A mára igen kiterjedt, tizenegy vállalatból álló cégegyüttessé nőtt Gamax Csoport szűk három évtizede, még egy régi nagyvállalat, a legendás Műszertechnika berkeiből nőtt ki és vált a hazai munkaerő-kölcsönzési piac egyik meghatározó sze­replőjévé, illetve más tevékenységekkel is foglalkozó vállalatcso­porttá. Homonnay Géza, a cég meghatározó tulajdonosa, első számú vezetője persze rögtön hozzáteszi: nem családi társaság­ról van szó, hiszen kezdetben 12 hazai kis tulajdonos volt, de még ma is ő plusz négy barátja-üzlettársa birtokolja a tavaly már 32 milliárdos bevételűvé nőtt céghálót. Ő azért a legnagyobb közülük, mert az alakuláskor valamivel több pénzt tett be, de ez még akkor volt, amikor az első hazai vállalatok létrejöhettek.

Homonnay Géza 1989-ben az akkor még a Széles Gábor által vezetett Műszertechnikánál dolgozott, ahol a vezetésnek azt adták parancsba, hogy mindenáron találjon valamit, amit ex­portálni lehet ettől a szocialista nagyvállalattól. Az egyik ilyen „felfedezés” a konzervuborka volt, de szerencsére a Gamax ké­sőbbi tulajdonosának a másik terület, az „agyexport” jutott, ugyanis a legendásan jó magyar szoftverfejlesztők tudásának külhoni értékesítését bízták rá a Műszertechnikánál.

Közben szép csendben összeomlott a „létező szocializmus”, és a nagyvállalat is minden eresztékében recsegni kezdett. Emi­att a viharosan változó – és elég hamar ismét növekedési pá­lyára álló – cégtől kilépett az a bizonyos tucatnyi mérnök és in­formatikus, hogy megalapítsák a Gamaxot. A társaság fő profilja három évtized alatt nem sokat változott. Inkább csak új terüle­tekkel, új megközelítésekkel gazdagodtak, ám a csoport bevé­telének még ma is több mint a felét adja a munkaerő-kölcsön­zés. Az első években, sőt évtizedben elsősorban egy területre fókuszáltak: Németországból, német nyelvterületekről keres­ték meg őket azzal, hogy találjanak magyar szoftverfejlesztőket különböző projektekre – a csapatnak épp ebben rejlett a Mű­szertechnikánál szerzett tapasztalata, gyakorlata. De persze már egészen korán, 1993-tól jöttek be az újabb és újabb üzletágak, területek: elsőként a szoftverhonosítás, amelyben a Microsoft termékei jártak az élen. Ráadásul ők készítették el a Windows első magyar nyelvű változatát, a szoftver magyarítását. Még a kilencvenes évek közepén eladtak egy speciális amerikai szoft­vert (MatLab) a Műegyetemnek, így a tengerentúli cég egyből őket tette meg disztribútornak. (Ma tíz régiós országba szállít­ják ezt a célprogramot, például a térség összes nemzeti bank­ja ezt használja.)

De a fő csapásirány még az ezredfordulón is a munkaerő kölcsönzése volt. Persze itt jól képzett informatikusokról volt szó, tehát a kölcsönzés legtöbbször projektmenedzsmenttel, komp­lett szolgáltatással társult és társul ebben az üzletágban. Azaz a Gamax sok esetben inkább kiszervezett IT-partner, semmint egyszerűen az alkalmazottak kölcsönzője, bérügyeik intézője.

A német piac azonban alaposan megroggyant, amikor Ameri­kában 2001-ben kipukkadt a techlufi: akkor csak Németország­ban 15 ezer informatikusnak mondtak fel, miközben itthon ös­szesen pár százra rúgott azoknak a száma, akik jól beszéltek németül, és a szaktudásuk, szorgalmuk odakint is megfelelő volt. „Az ezt követő négy évben egyetlenegy új üzletet sem si­került kötni” – emlékszik vissza Homonnay Géza. Ugyanakkor az erre szakosodott hét-nyolc konkurens közül talán ők jöttek ki ebből a legjobban: Magyarország felé fordultak, és itthon szá­mos jó lehetőséggel találkoztak.

Az informatikában például rengeteg sikeres hazai vállalkozás úgy működött, hogy nagyon hajtották a megbízásokat, de ami­kor sokat nyertek el, nem volt rá erőforrásuk. Így hát a Gamax volt az a cég, amely a megoldást szállította, a munkák jó részét elvégezte. Azokban az időkben így kifejezetten hazai fókuszúvá vált a korábban 80 százalékban a német piacra dolgozó vállalat.

A váltást nem is bánták meg, hiszen ekkorra már az uniós csat­lakozásra készülő Magyarországra tömegesen érkeztek a nagy német vagy németországi régióközpontú multik is. Többek közt olyan nagy ügyfeleket nyertek meg ekkor, mint a 3 milliárd eu­rós bevételű (nálunk kevéssé ismert) Hellmann Worldwide Logistics vagy az IBM.

A nagy ügyfelek egy része azután kicserélődött, ám a követke­ző nagy – méghozzá pozitív – ugrást éppen a 2008-as pénzügyi válság következményei hozták a Gamax Csoport számára. A Ge­neral Electric (GE) magyarországi fényforrásgyártását ugyanis alaposan felforgatta a krízis. Ekkor határozták el a GE-nél, hogy a hasonló nagy régiós gyártók módszerével, kölcsönzött munka­erővel oldják meg a hazai gyárakba érkező többletfeladatokat.

Furcsamód azért is sikerült gyorsan szerződést kötni ez­zel a társasággal, mert a Gamax hibázott: túl jó árat ajánlott a tenderen, a fizikai munkások kölcsönzésekor szokásos óradí­jas struktúra helyett havi díjas elszámolással kalkulált. Ráadásul ez csak a szerződés aláírása előtt derült ki, ám szerencséjükre 2009-ben csökkent a tb-járulék, így viszonylag kis „bukóval” si­került teljesíteni a vállalásukat, s egy nagyon fontos multi üzlet­felet tudtak szerezni. A csúcson a 11 ezer GE-s munkavállalóból 3400 főt a Gamax biztosított.

Ugyanakkor Homonnay Gézát zavarta, hogy keveredik a cso­portnál az eltérő megközelítést igénylő fizikai és szellemi mun­kavállalók kölcsönzése. Ezért is jött kapóra, amikor képbe került az egyik legnagyobb ilyen vállalkozás, egy győri diákszövetke­zetből szintén óriásivá nőtt Pannon-Work (PW) Zrt. A céget félmilliárd körüli összegért vásárolták fel 2010 júliusában, ám végül a GE-s szerződések mégsem kerültek a PW-hez. Sőt, a két kö­zépvállalat „összeboronálása” sem ment később olyan jól, mint az első egy-másfél évben – emlékszik vissza Homonnay Géza. Ugyanakkor a karizmatikus, ám sokáig mégsem túlzottan „kar­cos” üzletembernek sikerült kulcsvezetők lecserélésével rendet tennie, és így 2013-tól újra növekedési pályára állította a PW-t. Ez utóbbinak például kezdetben nem is volt budapesti irodá­ja, annak ellenére, hogy a piac itt a legnagyobb. A Pannon-Work ma már bevételeinek közel a felét a fővárosi ügyfelektől szerzi! 2012-ben érte el a válság az ágazatot, ötödével csökkent a leg­több cég bevétele, miközben a költségeket nem faragták le. De aztán újra jött a fellendülés, így az elmúlt esztendőkben egye­dül a Gamax – döntően a munkaerő-kölcsönzéshez köthető – bevétele évről évre tízmilliárd forint körül alakult. Ugyanakkor a teljes csoportot tekintve, a PW-t és más leányokat is beleértve, 2017-re már 25 milliárd, 2018-ra pedig 31 milliárd forintos be­vételt értek el.

Persze egy igazi üzletember nem csupán vállalatot épít, hanem a munka és a magánélet egyensúlyára is odafigyel. Homonnay Géza szabadidejét három, immár felnőtt gyerme­ke mellett a tenisz, a bridzs és a bélyeggyűjtés tölti ki. Nemcsak hogy megvásárolt egy gellérthegyi teniszklubot, hanem olyan tehetségeket támogat vagy támogatott anyagilag, mint Babos Tímea, Piros Zsombor, Gálfi Dalma – csak hogy az ismertebbe­ket említsük. A Magyar Bridzs Szövetség elnöke, a bélyeggyűjtés terén pedig mind a Mafitt, mind a Mabéosz elnöki posztját be­tölti. Ráadásul a kiegyezés idejéből származó bélyeggyűjtemé­nye egy világversenyen harmadik helyezést ért el.