólt a kritika. A bírálatot elfogadva egy tágas helyet kerestek, amely a vég­telen növekedés lehetőségét is mutatja. Végül a volt Óbudai Gázgyár területe lett a befutó, ahol nemcsak maguknak, de további informatikai cégeknek is fejlesztettek magas színvo­nalú irodákat. A döntés és a helyszínválasztás olyan jól sikerült, hogy az ingatlanfejlesztési ágazatuk gyorsabban növekedett, mint a szoftverfejlesztési részleg. A bérlők egymásnak adták a kilincset. Pár éven belül ott tartottak, hogy a park területén már 33 ezer m² kiadható irodaterületük volt, amelyből csak öt­ezret használtak maguk, a többit jó áron bérbe adták. Végül 2006-ban az ingatlanfejlesztési ágazatot leválasztották a szoft­vercégről, s Graphisoft Park SE néven önálló tőzsdei társaság­ként működött tovább. Így az olyan „óriások” bizalmát is kön­nyebb volt elnyerni, mint a Microsoft vagy az SAP.

Ami a jó fekvése mellett igazán vonzóvá tette a Graphisoft Par­kot, az az épületek igényes, emberközeli kialakítása, nem be­szélve az irodaházak alatti többszintes mélygarázsokról. A szá­mok nyelvén ez utóbbi azt jelenti, hogy míg a felszínen 300 autónak van hely, addig a föld alatt kétezernek. Persze ez egy költséges koncepció a Duna-parton, de erre szükség volt ah­hoz, hogy a park területe mutatós és élhető legyen.

A bérlői igények azonban mindig változnak, és a Graphisoft Parknál, miközben folyamatosan igazodnak az elvárásokhoz, közösséggé kovácsolják az itt dolgozó alkalmazottakat. Erről nem csak a nívós közösségi terek gondoskodnak. Az itt lévő vállalatok munkatársainak családi napokat, illetve sport- és fotóversenyeket is tartanak. Aki szeretne, a munka után akár ha­jóval is bemehet a belvárosba. A bérlőknek attól sem kell tar­taniuk, hogy a helyi konkurensek elcsábítják a dolgozóikat. A parkban ugyanis van egy íratlan szabály, amelyet mindenki betart: a többi bérlő szakembereit elcsábítani tabu.

A Graphisoft Park sok tekintetben hasonlít a Szilícium-völgyre. Bojár Gábor azt mondja: az beszédes, hogy míg a San Francisco-öbölben a Stanford Egyetem vonzotta be a cégeket, addig náluk előbb telepedtek meg a technológiai vállalatok, és csak később jelentek meg az oktatási intézmények. Ahogy a cégvezető megjegyzi: ez is mutatja, miként változott meg a világ. Régen az akadémiai világ mutatta az irányt a vállalatok­nak, ma viszont a felsőoktatás inkább kiszolgálja a cégeket. A technológiai társaságok nem szorulnak iránymutatásra, jól lát­ják a jövőt, hiszen ebből élnek.

Az Aquincumi Technológiai Intézetet Bojár Gábor még 2009- ben hozta létre magánvállalkozásként, amely a legjobb ameri­kai egyetemek diákjainak féléves részképzést nyújt, így az MIT, a Harvard, a Princeton és a Yale is rendszeresen küld ide hall­gatókat. Sok amerikai diák beleszeret Magyarországba, Budapestbe és nem utolsósorban a Graphisoft Parkba. A diploma után visszatérnek ide, s itt találnak munkát, bizonyítva, hogy fordított irányú „agyelszívás” is működhet. A tanítás a régi gáz­gyár mintaszerűen felújított műemléki épületeiben kapott he­lyet. „Meg akartuk idézni a századfordulót, amikor itthon az oktatás kifejezetten magas színvonalú volt. Kicsit jelképes is, hogy a néhai gázgyár ipari munkásait ma már informatikai szakemberek váltják fel, mutatva, hogyan alakul át a nagyipa­ri gazdaság és társadalom informatikai gazdasággá és társda­lommá” – mondja Bojár Gábor.

A Graphisoft Park országos szinten is igyekszik támogatni az oktatást: 2001 óta a Rátz Tanár Úr Életműdíjjal jutalmaz­zák meg azokat az iskolai tanárokat, akik kimagasló szerepet töltenek be a matematika-, a kémia-, a biológia- vagy a fizi­kaoktatásban. A társaság bérletidíj-bevétele jó néhány éve meredeken ível felfelé. Az árversenyző irodaparkokkal nem versengenek: nem a legolcsóbbak akarnak lenni, hanem a leg­vonzóbbak. Ez a stratégia pedig igazán sikeres. Náluk a bérlők átlagosan 13 éve vannak jelen.

Tavaly a SZIT státuszt is megkapták. Örömmel fogadták a le­hetőséget, hogy ebben a cégformában adókedvezmény jár azért, ha garantálják az osztalékot a kisrészvényeseknek, hi­szen a nyereségük túlnyomó részét korábban is kifizették osz­talékként a részvényeseiknek. A következő években minden jel szerint további bérletidíjbevétel-növekedés elé néznek. A bérelhető terület nagyságát folyamatosan növelik, a jelenlegi 83 ezer négyzetméter további 60 ezerrel bővíthető. A Graphisoft Parkban a fák magasabbak, mint az épületek, az autók pedig szinte mind a föld alá kerültek, hogy a felszínt valóban a zöld dominálja.