Nehéz úgy megfordulni Budapesten, hogy ne találkoznánk a Confector Kft. egyik munkájával. Nemrég fejezték be a Bakáts téri templom külső restaurálását, nagy projektjük volt a Budapesti Piarista Központ teljes felújítása a Ferenciek teré­nél, de országszerte is számos templom, vár rekonstrukciója a máig családi kézben lévő fővárosi vállalkozás nevéhez kötődik. A sikereket azonban nem „csak” a munkákért kapott öt Építő­ipari Nívódíjban és számos más elismerésben mérik. Minden­nek az alapja egy bombabiztos csapat és az átgondolt cégépí­tés, sőt a generációváltás is sínen van náluk.

Amint lehetett, a saját lábára állt Holman Attila, a tár­saság egyik alapítója és többségi tulajdonosa. A rendszervál­tozás után rögtön megalapított egy generálkivitelező céget öccsével, Holman Lászlóval, aki fő-építésvezető lett a családi vállalkozásban. Megvoltak a biztos alapok a vállalatépítéshez, hiszen Holman Attila korábban az „állami tervezőműhelyben”, az Ipartervben dolgozott vezető statikus tervezőként.

Nógrád megyéből származik a család. Az ottani ismeretsége­inek köszönhetően egy megbízható kivitelezői brigádot is si­került verbuválnia az alapítónak. A „kemény mag” – építésve­zetők, építőmunkások – ma is különleges megbecsülésnek örvend a cégnél. A piac is lejtett feléjük, akkoriban ugyanis építészeti tervekben nem, inkább kivitelezőkben volt hiány; nem volt, aki elvégezze a megtervezett munkákat. Külön len­dületet adott a növekedésnek, amikor az alapító édesapja, aki ácsmester, építésvezetőként csatlakozott a céghez, a 90-es évek közepén.

Megvolt a fő irány tehát, de ha úgy hozta az élet, rugalma­san alkalmazkodtak a körülményekhez. Például feladták ere­deti ötletüket, hogy egy mindennel egyedül, partnerek nél­kül foglalkozó építőipari vállalatot építsenek, mert egyszerűen túl drágák lettek volna a nyomott áron dolgozó, egy-két fős, sejtszerű mérnökcégek mellett, amelyek alvállalkozókkal ve­zényelték le az építkezéseket. Mivel nagy szaktudású, lojális dolgozóiktól nem akartak megválni, átgondolták a stratégiát. A még nagyobb projektek irányába mentek, amelyeket már ők is alvállalkozói rendszerben oldottak meg. Így lépéselőny­re tettek szert, mert voltak úgynevezett „mindenes embereik”, akik állandó csapatukkal olyan problémákat is meg tudtak ol­dani, amelyekhez mások hozzá se tudtak szólni. A meglévő öt­ven állandó munkatársra ma is gond nélkül „rá tudnak fűzni” további 300-400 embert az alvállalkozók által, ha a projekt úgy kívánja.

A válságot nem élték meg olyan drámaian, mint a „ha­gyományosabb” területen dolgozó építőipari kivitelező cé­gek többsége. Ahogy Holman Attila fogalmazott, náluk már előbb elkezdődött a piaci viszonyok szigorodásához való iga­zodás, amikor a nagyon nehéz, igényes munkákra specializá­lódtak. A generálkivitelezési fő tevékenységük mellett 1997 óta nyílászárógyártással is foglalkoznak. A válságot – mivel fő­leg magánszemély vásárlóik voltak – ez az üzletág sokkal job­ban megérezte, a vevőkör a harmadára zsugorodott ekkor. De nem estek pánikba, inkább racionalizáltak és érdekeltté tették a kulcsembereket az értékesítés felpörgetésében.

Önerőből építkező családi vállalkozás lévén már az elejétől a konzervatív finanszírozás mellett tették le a voksukat – nem vették ki tehát a profitot a cégből, hanem mindig visszafor­gatták. Ez tette lehetővé, hogy a lassan harmincéves vállalko­zásnak soha nem kellett se külső hitelt, se lízinget felvennie a működéshez és az alaptevékenységhez. Ez a jövőben változ­hat, hiszen egy új üzletág elindítását tervezik. Hamarosan az ingatlanfejlesztési területen törnek új babérokra, amihez már szóba jöhet a finanszírozási források kiszélesítése Holman Pé­ter, az alapító egyik fia szerint, aki controllingvezetőként dol­gozik a társaságnál.

Arra a kérdésre, hogy mi volt a legnehezebb momentum a vál­lalkozás életében, Holman Attila nem is tudott kapásból vála­szolni. „A nehézség az építőipar velejárója. Aki ezt nem szokta meg, ne kezdjen el ebben az iparágban dolgozni” – mondta erről az alapító.

A különböző jellegű munkák pedig folyamatosan újabb és újabb kihívások elé állítják őket – most az esztergomi bazili­ka portikuszát (nyitott, oszlopos előcsarnokát) kezdik felújíta­ni, de ezzel egy időben építenek például egy hatalmas csirke­farmot is. Holman Attila kedvenc projektje – és a legnagyobb a cég életében – eddig egyértelműen a Miniszterelnökségnek otthont adó karmelita épületegyüttes felújítása volt. A több­éves gigaprojekt szinte az összes erőforrásukat lekötötte, de rengeteget tanultak belőle. „Egy leromlott, sok évszázaddal ezelőtt épített kolostort kellett XXI. századi épületté alakítani, amely reprezentatív, képességei modernek, mégis úgy néz ki, mint egy hófehér falú, régi kolostor” – jellemezte a különleges helyszínből és funkcióból fakadó kihívások egy részét Holman Attila.

Számos, a rendszerváltás idején alakult vállalat küzd mostaná­ban a generációváltással. A Confectornál ez a kérdés is meg­oldottnak látszik. Holman Péter, az alapító idősebbik fia 2015 januárjában lépett be a céghez, és bár korábban a távközlés­ben, majd tanácsadó társaságoknál dolgozott, mindig tudta, hogy vállalkozni szeretne. Kicsit közelebbről érkezett a családi vállalathoz Holman Ágoston, aki biztonságtechnikai mérnök­ként egy nagy kivitelező cégnél szerzett tapasztalatot, mielőtt négy éve csatlakozott – most az egyes projekteket irányítja. Tiszta a feladatok megosztása, nincsenek hatalmi harcok. A fi­atalok tudják, ki a főnök, aki cserébe szabad kezet ad nekik. Sa­ját tapasztalatából kiindulva Holman Attila ugyanis azt vallja, hogy abból nem lesz vállalkozó, akinek megmondják, mit csi­náljon, csak abból, aki minden reggel kitalálja, aznap mitől le­het hasznos.